Zombitörténelem kezdőknek: mitológia és legendák

A zombi-jelenség hatalmas népszerűségének köszönhetően ma már a populáris kultúra részét alkotja. Nem is gondolnánk, hogy a múltja visszavezethető a Dél-afrikai mitológiáig, a legendák és a folklór világáig, ahol ezek a lények a vudu[1] vallás részét alkotják. Többek között Kéri András és Alfred Métraux is foglalkozott ezzel a témával, akik könyvükben bemutatták a vallás szegmenseit, közöttük a zombi történetét is, így ezt a két művet fogom felhasználni arra, hogy elmeséljem a zombi legendáját.

A vudu vallás

A vallás a „régi Dahomey-i Királyságból (ma Benin, Afrika) ered és a rabszolgákkal került az Újvilágba”-írja Kéri András, pontosabban Hispaniola szigetére, ahol Haitin eresztett gyökeret, keveredve a keresztény elemekkel (Kéri 2008:7.). A vudu volt tehát Amerikában az „egyetlen kapocs, mely egyesíteni tudta a soknyelvű és soknemzetiségű feketéket” az idegen vidéken (Kéri 2008:10.). A haiti lakosság 80%-a katolikus volt (mivel kötelezték őket, hogy vegyék fel a kereszténységet, így ez sokszor csak formalitásnak számított), de 100%-a vudu hívőnek tartotta magát, 75%-uk pedig gyakorolta is azt.

De mi is az a vudu?

A vallás nagy vonalakban történő tisztázása elengedhetetlen a zombi megértéséhez. Kéri szerint a vudu a „nép fő kifejezőereje”, ami mindent áthatott és mindenütt ott volt, szinte láthatatlan hatalommá vált (Kéri 2008:12.). Rámutatott, hogy minden, ami az elterjedt vallásokat jellemezte, az a vuduban is megtalálható volt, azonban itt semmiféle szent szöveg nem rögzítette ezeket a tartalmakat. A hagyományok és szokások szájhagyomány útján terjedtek, s így kívülállók és illetéktelenek nem férhettek hozzá a vallás részleteihez. Pontosan erre vezethető vissza Schreiber András megállapítása is, miszerint a zombi az egyetlen olyan „mozgóképmonstrum, amelynek nincsenek komolyabb irodalmi gyökerei” (Orosdy-Schreiber 2014:141.). Az első úgymond írásos emlék egy zombikról szóló könyv, mely William Seabrook tollából származott 1929-ben (The Magic Island), aki a siker gondolatától vezérelve több valótlan dolgot is állított a vudu vallásról és a zombik történetéről.

A világ ebből kifolyólag nem érthette meg őket, így a vudut az ördög vallásának tekintették, híveit pedig a sátán gyermekeinek nevezték. A kereszténység üldöző hadjáratokat is indított a babonaság és a vudu papok ellen, mészárlások kezdődtek a vallás elpusztítása céljából. Ezek az intézkedések titkos vallásháborúnak számítottak, amik az 1980-as évek közepéig elhúzódtak. Az 1950-es évektől[2] azonban fordulatot vett a világ, a vudu divattá vált és elterjedt, egyre többen tanulták a nyelvét, a kreolt; 2003 óta pedig Haiti hivatalos vallásaként tartják számon a vudut. Titkaik és szertartásaik azonban máig a tabu tárgyát képezik.

A fehér és fekete mágia

A mágia „elválaszthatatlanul hozzátartozik ahhoz, amit kitartóan »vodu vallásnak« nevezünk”, állítja Métraux Afred, aki etnológusként terepkutatást végzett Haitin és a környező területeken, így  – az ő szóhasználatával élve  – a vodu vallás mélyebb vizsgálatára tehetett szert (Métraux 2003:320.). A mágia megvalósítása alapján kettéválasztható, ez a fehér és a fekete mágia. A fehér mágia rendkívül elterjedt és széles körben alkalmazzák módszereit. Ezek a rítusok társadalmilag elfogadott és gyakorlott szertartásoknak számítanak. A rítus vezetője a pap (houngan) vagy a papnő (mambo). A fekete mágia ezzel ellentétben sokkal veszélyesebb és misztikusabb, az érdeklődők figyelme legtöbbször ezekre a rítusokra irányul. Ezek a szertartások társadalmilag elutasítottak, főként az áldozati kötelességük[3] miatt, ezeket a boko vagy más néven bokor végzi. Sokszor illegális eszközöket is felhasználnak a műveletek elvégzéséhez, mint például a vudu babát[4], a testátvitelt[5], vagy a „zombicsinálás”[6] technikáját (Kéri 2008).

A vudu, mint a lelkek vallása (loák)

Ahhoz, hogy a zombi története minden mélységében ténylegesen megérthető legyen, még egy dolog van, amit érdemes tisztázni: ezek a loák, amik a szellemek és istenek gyűjtőneve, melyek a vudu vallás alapját képezik. Itt nincsenek angyalok, akik mindig jót tesznek, vagy ördögök, akik rosszat, itt loa van, aki képes jóra és rosszra egyaránt. Megkülönböztetnek nagy loákat (ezek az istenek) és kis loákat (ezek az elhunytak lelkei, mivel bárki loává válhat). Ezért nevezik ezt a vallást a lelkek vallásának.

A hagyomány szerint ebben a kultúrában az emberi lélek kettős: van a kis jó angyal, amit mindenki elveszít a halálával, és a nagy jó angyal, ez a tudat, az akarat. Mivel a test és a lélek elgondolásuk szerint nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, így a boko rituális keretek között elrabolhatja a halottól a lelkét (a nagy jó angyalt), s könnyedén zombivá teheti.

