The Elder Scrolls V: Skyrim (2011) – játékteszt

Az embereknek nagyon megoszló a véleménye az Elder Scrolls sorozat játékairól. Egyeseknek még mindig a Morrowind a legjobb a sztori és a játékélmény miatt, megint másoknál pedig az Oblivion viszi a pálmát az előző testvérénél szebb grafika miatt. Na de mi a helyzet a Skyrimmel?

Elég régen, már lassan 6 éve, hogy a Bethesda kiadta az Elder Scrolls sorozat ötödik tagját, a Skyrimet. Már a trailertől a hideg futkos a hátunkon, hiszen a játék új, azelőtt még soha nem látott grafikai motort kapott – ami mára kiderült, hogy elavult és a jövőre nézve egy zsákutca, de akkor óriási durranás volt.

Szintén a trailerben meghallhatjuk az északi népek kántálását, ahogy a Dovahkiint, azaz a Dragonbornt (vagy magyarul Sárkányszülöttet) szólítják. A sztorija a játéknak dióhéjban annyi, hogy nem sokkal az Oblivion krízis után Tiber Septim gyilkosa megszökik, és Skyrimben polgárháború tör ki. És az ősi prófécia szerint, ha észak népei újra egymás vérét ontják, a sárkányok visszatérnek Tamrielbe, és átveszik az uralmat. Csakhogy a sárkányokkal valaki más is visszatért…

A GRAFIKA

A mai napig kifejezetten szép a játék az eredeti motorral. A végigjátszás során többször is szerettem megállni egy hegycsúcson vagy egy szirten, csak úgy,

bámulni a semmibe, nézni a tájat, ahogy a távoli hegyek közt gomolyognak a felhők, a távolban feltűnik egy-két régi rom, esetleg egy nagyobb város tornyai, és közben meghallok egy dörömbölő üvöltést a levegőből, ahogy egy sárkány ereszkedik alá egy közeli hegyoldalba, majd egy földrengésszerű dübbenés, ahogy földet ér.

Ez egy igazán idillikus kép lehet egy akkora fantasy őrültnek, mint én.

Ma már van a Special Edition, hogy mindezt a képet még szebbé varázsolja (amit, hozzáteszek, megérdemelt a játék), de ahhoz kisebb atomerőmű kell, hogy szépen vigye, ami nekem nincs, szóval én az eredeti grafikával játszom. De nem csak a grafika az, ami olyan nagyon odatesz a Skyrim utánozhatatlan élményéhez.

A játék alatt eredetileg a bizonyára egyáltalán nem ismerős Creation Engine és Havok Physics grafikai motorok ötvözése fut. Csak úgy érdekességképpen írtam ezt ide, nem hinném hogy a jövőben találkoznánk még ezekkel a nevekkel. Állítólag a Special Edition alatt is ugyanez a motor van, csak az „továbbfejlesztett”.

SZTORI ÉS GAMEPLAY

Már megszokhattuk a TES-tól a remekül kidolgozott történetet a korábbi játékokban, és most sincs ez másképp. A sztori nagyon színesre sikeredett és igen hosszúra. Röviden annyit a fő sztoriline-ról, hogy mi vagyunk a Dovahkiin, aki tulajdonképpen egy embertestben született sárkány. Mint kiderül, mi vagyunk az egyetlenek, akik képesek vagyunk megmenteni nemcsak Skyrimet, de egész Tamrielt a teljes pusztulástól.

A főgonosszal már a karakterünk elkészítése után pár perccel farkasszemet nézhetünk, ugyanis csakis az ő váratlan megjelenése miatt nem végeznek ki minket. Az ő neve Alduin, ami a sárkányok nyelvén World-Eatert jelent. A játék során Mr. Alduin szabadidejében feltámasztgatja korábbi segítőit és rosszabbnál rosszabb sárkányokat sírjukból, hogy őt segítsék szörnyű terve végrehajtásában.

Mindeközben mi a Thuum, azaz a Kiáltás rejtelmeit tanuljuk, ami a sárkányok különlegessége, ugyanis csakis ők és a Dragonborn tudják használni. És a sztori ezután egyre csak zavarosabb lesz, meg fogunk ismerkedni nagyon sokféle fajjal, sokféle személyiséggel. Fogunk látni lélegzetelállító helyeket, havas hegycsúcsokat és virágos réteket, lesz a sztorinak sok mellékága a főág mellett, ezek közül lesznek olyanok is, amik fogják keresztezni a fő sztori menetét, és akár befolyásolhatják is azt. Olyan kaszttal és olyan fajjal lehetünk, amilyennel akarunk.

Változás az előző részekhez képest, hogy a játékban nincs fix kaszt. Aki játszott az előző részekkel, tudja, hogy a karaktergenerálásnál ki kellett választani milyen kasztba tartozzunk. Azonban most lehetünk íjász-barbár-varázslók is, csakis rajtunk áll. Illetve a sztorinak sok-sok küldetése sok utat nyithat meg előttünk a játékban.

Lehetünk tolvajok, fejvadászok, de akár dicső lovagok is. Mindegyik kasztnak van saját küldetés-sorozata, amelyek teljesítése során tudjuk elsajátítani azon kaszt képességeit.

