Hogyhogy én erről a filmről még egyetlen szót sem hallottam? – ez volt az első, ami beugrott a Fekete pillangó (Black Butterfly) kapcsán. Hogyhogy az HBO-n kell először összefutnom vele, amikor Antonio Banderas és Jonathan Rhys Meyers a két főszereplő, ráadásuk egy igen jónak kinéző thrillerről van szó?
Nos, fogalmam sincs, hogy miért nem kapott nagyobb hírverést, de néha ez is megesik. Bár az első bő félórában úgy tűnik, hogy meg sem próbál túlságosan eredeti lenni a film, hamar kivetkőzik az iparosmunka álcájából és egy nagyon kellemes másfél órát tartogat a számunkra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagy kedvencem Banderas. Fiatalkorában is csíptem, és akárcsak a jó bor, ő is nemesedik, noha mióta kiöregedett a spanyol macsó szerepéből, kevésbé találják meg a testhezálló szerepek – nagy szomorúságomra. Az alkoholista író Paul karaktere azonban nagyon jól áll neki.
Denvertől két órára, egy mindentől távoli házban éldegél, valaha sikeres író, most alkotói (és pénzügyi) válságban, persze a felesége is rég elhagyta. Nem csak a számláit képtelen fizetni, de lassan bevásárolni sincs miből, így hát úgy határoz, hogy túlad a hatalmas birtokán, ebben próbál meg segíteni neki Laura (Piper Perabo). Bár kettejük kapcsolata csak az eladásra korlátozódik, Paul többet szeretne ennél. Mígnem egy nap aztán összetűzésbe keveredik egy másik sofőrrel az úton, akivel hogy, hogy nem, épp ugyanabba a kricsmibe mennek ebédelni.
Az összetűzés elkerülhetetlennek tűnik, ekkor azonban közbelép Jack (Jonathan Rhys Meyers) a csavargó, aki megvédi Pault.
Hogy meghálálja, az író felveszi megmentőjét és elviszi a házába, először csak azért, hogy az végre lezuhanyozhasson, végül azonban a férfi ott ragad. S ahogy telnek a napok, úgy derül fény egyre inkább arra, hogy nem az, akinek Paul elsőre gondolta. Spoilermentesen nagyjából ennyit lehet írni a történetről, a végén azért majd belemegyek egy picit jobban, de időben szólok azok kedvéért, akik még nem látták a filmet.
Szóval: kellemes kis thrillert láttam, egy zseniális Meyers-szel, és egy kellemes Banderas alakítással.
A többiek csupán mellékzöngék, Perabo sincs túl sokat jelent, ez kettejük jutalomjátéka és bizony simán le is hozzák amit kell. A történet elég csavaros, de azért van egy kis üresjárat: túl sok idő eltelik a hazaérkezéstől a konfliktusig. Ki lehet bírni, de ott nagyon érződik, hogy valamivel el kellett ütni a játékidőt és nem volt jobb ötlet/több pénz. A vége aztán kárpótol – vagy épp teljesen felidegesít, embere válogatja.
No és akkor innentől egy kis spoiler.
Igazándiból nem értem miért volt erre szükség. Az utolsó 10 másodperc teljesen hazavágja az élményt, abszolúte kerek volt ez anélkül. Ez a húzás (fokozottan spoiler!) rendkívül olcsó, amikor meglépik egy filmben, hogy csak álom volt az egész, akkor az emberben mindig marad egy kis “felesleges volt az egész” érzés, ami elrontja azt a másfél órát, amit addig nézett. Buta befejezés, illúzióromboló lezárás.
Spoiler vége.
Összességében simán ajánlott kategória, némi üresjárattal, egy remek alakítással, ütős csattanóval, és olyan utolsó pár másodperccel, amiről nem beszélünk, mert meg sem történt. Örülnék, ha több ilyen (meglepetés)filmmel hozna össze a sors, mert bizony jobban szórakoztam, mint egynémely mozifilmen mostanában, ez pedig nagy szó.
[fb_button]
“Buta befejezés, illúzióromboló lezárás”
128 ezerszer jobb megoldás ,hogy kiderül mit láttunk mintsem fórumokba kérdezgetni kelljen meg utána olvasni ,hogy most akkor miről szólt a film. (sajnos sok ilyen van)
Pedig lehetne min kattogni még így is csak kitől kérdezzek? szinte senki sem látta ezt a filmet..
Amúgy nem rossz.
Egy darabig nagyon idegesítő,de így is tízből ötöt adok!