Grace and Frankie (2015-) – sorozatajánló

Azon gondolkozom, vajon mennyire lehet nehéz megírni egy idősember-karaktert. A szitkomok középpontjában többnyire 25 és 35 év közötti szereplők állnak. Nekik már kifejlett egyéniségük van, de a karakterek még mindig gyurmázhatóak, ahogy az események megkívánják, ezért ilyen szerepeket a legkifizetődőbb írni, elég csak a szitkomok ősatyjára, a Jóbarátok-ra gondolni.




De ha a főszereplők 70 év felettiek, akiknek berögzült szokásaik vannak, teljesen kiforrott, alapjaiban megváltoztathatatlan személyiségük, azzal mit tud egy író kezdeni? Miért akarna bármit is kezdeni vele? Nem korlátozza vajon a saját írói szabadságát? A Grace and Frankie-ből kiderül, hogy nem. Rengeteg mindent lehet vele kezdeni, és ugyan a kor valóban korlátozó tényező, de a cserébe kapott mélyebb lélektan sokszorosan kárpótol minden „akcióért”.

A sorozat dióhéjban: Grace (Jane Fonda), Frankie (Lily Tomlin) és férjeik (Martin Sheen és Sam Waterston) évtizedek óta ismerik egymást. A férfiak kollégák és legjobb barátok, a nők viszont ki nem állhatják egymást. A férjek aztán 40 évnyi házasság után bevallják 20 éve tartó viszonyukat, és elhagyják nejeiket, hogy összeházasodhassanak.

Amikor az összefoglalót elolvastam, rögtön az jutott eszembe, hogy ez a sorozat is a toleranciát meg a másságot akarja erőszakkal lenyomni a néző torkán, de a készítőket látva megnyugodtam. Egyikük az a Marta Kaufmann, aki a Jóbarátok társkreátora is volt, ez alapján lehetett sejteni, hogy nem a kényszerelfogadós maszlaggal állunk szemben, hanem szimplán csak széles látókörűséggel.

Mitől jó a sorozat? Elsőnek vegyük Grace-t és Frankie-t, és a legegyértelműbb faktort: az időskort. Ha másért nem, akkor azért érdemes belenézni a sorozatba, hogy lássa az ember, nem feltétlenül szól a 65 év felettiek élete a járókeretről és a kivehető fogsorról. Jane Fonda 80 éves (sorozatbeli karaktere 70), és 6 kiló smink ide, ráncfelvarrás oda, bomba nő még mindig. Nem nagymama, aki „már” megengedheti magának, hogy ne legyen vonzó, hanem tényleg nő. De annak ellenére, hogy a szereplők jól néznek ki, nincsenek túlszexualizálva. A sorozat nem azt reklámozza, hogy kortól és nemtől függetlenül bárki bármit megtehet, sőt, nagyon is bele van kalkulálva a szereplők kora. Éppen csak arról van szó, hogy ennyi idősen is élnek még az emberek mindenféle életet, és mindenki úgy boldogul, ahogy a csípőízületei megengedik. Szitkom lévén persze ez a furcsaság – az időskor – az elsődleges humorforrás, és a két főszereplő, két fantasztikus komika, egy lehetőséget se szalaszt el, hogy megnevettessen.

A sorozat következő jól eltalált eleme: a lélektan. Az alapszituáció napjainkban már talán nem is annyira elrugaszkodott a valóságtól, arra jó, hogy kirántsa a szereplők lába alól a talajt. Intelligens megoldás, hogy a homoszexualitás megjelenítése csak eszköz a káoszteremtéshez.

Az összes szereplő közül a két férfinek van a legegészségesebb (és ezáltal filmes szempontból legunalmasabb) kapcsolata. Boldogok, pont. A feszültséget nem a nemi beállítottságuk okozza, hanem a mindenféle hazugság, amiben 20 évig éltek.
GRACEFRANKIE_3
Az ex-feleségek okkal zuhannak össze, de ez az összezuhanás is rendkívül érett. Olyan emberek zuhannak össze, akik rengeteg dolgot megtapasztaltak életük során, ezért már sok mindennel nem lehet őket meglepni (azon kívül, hogy a férjük meleg). Tudják, hogy mitől érzik jobban magukat, és gyakorlott kézzel keverik a vodka-martinit vagy meditálnak a tengerparton stresszlevezetés gyanánt. Az új élethelyzettel való megbirkózás bemutatása egészen realisztikus. A legtöbb sorozat egy-egy nagyobb trauma utórengéseit is maximum 4-5 epizód alatt lezavarja – hiába kiáltana akár évekig tartó terápiáért az esemény –, hogy aztán új kalandokba lökhessék a szereplőket. A Grace and Frankie-ben szerencsére kihasználják a nyugdíjasok kötetlen mindennapjait, így mindenki a személyiségének megfelelő tempóban kezdheti meg a lelki gyógyulását, amit aztán végig is követhetünk.

Természetesen vannak apró-cseprő dolgok minden epizódban (elvégre szituációs komédia), de a fő szál a nők kezdődő barátságáról szól. Két külön világ, de ugyanazon mennek át, és ez összeköti őket. Közben a karakterek alapjaiban nem változnak, szimplán elfogadják a másikat idegesítő szokásaival és hibáival együtt, miközben szépen apránként egymáshoz csiszolódnak. A női barátságot hibátlanul ábrázolják annak minden fázisában.

Amit nem sikerült annyira eltalálni a sorozatban, az Frankie ex-férje, Sol (Sam Waterston). Talán a karakter idegesítő, talán a színész nem érzi a szerepet, de valahogy nagyon kilóg az egyébként mesés szereplőgárdából. A poénjai nem ülnek, és egy percig se hiteles, ahogy Martin Sheennel – végre-valahára nyíltan – homoszexuális párt próbálnak alkotni. Olyan érzése támad az embernek, mintha nagyon meleggé akarná tenni a karaktert, de a nagy erőlködés ripacskodásba torkollik. Martin Sheen is úgy tűnik, mintha iszonyú kényelmetlenül érezné magát a szerepben, de neki szerencséjére a karakterébe ennyi még belefér. Azt még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy pofátlan vagy vicces, ahogy néha a néző arcába tolják a termékelhelyezéseket (egyszer konkrétan elmondják a Special K gabonapehely szlogenjét, miközben a tálba öntik), de minden esetben megdöbbentő.

Pillérei még a műsornak a mellékszereplők, akik közül a Grace idősebbik lányát alakító June Diane Raphaelt emelném ki. Az időzítése mindig tökéletes, született humorista, a csattanói rendszeresen a jelenet visszatekeréséért kiáltanak. A többi „gyerek” szerepében még említendő Brooklyn Decker, aki Grace másik lányát alakítja. Frankie fiait Ethan Embry és Baron Vaughn formálják meg, bár az ő karaktereik lényegesen lagymatagabbak, mint a lányoké. Sajnos mindegyikükkel eljátsszák az írók, hogy egy-egy szálat elindítanak, de aztán hirtelen elvágják – ezekkel remélhetőleg fognak még kezdeni valamit a későbbiekben. Persze az is tény, hogy Jane Fonda és Lily Tomlin úgy elviszik a show-t, hogy talán idő vagy affinitás nincs a mellékszereplőkkel többet foglalkozni, és inkább későbbre tartogatják őket.



Összességében a Grace and Frankie egy remekül megírt sorozat fantasztikus színészekkel. Összefoglalómat ezért egy hatalmas „thumbs up”-pal fejezném be, bátran ajánlom ezt a sorozatot minden mókára és kacagásra vágyónak.

Értékelés:

[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .