Milyen szerencsés az ember fia, ha történetesen John Krasinski-nek hívják, és a felesége immáron hét éve Emily Blunt. Egyfelől szerencsés, mert hát… nos szóval értitek, másfelől pedig még szerencsésebb, mert ha adott esetben úgy dönt, hogy ő most filmet készít, akkor nem kell azon agyalnia, hogy honnan rántson elő egy A-listás sztárt. Hiszen van otthon egy.
Nos valahogy így született meg a Hang nélkül, ami nálunk egy picit később érkezett meg a mozikba (ejnye!), de annyit már elöljáróban elmondhatok, hogy megérte rá várni. Jelen pillanatban a 17 millió dollárból (kis túlzással aprópénzből) készült horror 270 milliónál tart, ami nem csak a műfajhoz képest kitűnő teljesítmény, hanem mindentől függetlenül is az. Vírusmarketing? Hype?
Persze, mindkettőből jutott bőven, főleg a tavalyi Tűnj el! sikere után a közönség valahogy éhesebb lett az “óccsópénzből” nagyot durrantó borzongatásra, de a Hang nélkül sikere nem csupán ennyiben keresendő.
Na jó, nyilván nem, hiszen kevés pénzből lehet rossz filmeket is csinálni, van rá példa bőven, gondolom elnézitek nekem ha nem kezdem el sorolni.
Ahhoz, hogy Krasinski filmje ekkorát szóljon, kellett egy-két dolog.
Egy remek alapötlet, no meg Emily Blunt.
No és persze maga Krasinski, illetve a gyerekszínészek, hiszen ez egy párszemélyes horror, hazudnék ha azt mondanám, hogy a gyerkőcök alakítása nem volt legalább annyira fontos, mint a felnőtteké. Szerencsére mindenki kifogástalan alakítást nyújtott, így utólag visszatekintve ez egy rendkívül fontos alappillére volt a mozinak.
2020-ban járunk, az idegenek megtámadták és leigázták a bolygót. Ezek a lények kegyetlenek és villámgyorsak, egyetlen gyengeségük a szemük: ugyanis vakok. Cserébe azonban kitűnő a hallásuk, így ha az ember fia életben akar maradni, akkor kénytelen csöndben lenni. Nagyon-nagyon csöndben.
Hogy ez mennyire nehéz, az nem is teljesen nyilvánvaló, amíg az ember bele nem gondol, vagy nem látja. Képzeljünk el egy olyan élethelyzetet, ahol egy tüsszentés az életünkbe kerülhet, gondoljunk bele, hogy mit tennénk, ha nem nevethetnénk egy ízeset, vagy ha nem jajdulhatnánk fel, amikor éjjel belerúgunk a bútorba a kis lábujjunkkal. Az Abbott család így éli mindennapjait, ráadásul a feleség, Evelyn terhes.
Gyerekszülés egy hang nélkül? Elképzelhetetlen, nem igaz?
Nos a túlélési ösztönnél semmi sem erősebb, úgyhogy ha hőseink át akarják vészelni az inváziót, akkor a leglehetetlenebb helyzetekre is megoldást kell találniuk. Ők pedig meg is találják.
Nekünk, nézőknek pedig nincs más dolgunk, mint a karfát szorítani és hagyni, hogy a feszültség szép lassan – ahogy a régi iskola tanította – a bőrünk alá kússzon. Felejthetetlen élmény hallgatni a mozikban a neszezést, miközben a filmben egy pisszenés sem hallatszik jó pár percen keresztül (imádkozzunk, hogy kulturált nézőtársakkal áld meg minket a sors). Aztán szép lassan szembesülünk vele, hogy ez itt a kegyetlen való (mármint filmbéli) világ, ahol csak ragadozó és préda van, ez pedig ugyan kegyetlennek tűnik, de a természet már csak ilyen.
A film felépítése pedig parádés, nem csoda, hogy ekkora sikere lett. Semmit nem kapkod el, de egy pillanatra sem ül le – tökéletes íve van, a ideg tényleg szépen, szinte észrevehetetlenül kezd el mardosni. Ez nem az a hirtelen ijesztgetős fajta – ez az a fajta, ami ráül a mellkasodra és szépen elhelyezkedik rajta.
Nagyon nagy kár, hogy blődségekkel elrontják az élményt, mármint a tökéletesség élményét.
Innentől csak spoileresen tudom folytatni, szóval ha semmit nem akarsz tudni, akkor lépj a cikk legvégére.
Szóval az idegenek megszállták a bolygót, ez idáig tiszta sor. Minden képzeletet felülmúló hallásuk van (kilométerről meghallják a kisgyereket beleesni a silóba), rendben. Eltelik 400+ nap, ez is oké. No de akkor miért nem vagyunk következetesek? Attól hogy kiszórt homokon fut valaki, attól még fut, aminek bizony hangja van, méghozzá elég rendesen.
Ki ültette a kukoricát gépekkel? Honnan van áram? A csecsemősírás az kivétel, azt valahogy nem hallják meg? Mi lett a katonasággal? Na nehogy már nem próbálták ki, hogy mi ártalmas a lényekre.
A sort pedig folytathatnám, ráadásul úgy, hogy nem azt kerestem árgus szemmel, hogy mibe tudnék belekötni, hanem egyszerűen voltak olyan logikátlanságok (nem is kevés), amik ordítottak a vászonról. Ezekért nagyon nagy kár, mert egyik sem olyan, amit odafigyeléssel ne lehetett volna kiszűrni vagy épp logikusan megmagyarázni.
