Ha meglátom Mark Dacascos nevét egy film stáblistáján, akkor nem kérdés, hogy azt a mozit látnom kell.
Hisz már a Torrentében is megmondták, hogy ő az új sztár a harcművészetes témában. Nos, aki hozzám hasonlóan úgy gondolja, hogy a mára már kissé megkopott hírnevű Mark miatt ad egy esélyt ennek a filmnek, az minden bizonnyal csalódni fog, ugyanis Dacascos csupán mellékzönge ezúttal, méghozzá talán túlságosan is.
Kár, mert amúgy a karakterét jól hozza, így aztán elnézegettem volna sokkal tovább is.
Helyette azonban Ben Millikennel kell beérnünk, ő alakítja ugyanis Ray-t, a címszereplőt, akinek baromi rossz napja van. Mind tudjuk milyen az, amikor délben már tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy az egész világ – de főleg mi magunk – jobban járt volna, ha inkább a napot ágyban töltjük, és ki sem kelünk onnan, ám az a kalamajka, amibe Ray kerül, meg sem közelíti a legvadabb rémálmunkat sem.
Nem, ez sajnos nem egy újabb Boss Level, és cseppet sem hasonlít John McClane karácsonyára sem, Christopher Borrelli író-rendező ugyanis egy sokkal egyszerűbb sztorit rakott össze, olyannyira, hogy nyugodtan mondhatom, kissé túlzásba is esett e tekintetben.
Ray ugyanis egy jó útra tért bűnöző, akit megzsarolva visszarángatnak egy utolsó melóra, ami balul sül el, így aztán menekülhet a rá vadászó rosszfiúk elöl.
Én mondtam. Nem túl eredeti.
Sőt, ha őszinték akarunk lenni, akkor nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy az egyik leglerágottabb csont ez Hollywoodban, és nagyon jó körítés kell ahhoz, hogy még egy bőrt sikeresen le lehessen nyúzni róla.
Ez ezúttal nem sikerült, mert se a sztori nem bír semmi extrával, se a karakterek nem valami emlékezetesek. Ezek mind megbocsátható bűnök, ám az alacsony költségvetés – ami amúgy ezúttal a film minden képkockáján látszik sajnos – nagyon rányomja a bélyegét az egészre. Nincs igazán jól kidolgozott akciójelent, a színészek pedig túlságosan B-listások (igen, tudom, Dacascos is az).
Megvannak amúgy a pillanatai, meg jól áll neki, hogy van benne egy kis rejtély, misztikum és nem kötnek mindent a néző orrára, de összességében sajnos túlságosan is tévéfilmes lett a minőség, és a történet meg sem próbálja ellensúlyozni ezt.
Ennél gagyibb filmet még soha eddig nem néztem.