A Tom Clancy’s sorozat nem sok részéhez volt eddig szerencsém, egy-két Splinter Cell-t kivéve gyakorlatilag új vagyok a terepen. Ebből adódóan a The Division is kimaradt számomra, ami megmagyarázhatja az irányítással való kezdeti nehézségeim, melyeket leküzdve tudtam végül értékelhető játékmenet részese lenni. Első ránézésre rengeteg új dolog fogadott, de idővel szépen kibontakozott az egész egy olyan egységgé, aminek részleteivel más játékokban is találkozhatunk.
A történet szerint a közeljövőben járunk Bolíviában, ahol egy mexikói drog-kartell elhatalmasodott ereje és befolyása tartja kezében az államot. A helyiek nagy része megpróbál együtt élni (és életben maradni) a helyzettel, egy kisebb részük azonban ellenállóként felveszi velük a harcot. A helyi korrupt hatóságok persze nem tesznek semmit a már-már polgárháborúig fajult ügyben, de az amerikai kormányt azért zavarja a vele egy kontinensen lévő ingatag belső biztonságú állam és az, hogy Bolívia a világ legnagyobb kokainellátójává vált.
A pohárban egy merénylet volt az utolsó csepp, mikor is a Santa Blanca nevű kartell tagjai elraboltak, megkínoztak és megöltek egy amerikai ügynököt. Válaszul az amerikai hadsereg a Kingslayer akció keretein belül egy különleges alakulatot küld a dél-amerikai országba, hogy kiiktassák a kartell vezetését, valamint lerántsák a leplet a Santa Blanca és a helyi hatóságok közötti korrupciós kapcsolatról.
Egy helikopteren érkezik négyfős csapatunk a fejlődő országba, ahol már az út alatt kapunk pár instrukciót a CIA összekötő hölgytől, Karen Bowman-től. Landolás után találkozunk Pac Katari-val, a Kataris 26 nevű szervezet fejével, aki embereivel a kartell egyedüli ellenállóiként harcol hazájuk tisztaságáért. Kicsit csalódottan és meglepődve fogadja – számára nevetségesen csekély – létszámunkat, de végül ő adja az első küldetést, mégpedig hogy szabadítsunk ki egy Amaru nevű öregembert, akivel együtt alapították az ellenállást.
A játékmenet
Az első misszió véghezvitele után megnyílik az ígért open world világ, ami egy elég nagy bejátszható területet biztosít számunkra. Itacua utcáit számos járművel, többek között sokféle autóval, terepjáróval, motorral szelhetjük, de a légtér is nyitott előttünk a helikoptereknek és repülőgépeknek köszönhetően. Vigyázni kell azonban, mert elég könnyű a kartell tagjaiba botlani, akik szinte azonnal tüzet nyitnak ránk. Ez a plusz kockázat persze a későbbiekben könnyedén elkerülhető a fast travel pontok használatával. Megvallom, innentől kezdve egyfajta GTA-érzés kapott el, a teljesen nyitott világban való szabad barangolás, kocsikázás, a küldetések fakultatív sorrendje, a rengeteg mellékküldetés és a gyűjthető tárgyak miatt. Összeszedhetünk, lefotózhatunk bizonyítékokat, szabadíthatunk ki rabul ejtett vicces sapkás lázadókat (akik aztán segítenek is nekünk), plusz információkért pedig Santa Blanca helyőrségek vezetőit faggathatjuk ki.
Eleinte még próbálkoztam lehetőleg csendben kiiktatni a bandatagokat, drónnal bejelölésük után hangtompítós pisztollyal, de valami mindig balul ütött ki, és vad mészárlásba fajult a dolog. Ez persze nem gond, hisz mire való a gépfegyver, nemde?
Na, igen, viszont a tűzharc igen nehéz. Karakterünk rendkívül sérülékeny, hamar földre kerül ha nem kerül gyorsan fedezékbe és bár társai össze tudják szedni, ezt harconként csak egyszer tehetik meg. Emellett a környéken össze-vissza bolyongó és a tűzvonalba előszeretettel sétáló civilekre is vigyáznunk kell. A játék nyilvánvalóan taktikus csapatmunkára kényszeríti játékosait (ahogy ez az általam eddigiekben megismert többi Tom Clancy’s játéknál is volt), ami így rendben is van, hiszen ettől lesz jó egy co-op. Meg kell hagyni, a sorozatban azt mindig becsültem, hogy inkább a taktikára hajt mintsem az öldöklésre, szóval az ezt a stílusirányzatot kedvelőknek biztosan tetszeni fog. Mindenesetre próbáljunk barátokat csábítani a közös játékra random partikba lépés helyett, mert az erős csapatmunkára, kommunikációra és taktikázásra szükség lesz az összetettebb missziók és autós üldözések során. A taktikai csapatmunkában parancsokat osztogathatunk, valamint a lázadók támogatását is segítségül hívhatjuk, egyszóval részletesen ki van dolgozva a rendszer.
Karakterünk tetszés szerint öltöztethető, felszerelhető, fejleszthető, a fegyverarzenál változatos, nagy a kínálat. Az utolsó apró részletig mindent lehet változtatni katonánkon, valamint fegyvereinken. Ezenkívül a ma már egyik játékból sem kihagyható XP-alapú fejlődési rendszer is jelen van a plusz motivációért és skillekért.
Az irányítás
A sorozat kedvelőinek semmi újra nem kell számítani, de kívülállóként is könnyű beleszokni. A gombelosztás (XBOX ONE-on próbálva) ideális, eleinte inkább a megjegyzésével lesz gond, mivel egy sima FPS-hez képest elég sok mindent lehet benne csinálni.
Amivel számomra gond volt elsőre az a járművek irányítása. Az enyhe késés és a magas érzékenység miatt az autókat és a repülőket szinte lehetetlen egyenesbe állítani, terepjáróval egy egyenes úton is cikk-cakkban kellett haladnom (szerencsére a járókelők félreugranak).
Idővel ez megszokható ugyan, de szerintem még fognak rajta javítani. A helikopterek és repülők irányítása teljesen eltér a más játékokban megszokottól. Nagyon könnyű az átesés, valamint ha a helikoptert túlságosan döntjük előre kevés felhajtóerő mellett, könnyen a fák között köthetünk ki, ahonnan vagy füstölve jutunk ki újra, vagy sehogy. (megjegyzés: PC-n az irányítás inkább a borzalmas kategóriát súrolja, a járművek fizikája nagyjából egy kartondoboz szintjén mozog. Ugyan el lehet jutni egyik pontból a másikba, de tekintve hogy elég nagy távolságok vannak a játékban, ez inkább munka, mintsem élvezet)
A látvány
Véleményem szerint teljesen korszerűnek mondható játék, a grafikája szép, abszolút megállja a helyét a piacon, plusz ehhez nagyban hozzájárul a táj szépsége és a változatos helyszínek színvilága. Ha minden nem is, de katonánk nagyon részletesen ki van dolgozva.
Eddigi tapasztalataim alapján azt mondanám a hitboxok és a fizika rendben vannak, bugokkal elvétve találkoztam. A robbanások animációja szerintem egy kicsit gagyi, ahogy a lángoké is, de megbocsátható.
Összességében nekem tetszett a koncepció és a kivitelezés is, bár nem mondanám eredetinek a játékot, hiszen semmi újdonságot nem mutat fel, de bárkinek jó pár kellemes órát nyújthat, úgyhogy ne habozzunk buzdítani a haverokat is a játék megvásárlására, ha másért nem, hát a co-op miatt mindenképpen.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!