A drogfüggő-alkoholista és kleptomániás Letty frissen szabadul a hűvösről. Szeretné rendbe szedni az életét, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, várható és előre nem látható akadályok láncolata hátráltatja a helyes útra térésben. Az amerikai TNT csatorna kiváló drámasorozata Blake Crouch regénysorozata alapján.
Letty (a Downton Abbey Mary-je, Michelle Dockery) fiatal, gyönyörű és intelligens, semmi sem állhatna az útjába. Devianciája miatt azonban önmaga legnagyobb ellensége. Sokadjára is sikerül kikerülnie a börtönből, s eltökéli, hogy visszaszerzi a fiát, akit tiniként hozott a világra. A gyerek gyámja Letty anyja, ráadásul távolságtartási végzés van ellene hatályban. De Estelle (Lusia Strus) eltántoríthatatlan, a házba se engedi be – sebtiben visszakergeti a bűnbeesésbe.
Fél nap nem sok, annyi sem kell neki, máris tilosban jár. Egy luxushotelben portyázik dívaként, parókában jár-kel szobáról-szobára. Véletlenül fültanúja lesz egy bérgyilkos és megbízója beszélgetésének, s megismerkedik az ügy összes konkrét részletével. Letty-ben az adrenalin-túltengés és az igazságérzet különös esszenciája azonnal működésbe lendül és úgy dönt, közbelép. Még aznap este becserkészi a gyanútlan Javiert (a bérgyilkos, Juan Diego Botto), és ezzel beindul a fékezhetetlen úthenger…
A Good Behavior (egyelőre nincsen magyar fordítása, jelentése: jó magaviselet) egyszerre bűnügyi- és családi dráma. Méghozzá szinte tökéletes elegy.
Jól megfér egymás mellett a kegyetlen bűnelkövetés és utána a mosakodás, a filozofáló erkölcs- és lélektani dialógusok, helyenként misztikus pillanatképekben ábrázolva.
A cselekmény (kissé eltúlzott) gazdagságát nagyon arányos tempóval tartják kordában.
Főhősnőnk összes kapcsolatát közel azonos terjedelemben, gondosan felépítve mutatják be, az amúgy is bivalyerős karakterének totális nagyításaként. Precízen szétültetve a sztoriban. Nem szűkölködünk tehát mellékszereplőkben, ráadásul egytől-egyig kitűnőek.
Először is az anya, aki maga is zsenge korban szülte Letty-t, iszik, láncdohányos, pénzéhes, voltaképpen közel oly feslett, mint a lánya. Általában nagy gőggel, együttérzés nélkül prédikál, s mégis egészen hitelesnek tűnik.
Aztán ott van a felügyelőtisztje, Christian (Terry Kinney).
Eltökélt és jó szándékú útmutatásai és hűséges oltalmazása mellett végig jól érzékelhetően csodálja és vágyja pártfogalja tévelygéseit.
És Tiffany (Collette Wolfe), a legjobb barátnő a gimiből. Elnéző és odaadó vele szemben, de megveti és szánja is. Talán nem tűnik fontosnak a többiekhez képest, számomra mégis: ő reméli és nézi el a legtöbbet neki, de valójában törődése teljesen hitetlen és senki sem bánik olyan kegyetlenül vele. Valamennyien máshogy hatnak rá, mást hoznak ki belőle, miközben ő is rendszeresen újraindítja önmagát. Pontosabban előránt egy eldobható személyiséget.
Hogy aztán újra Javier mellett találja/keresse önmagát. Már az zseniális, hogy egy profi bérgyilkos, mint a biztos pont, a nélkülözhetetlen támasz, a boldogulás alappillére lehet a számára. Az, hogy ez mennyire evidencia a kezdetektől, már maga a szenzáció!
A másik viselt dolgaival szemben erkölcscsőszök. Kőkemény ítéletekkel szabdalják egymás énképét, az események folyamatos sodrásában, szenvedéllyel, ésszel és eszetlenül, váltakozva. Közben végig ott dereng előttük és a néző előtt is, az áhított rév, Jacob (a fiú, Nyles Steele) és ők ketten, mint egy boldog hétköznapi család. Hogy lehetnének valaha is egy boldog hétköznapi család?
Az első évad 10 epizódja szerint teljes bizonyossággal állíthatjuk: simán, és tutira sehogy sem!
A második évad október 15-én megkezdődött.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!