Bizonyára kicsit a rajongás valamilyen szinten már átmegy fanatizmusba. Persze nem kell attól félni, hogy én is itthon gumikesztyűben várom, hogy eljöjjön az éj, de azért van amit személy szerint annyira megkedvelek legyen az játék vagy film, hogy bizony akár egy-két élő/személyes tapasztalatomra, eseményemre kevésbé emlékszem, mint egy ilyen virtuális kirándulásra. Jelen esetben a Dexter sorozatról lenne szó, ami mostanában elég gyakran eszembe jut.




Egy olyan sorozatról ejtenék pár szót, aminek a szereplői mintha a saját ismerőseim lennének és akiknek a gondjai mintha az én vállamat is nyomnák. Egy olyan sorozatról, melyet évekig követtem és bár sosem éreztem hogy újra kellene kezdenem, ma már majd harmadik éve befejeztem mégis emlékszem minden fontosabb eseményre. Ritkán hagy az emberbe ekkora nyomot valami és bár szöges ellentéte vagyok a sorozatban szereplő figurának, mégis együtt tudtam élni vele. Mondhatni a barátom lett.

Noha sok jó nem szokott kisülni abból, ha valamit évek múlva elővesznek, a Szökés folytatása és sikere miatt, egyre gyakrabban jut eszembe eme remekmű és bár halványan de él bennem a remény, amikor meglátom a médiában a 9.évad reklámját.

Aztán 2014. december 26.-án, amikor befejeztem a sorozatot, elkezdtem írni róla. Illetve csak próbálkoztam, ami érdemben sosem fejeződött be. Vége Van. Karácsony alkalmából, amikor már az egész család kidőlt a sok bejgli és hal jóvoltából, engedtem a sötét utasomnak és betettem a féltve őrzött utolsó részem. Kétszer mentem ki cigizni közben. Így próbáltam húzni az időt. Így próbáltam minél jobban elodázni a végzetet. Dexter végzetét. A barátomét, aki életét nyolc éve követem nyomon és nyolc éve szurkolok neki.

Na jó. Ennyire azért nem volt komoly, de ahhoz mégis elég volt, hogy űrt hagyjon bennem. Sajnáltam hogy vége van.
Elkezdtem írni, milyen volt a hűtőkocsis gyilkos nyomában járni. Szentháromság. Rita elvesztése. Quinn és Debra kapcsolata. Az agysebész. De nincs értelme. Mindenki tudja aki ide belépett – és egyébként is, teljesen tönkrevágták a sorozatot -. Ezt a vége miatt (is) mondom.

Persze tudható volt, hogy nem fog Happy Enddel zárulni a sorozat, de a nyolcadik évadra akkora baklövéseket követtek el, hogy az már borzalom.

Sajnos, gyanús volt a dolog és az utolsó részre még gyanúsabbá vált. Még az utolsó fél órában sem tudta az ember pontosan, hogy akkor hogy is fog végződni. És tudjuk nagyon jól, hogy az elnagyolt, elhúzott részek sem jók, de fél órába belesűríteni több karakter halálát és inkább apja-lánya jelenetekkel bombázni a nézőket, mintsem lezárni az elvarratlan szálakat nem jó dolog.

Bár Debra a sorozat felétől idegesítően hatott rám, mégis vitte a történetet előre. Érdekesen alakult a kapcsolatuk, főleg miután megtudta hogy mi is a bátyja. Sokakkal ellentétben, nekem nem volt bajom az érzelmi szálak felvezetésével sem, de tényleg olyan évadbéli különbségek voltak, mintha mindet más-más író írta volna, úgy hogy nagy-vonalakban tudott csak az előző évadok történéseiről..

A sorozat a lehető legbátrabban kezdett a drámai és véres stílusával, de sajnos a lehető leggyávább befejezést hozták ki belőle ami megbocsáthatatlan.

Mint azt láthatjátok, igen mély nyomot hagyott bennem a sorozat. Annyira jó lenne mesélni róla. Annyira jó lenne elmondani, hogy a színészi játékot mennyire élveztem és hogy mennyire tetszett, hogy olyan események voltak benne, amire még most is tisztán emlékszem, így évek múlva. Azonban nem tudok.
Nem tudok, még most sem mert egy érzés van, ami felülkerekedik mindenen, az pedig az űr. A hiány, ami mindeddig pótolhatatlan számomra.
Azóta is nézek sorozatokat, és találkoztam is jókkal, de a Kemény Zsaruk után a Dexter váltotta fel számomra a nagy number One helyet és ezt azóta sem sikerült átvennie semminek.



Tudtad e?

-Michael C. Hall 2008-ban vette feleségül a sorozatbeli testvérét alakító színésznőt, Jennifer Carpentert.
-Házasságuk, miután a színésznél rákot diagnosztizáltak tönkrement és elváltak.
-Dexter karakterét négy évadon keresztül, Hall parókában játszotta a kezelések által elvesztett haja miatt.
-A 2010-es Golden Globe gálán, Michael megkapta a legjobb drámai szereplő díjat.

sav5-01

Szólj hozzá! Mert számít a véleményed, ráadásul regisztrálnod sem kell.

5 hozzászólás : "Emlékezz a Szörnyetegre! avagy Dexter visszaemlékezés"

avatar
Kari
Vendég
Kari

Szerintem is jó kis sorozat volt!
…kamionsofőrnek nem tudnám elképzelni Dextert!

ui.: A Justified / A törvény embere / azonban enyhített egy kicsit a hiányérzeten!

Zsolt
Vendég
Zsolt

Bennem is él a remény,hogy lesz folytatás……

Anna Kovecses
Vendég
Anna Kovecses

Bevallom, annak idején háromszor futottam neki a legeslegelső résznek, de utána, hogy sikerült végig nézni, úgymond függővé váltam, alig vártam a következő folytatást. Remek, egyedi sorozat volt. Imádtam a “beteg” Dextert, a cinikus mosolyát. Egyetértek a cikkíró minden szavával. Másik kedvenc sorozatom a Kés/alatt volt. Az is egyedi, különleges, egy csipet humorral a morbid dolgok mellett. Kár, hogy vége lett…bár lehet, most újranézem őket.

Szvetnik Gábor Balázs
Vendég
Szvetnik Gábor Balázs

Hmm,vicces hogy most találtam ezt a cikket…Most kezdtem el nézni a sorozatot és az előtt sose hallottam róla és csak most kezdtem a 2 évadot de szeretem,izgalmas…Annak azért örülök hogy 1 huzamba nézhetem az egészet,azt nem kell várni a részekre! 😀 😀 😀 Másik nagyon hatalmas kedvenceim a The Walking Dead és a Braking Bad volt még…

molnarbea
Vendég
molnarbea

korábban hallottam a sorozatról, de nem tudtam róla semmit – aztán lett itthon netflix és ott ráakadtam
szinte egy ülésben néztem meg a nyolc évadot (ja hát persze közben munkába jártam meg egyebek) mert beszippantott
a végétől teljesen kibuktam és csak járkáltam utána mert nem bírtam feldolgozni
és utána jött, hogy mindent kinyomozzak a filmről meg amit lehet, a szereplőkről
el tudnék menni Dexter lakásába (ha nem lenne a sok rajongó miatt megközelíthetetlen) mert már fejből tudom, merre kéne menni
és hallgatom a zenéjét, és – szerencsére – belefutok Dexteres írásokba, mint ez is

wpDiscuz