A zombicsinálás

A zombivá tétel módszeréről és használatáról ugyancsak kevés ismeret áll rendelkezésére a kívülálló világnak, hiszen nincs, aki mesélhetne ezekről; aki nem hívő, nem tudhatja a titkokat, aki viszont hívő, nem mer beszélni róluk. Haitin gyilkosságnak tekintik az ilyen cselekedetet, és még a Büntető Törvénykönyvben is benne szerepeltetik[7]. Kéri András mégis több megtörtént esetről mesél, aminek következtében fény derült arra, hogy a zombi állapotot egy szer okozza, ami méreggel van hígítva, ez a fugu[8]. A por hatvanezerszer erősebb, mint a kokain, és ötszázszor erősebb, mint a cián. A szer hatására az illetőnek alig hallhatóvá válik a szívműködése, ezért halottá nyilvánítják. Az ottani hagyományok szerint még aznap eltemetik az áldozatot[9], majd éjfélkor a boko kimegy a sírhoz és szólítja a holtat – mivel nála van a lelke –, aki zombiként éled fel. Ezért is nevezhetjük ösztönlényeknek vagy lelketleneknek a zombikat. Kéri András megfogalmazásában „ők az élet nélküli élők és a halál nélküli halottak” (Kéri 2008:73.). A méreg hatására az áldozat még mindig képes dolgozni, mozogni és táplálkozni, azonban „elvesztette emlékezetét és nem fogja fel állapotát sem” – írja Métraux a zombi jelenségről (Métraux 2003:340.). A zombivá változtatás egy büntetési forma: akik lopnak a faluban, nem ápolják szüleiket,gyermeküket, az örökségből kisemmizi testvérét, s ezáltal rabszolgává válnak.

A zombivá tétel megakadályozása a rokonság feladata, ennek okán különféle praktikák terjedtek el: átfúrják a „halottak” szívét, lefejezik vagy a koporsóhoz szögezik őket. A vudu temetkezési helyeken a legpompásabb sírépítményekkel találkozhatunk, hiszen hatalmas sírokat építenek a hívők szeretteiknek, hogy még véletlenül se tudjanak „feltámadni”. Sokan olyan helyet is választanak a síroknak, ami látható számukra, mint a családi ház udvara, vagy ahol sokan megfordulnak, mint egy út közepe, hogy el ne rabolják a testet.

Az igazi ok, amiért tart tőlük a világ, hogy az egész kultúrát áthatja egy úgynevezett paranormális jelenség[10], egy bizonyos misztikusság, amit nem érthet meg kívülálló. A zombikról szóló első filmek ezt a mítoszt ragadták meg és vitték képernyőre, bár tudnivaló, hogy a babonáknak általában mindig van valamiféle valóságalapjuk. Az első ilyen megvalósítás az 1932-es A fehér zombi című film, ami hatalmas sikert aratott, s egészen az 1960-as évekig nem született más szemléletű megfilmesítés[11]. Ezt a „monotonitást” töri meg George A. Romero 1968-as filmje Az élőhalottak éjszakája.
-Bódog Boglárka-

[1]Jelentése: isten, lélek, szent tárgy. A szó többféle írásformája is elterjedt: vodu, vaudoux, vaudou, vodou, voodoo.
[2]1953-ban mutatták be kreol nyelven az Antigonét, s ettől kezdve versek, színházi darabok, regények születtek; a katolikus papok kreol nyelven kezdtek prédikálni (1970-es években), összességében kulturális forradalmat indítottak el az egész világban (Kéri 2008).
[3]A hagyományok szerint ember- és állatáldozatokat is fel kellett ajánlaniuk az isteneiknek.
[4]A vudu babákat a közhiedelemmel ellentétben jó célból is sokszor felhasználták: a másik személy védelmezése vagy gyógyítása érdekében.
[5]Más néven testátültetés vagy testrablás. A fekete mágia legerősebb módszere. Az egyik személy lelke feletti hatalmat egy másik személy veszi át, ami a vudu vallás alapjai elleni bűntett.
[6]A zombi név Nzambi afrikai főisten nevéből származik.
[7]„Élet elleni bűntettnek minősül az olyan anyag felhasználásával okozott mérgezés, amely halálos kimenetel nélkül egy hosszabb-rövidebb ideig tartó mély kábulatot idéz elő, bármilyen módon használták is azt az anyagot, és bármilyen következményeket is idézett elő. Ha ezen kábulat állapot miatt az illető személyt eltemették, a merénylet gyilkosságnak minősült” (Métraux 2003:339.).
[8]A por összetevőit már az 1990-es évek óta kutatják, hiszen forradalmasíthatná az anesztéziát. Állítólag a por elősegíti az AIDS terjedését, mivel a környéken Haitin a legnagyobb az AIDS-esek aránya. Kiderítették, hogy a por tetrodotoxint, gömbhal – és varangymérget, állati és emberi csontok porát tartalmazza (Kéri 2008).
[9]A temetőbe elkerülő útvonalakon halad a gyászoló tömeg a koporsóval, nehogy a halott szelleme visszataláljon a házhoz.
[10]Minden olyan jelenség, amit tudományosan, az észre támaszkodva nem lehet megmagyarázni. Van valamiféle transzcendentális, vagyis érzékszerveinkkel észlelhetetlen kisugárzása a jelenségnek.
[11]Erről a mítoszról mesélnek még például A zombik lázadása (1936), a Zombikirály (1941) vagy a Zombit gondoztam (1943) című filmek is.