Ezt leszámítva viszont az év legjobb horrorélménye, ez nem is vitás. Szívem szerint mondanám, hogy mindenképpen moziban nézős – de csak akkor, ha olyanokkal ülsz egy teremben, akik nem végig a kukoricán csámcsognak, hanem képesek tényleg hang nélkül végignézni a filmet.
Nahát. Csak mert hogy háttal nem kezdünk mondatot. Szóval engem nem zavart, hogy mellettem 2 irányból csámcsogtak. Én is azt csináltam. Sokan mások is, mármint azok, akik végig a teremben maradtak. Mert voltak akik menet közben jöttek, meg olyanok is, akik menet közben mentek. Térjünk a lényegre. Kevés pénzből nagy bevétel, avagy amíg szar van, addig légy is lesz. A nagy bevételt max az magyarázhatja, hogy jó néhány embernek akadt egy fölösleges 1,3 órája. Mondjuk ki; ez a film szar volt. Illetve lehet ezen finomítani, fogalmazzunk inkább úgy, hogy későn fordult izgalmasra a történet. Csak akkor meg pont vége lett.… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
na ezt a filmet ne nézze meg senki!
szerintem nem nagy szám a démonok között 1-2 vagy az ördögűző,paranormal activity szintjét nem múlja felül sőt tiszteleghet nekik
Hat egynek okes de semmi extra
Fel nem foghatom, hogy a kritikusok mit imádtak ezen a filmen. Eléggé sajnálom rá azt a pénzt amit erre kidobtam. Részletek lejjebb:
Én egy jó kis démonos horror-ra vágytam. Ehelyett kaptam egy gagyi űrlényes családi drámát. Az egész hemzsegett az amatőr gagyi sablonos dolgoktól.
1. Űrlények? Kilóméterekről hallják ha eltüsszented magad, de közelről már nem hall meg téged, pedig ilyen hallással az áldozat szívdobogását, lélegzését is hallania kellene közvetlen közelről, de nem…
Továbbá, Amikor fülelnek, akkor kinyitják a páncéljukat a fejükön és ott a tiszta hús, amit nem véd páncél. Lazán, meg lehetett volna ölni, de az túl egyszerű lett volna… Fokozni kellett a drámát a frekvenciás faszsággal. Ezenkívül, mindenki tudta, hogy a hangra támadnak, mert az újság megírta (tehát a hadsereg is), az lenne az első, hogy különböző frekvenciás hanggal megpróbálná az ember megsüketíteni, elkábítani, zavarni stb. DE NEEEEEEEEEM. A hadsereg, sehol nincs és az élőlényeket még senki sem tudta megölni.
2. Iszonyatosan szájbarágós volt a film. Lementél a pincébe és ott voltak az újságok felragasztva a falra amiken a támadást hozták le, meg a meteort, meg egy rajztábla amire felírva, hogy “Űrlények: Hangra támadnak, Páncéljuk van, Gyenge pont? ”
Ez annyira rettentően sablonos gagyi hülyeség, hogy már az arcomat kapartam. Értem, hogy a nézők tudtára akarta hozni mi történt, de így? Most komolyan? Ez a ZS kategória.
3. A három gyerekből megölt a szörny egyet. Maradt kettő. Értelemszerűen mit kellene csinálnia főhőseinknek? Szépen felnevelni a kettőt és remélni, hogy addig nem nyírnak ki senkit ezek a dögök. Ehelyett mit csináltak? Dugtak egy jót, hogy legyen még 1 gyerek ebbe a retek világba. Amikor tudták, hogy a szülés és maga a gyerek is óriásian nagy hanggal fog járni. Sír stb. Használhattak volna kotont, vagy a másik lyukat tudom is én.
4. A gyerek persze, hogy nem sírt fel, amikor csak ezen múlt, hogy nem haltak meg. Egy újszülött nem sír fel? Logikus. Bár előtte valami gázzal próbáltak csinálni vele valamit, de nem hinném, hogy egy újszülöttnek ez lenne a legjobb. Ráadásul a világon orvos sincs és a gyógyszerek is előbb utóbb lejárnak… De akkor is szül egy gyereket. Fuck logic.
Sorolhatnám még egész nap a film hibáit, de van más dolgom, ezen kívül ez a kritikusok feladata lett volna, nem az enyém…
Ui. Most olvasom a cikkírónak is feltűntek a dolgok, az utolsó bekezdést átugrottam. De 4/5 ezek után is?
Nem értem. Hangra érzékenyek –> minden hangládát, magnót, szirénát bekapcsolni. Végső esetben elköltözni a niagarához
Tegnap láttuk, és abszolút nem nyűgözött le minket. Én nő vagyok, engem nem zavart a logikátlanság :), azaz csak egy, de a férjemet egy csomó nagyon.
De mindettől függetlenül is, nem, nem izgultunk egyáltalán, az első felében akár egy mesefilmet is nézhettünk volna. Utána a jump-scare-ek működtek, aztán ennyi. Az alapötlet jó és érdekes volt, Emily Blunt szép, de amúgy mindketten 6,5-7 pontot adnánk neki a 10-ből. Nem érdemes igazából moziba menni érte.