Hat országban tartott sajtótájékoztató egy olyan tudományos áttörésről, amihez fogható valószínűleg ebben az évben már nem vár ránk.
Az EHT csapata (Eseményhorizont Távcső) 13 éves munkájának gyümölcse érett be végül.
Ebben az időszakban a tudósok a Saggitarius A*-t és az M87 galaxis közepén lévő objektumot figyelték meg, s bár sokáig képtelenek voltak a kinyert adatokat képpé alakítani, végül meglett az áttörés.
Az M87 galaxis közepén lévő fekete lyukat sikerült “lefotózniuk”, így ennek a tudományos áttörésnek hála, már kézzel fogható és szemmel látható a fekete lyuk eseményhorizontja.
Ezzel pedig az EHT projektje elérte a célját, hisz a tudósok már nagyon régóta azon ügyködnek, hogy valamilyen módon képesek legyenek megvizsgálni egy fekete lyuk környezetét.
Noha az eseményhorizonton túl most sem látunk
hisz az eseményhorizont a téridő azon határa, melyen túli események már nincsenek hatással a megfigyelőre. Tekintve ugyanis, hogy az eseményhorizontba belépő anyag -és sugárzás- kilépni onnan képtelen, így képtelenség megfigyelni, hogy mi is történik ott. Ezért fekete a fekete lyuk: mivel ez az objektum mindent, még a fényt is elnyeli, nem láthatjuk.
azt, hogy a határ előtt mi történik, már láthatjuk.
Azon túl, hogy Einstein relativitáselmélete ismét megerősítést nyert, a tudományos áttörés technikai háttere is több, mint csodálatra méltó.
Az EHT ugyanis nem egy távcső – a 200 főből álló tudóscsoport egy nyolc teleszkópot számláló, rendkívül összetett rendszert épített ki (és alakított át).
A kísérlet során alkalmazott VLBI technológia (nagyon hosszú bázisvonalú interferometria) segítségével a teleszkópok egy hatalmas, bolygóméretű virtuális távcsővé állnak össze, így sikerült a tőlünk 55 millió fényévre lévő fekete lyukat megörökíteni.
Az elészült kép persze a mai, sci-fi filmekhez szokott szemnek talán nem elég meghökkentő. Ugyanakkor az a teljesítmény, ami emögött a kép mögött van… az több, mint lélegzetelállító.
[fb_button]
A képet elnézve inkább felnyomtak egy testüreg kamerát egyik tudós végbelébe, és az onnan kinyert képet láthatjuk gyenge fényviszonyok mellett… 😀
Mondjuk mókás dolog olyan valamiről fényképet csinálni ami nem bocsájt ki fényt, sőt nem csak fényt, hanem úgy egyébként semmit. Max azt lehet lefényképezni ami körülötte történik.
Katie Bouman állította össze a képet. Kérlek adjátok hozzá a cikkhez. Credit’s given where credit’s due.
Ez tényleg fantasztikus, csak az a bökkenő, hogy a “fénykép” nem a jelenlegi állapozoz mutatja, hanem az 55 millió évvel ezelőttit, hiszen a fénynek ennyi idő kellett, hogy eljusson ide. Maga a kiváltó fekete lyuk mára bármerre lehet, csak ott nincs ahonnan a fénye jött.
Remélem beszippantja ezt a bolygót is 😛 ^^
Szerintem ezt még Amstrong fényképezte 1969-ben a nevadai sivatagban..
Feketelyuk= Obama ánusza
hahahah
A nagy számok törvénye uralkodik a világegyetemben, de az emberiség élete, a kis számok törvénye szerint működik. A nagy számok alapján úgy 5000 év kell a dolgoknak (saját becslés, mondjuk az 500-5,000,000 ig terjedő skála között). Például a távoli megfigyelések, távoli civilizációk létezése 50 éve nem hozott eredményt, akkor láthatjuk a probléma lényegét, miszerint még legalább 500 de optimális esetben 5000 évig kellene várni hogy egy nálunk sokkal előbb létrejött civilizációt rádiójelek alapján felfedezzünk. A kapott/küldött jel mire megérkezik, az emberiség kis számtörvénye szerint vagy már nem létezik, vagy akik küldték, már azok nem léteznek. Hogy ez mennyiben tartozik a… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
A távcsőhöz érkező fényt (nagyítja fel a lencse) látjuk, vagy a távcsővel látunk el olyan messzire?
Az első variációra szavazok. Mivel 55 milló évig nem tudott egyirányba “nézni” a távcső.
(fénysebesség= 300.000km/mp) Ilyen
Távolodik vagy közeledik az objektum?
Van közelebb is fekete lyuk. Számtalan a mi galaxisunkban is. Miért nem azokat vizsgálják/fényképezik?
A mi galaxisunk közepével mi a helyzet?