Éles tárgyak (2018-) – kritika

Sharp Objects – Olyan éles, hogy egyenesen csontig hatol!
Bevallom először Amy Adams neve miatt bukkantam rá erre a sorozatra és már csak miatta is eldöntöttem, hogy megnézem. De legalább ennyire biztató volt a készítők személye is, hiszen a történet alapjául Gillian Flynn könyve szolgál, aki a Holtodiglant is írta. A rendező pedig a nagy sikerű Hatalmas kis hazugságokért is felelős Jean-Marc Vallée.

Ezek után nyilván magasabbra kerülnek az elvárások, de azt kell mondanom, hogy a sorozat maximálisan beváltja a hozzá fűzött reményeket. Persze nem árt tudni, hogy mivel állunk szemben. Ez ugyanis nem egy könnyen fogyasztható darab.

Camille (Amy Adams) újságíróként dolgozik és már első pillanatban látni, hogy valahol nagyon szétcsúszott az élete. Főnöke unszolására visszatér szülővárosába, a Missouri állambeli Wind Gapbe, hogy egy meggyilkolt és egy eltűnt kislány ügyéről írjon. Viszont így szembe kell néznie saját múltjával is, amit feledni igyekszik.

Ez egy nyomasztó, misztikus dráma, ahol a krimi vonal ugyan csak másodlagos, de azért nem éppen jelentéktelen. A történet Camille szemén át bontakozik ki, akinek közben a múltjáról is egyre többet megtudunk, ami legalább annyira érdekes, mint a nyomozás.

Ami viszont még zseniálisabbá teszi a sorozatot, az a módszer ahogyan ezt adagolják. Elképesztően profi az operatőri és vágási munka. Nagyon erős atmoszférát teremtenek ennek köszönhetően. Camille emlékei is legtöbbször csak egy egy villansára jelennek meg, de mindig pont jókor és ezekből tökéletesen összeáll az ő érzelemvilága, ami néha elég sokkoló.

Amy Adamstől már megszokhattuk, hogy bármilyen szerepet el tud játszani és itt is nagyon profin hozza a karaktert.

Viszont nem véletlenül került a borítóra az anyját alakító Patricia Clarkson és a húga szerepében Eliza Scanlen. A sorozatban Camille mellett egyértelműen ők vannak előtérben és mindketten lejátsszák Adamset, ami nem kis teljesítmény. Jellemezni viszont nem szeretném őket, inkább hagyom, hogy mindenkinek a sorozat nézése közben alakuljon ki róluk a véleménye. Ugyanis részről részre egyre több titokra derül fény és a szereplőket is újabb megvilágításokban láthatjuk.

És épp ez a másik óriási pozitívum a minőség mellett. Rengeteg időt szánnak a készítők a karakterek bemutatására. Emiatt kicsit lassú a sorozat tempója, de higgyétek el hogy megéri. Talán még soha sem láttam ennyire összetett és körülírt karaktereket, mint az Éles tárgyakban. Kezdetben Camille karaktere például sablonosnak tűnhet, de a háttere jóval részletesebb, mint más hasonló karakterek.

Ami még kiemelendő az pedig az apró részletek, amikre szintén nagy gonddal figyeltek a készítők.

Sokszor van, hogy később nyer értelmet egy bizonyos tárgy vagy egy ártatlannak tűnő mondat.
Nagyon tudatosan bontakozik ki a történet. A befejezés pedig pont olyan volt, amit reméltem és amitől emlékezetes marad a sorozat.

Folytatása úgy hírlik nem lesz, ami nem is baj, mivel így elrontani már biztos nem tudják. Illetve a befejezés nem is nagyon kíván folytatást. Ez így jó ahogy van.

Nem mondom, hogy hibátlan a sorozat, de az biztos, hogy nem nagyon lehet belekötni. Ennek ellenére az is biztos, hogy nem fog tetszeni mindenkinek, de mindenképp érdemes megpróbálni!