Csak rajtunk áll, melyiket választjuk. Ami még meghatározó, hogy a polgárháborúban melyik oldalra állunk. Állhatunk a Birodalom oldalára (nincs Star Wars utalás), vagy az úgynevezett Stormcloakok mellé. A választásunk gyökereiben változtatja meg a sztori menetét.

A játékban minden szintlépésnél ki tudjuk választani, mely képességeinket szeretnénk továbbfejleszteni. Ez mind rajtunk áll, ha jobban szeretjük a kisebb, egykezes fegyvereket, akkor azokra kell a pontokat dobni, ha szeretnénk íjászatban is jeleskedni, akkor arra is érdemes adni néhány pontot. Illetve még a páncélzatunk típusára is adhatunk fejlesztést, választhatjuk a nehéz páncélokat, amitől lassabban mozgunk, de több sebzést viselünk el, de lehet a könnyű páncél, amitől gyorsabbak vagyunk, de sebezhetőbbek. Illetve azoknak, akik igazán Rambók akarnak lenni, érdemes a duplakardos perkre rakni a pontokat, az óvatosabbak pedig a pajzs és kard kombót választhatják.

Szóval a játék tele van tartalommal, és több száz órát is el lehet vele szórakozni, mire teljesen végigviszed a játékot, és kifejlesztesz egy csúcs karaktert is mellé, hogy a kisebb, sztoriba nem foglalt, de nem gyenge bossokat elintézd (Pl.: Ebony Warrior).

A játéknak talán egyetlen hibája, hogy nagyon nehéz szintet lépni. És ha van egy feladat, amiben megakadsz, és az azért van, mert gyenge a karaktered, akkor a következő pár unalmas órádat azzal kell töltened, hogy mindenkit lekaszabolsz, aki az utadba áll, hogy kapj érte Xp-t, és minél hamarabb tudj fejlődni (hacsak nem csalsz magadnak egy pár tíz szintet, de az nem szép dolog), vagy csinálsz pár mellékküldetést, hogy kapj érte Xp-t. De sajnos máshogy nem megy…

EXTRÁK

Ha mindez még nem lenne elég, a játék kapott két (egész pontosan három, de az nem olyan mérvadó) DLC-t, amivel plusz sztorit tudunk belecsempészni ebbe a remekbe szabott játékba. A Dragonborn és a Dawnguard. Az előbbiben kiderül, hogy van egy másik Dragonborn is, és őt keressük meg, de ő sajnos nem túl barátságos. Közben pedig még ennél is természetfelettibb és furcsább ellenfelekkel lesz dolgunk egy teljesen új pályán, Solstheimben. Solstheim Skyrim fölött található sziget, amit túlnyomórészt Elfek laknak, és a nagy Elder Scrolls veteránoknak kísértetiesen hasonlítani fog Morrowindre.

Az utóbbi DLC-ben pedig belekeveredünk a vámpírok és az úgynevezett Dawnguard harcába, ugyanis egy gonosz vámpírúr, Lord Harkon terve, hogy elpusztítja a Napot, és ezzel a vámpírok bármikor képesek lesznek odakint mászkálni, és meghódítják Skyrimet. A Dawnguard feladata pedig hogy megállítsa őket. Itt is tudunk dönteni melyik oldalra állunk. Valamint ez a DLC lehetőséget ad nekünk, hogy mi magunk is vámpírokká változzunk, de csakis akkor tudjuk ezt elérni (spoiler alert!) ha a vámpírokhoz csatlakozunk.

A harmadik DLC pedig (amit nem említettem) a Heartfire, ami által nyújtott plusz tartalmat én soha nem próbáltam ki. A lényege igazából annyi, hogy ha úgy tartja kedvünk, lefoglalhatunk magunknak egy területet bárhol Skyrimben, és oda tudunk magunknak házat építeni, tulajdonképpen saját két kezünkkel tudjuk megteremteni életünk alapjait. Plusz sztorit a DLC nem nyújt, csupán ezzel az építkezős lehetőséggel bővíti ki a játékot.

És ráadásul a TES közösség szorgosan tevékenykedik annak érdekében, hogy még ezek után se maradjunk Skyrim nélkül. Gyártják nekünk a kisebb-nagyobb sztori átfedéseket, vagy újabb sztorikat, vagy akár teljesen új pályákat, hogy soha ne legyen vége a kalandnak. Karakterskineket, páncélokat, fegyvereket más ismert játékokból és filmekból tudunk importálni (Gyűrűk Ura, Dark Souls, stb.) Személyes kedvencem a Dark Souls-ból előhozott Artorias the Abysswalker páncélszett. Illetve a textúrák esetleges bugjait kijavító, vagy akár magát a játék grafikáját feljavító add-onokat is lehet találni. És ezeket persze ingyen a Steam Workshopból elérhetjük.

Nem túlzok akkor, ha azt mondom, hogy a The Elder Scrolls V: Skyrim életem játéka. Óriási élmény volt ezzel a játékkal játszani, egy életre szóló élmény, amit mindenkinek tovább szeretnék adni, akit csak ismerek, hogy ők is ismerjék meg azt a lenyűgöző és sokszínű világot. Még mindig megállja a helyét a mai legjobb játékok között, a Bethesda nagyszerű munkát végzett, le a kalappal.

Tekintettel a nehéz karakterfejlesztésre, és az időnként felbukkanó grafikai bugokra, a The Elder Scrolls V: Skyrim pontszáma “csak”…

[fb_button]