Amikor meglátom John Cena nevét egy filmplakáton, még mindig nem kerít hatalmába a vágy, hogy azonnal látnom kell a filmet, pedig ha jobban belegondolok, egy rossz szavam nem lehet rá.
Mert hát amikor elvállal valamit, akkor annak általában oka van, és elég, ha csak a Peacemakerre gondolunk, hogy lássuk, megvan Cena-ban az a fajta humor, amire mostanában nagyon vevők Hollywoodban.
Ettől függetlenül míg Dwayne Johnson bármilyen – silány – filmjét is tátott szájjal nézem, addig a másik pankrátorból lett filmsztár egyszerűen nem tud lázba hozni. Ennek megfelelően aztán teljes közönnyel vetettem bele magam a Hulu vígjátékába, és az Egynyári barátságtól nem vártam gyakorlatilag az ég világon semmit, erre a közönyre pedig a plakát is erősen rádolgozott, tekintve hogy a legátlagosabb limonádé vígjáték képét sugallja.
Aztán amikor az első 15-20 perc lepergett, akkor kezdtem gyanút fogni, hogy itt bizony szó sincs limonádéról, ez egy sokkal alpáribb sztori lesz, és hát minek is tagadjam: én biza vevő vagyok az alpári sztorikra.
Aztán leesett a tantusz: hát ezért a filmért ugyanazok a felelősek, akik a Förtelmes Főnökökért, vagy a Vakációért, szóval nincs abban semmi meglepő, hogy egy ízig-vérig R-besorolású vígjátékot kaptunk végül.
A sztori alapvetően egyszerű – mint minden egyes ilyen film esetében -, ám pont elegendő.
Marcus (Lil Rel Howery) és Emily (Yvonne Orji) romantikus mexikói kiruccanást tervez, ám a dolgok nem kicsit vadulnak el, amikor összebarátkoznak Ronnal (John Cena) és Kylával (Meredith Hagner). Amit Marcus és Emily csak röpke, mindössze egy hétig tartó nyaralási barátságnak gondol, az idővel igazi rémálommá válik, és nagy kérdés, hogy a páros vajon hogyan menekülhet a helyzetből.
No lehet, hogy egy kissé horrorisztikusra sikeredett ez az összefoglaló, de nem kell megijedni, szó sincs ijesztegetésről, ez itt egy tizennyolcas karikás komédia, ennélfogva pedig nem is nagyon árul zsákbamacskát. A fő vonzerő a négy figurában rejlik, no és persze a poénokon, ennélfogva aki szereti ezt a stílust (gondoljunk a fent említett Förtelmes Főnökökre például), az remekül fog szórakozni. Cena brillírozik, ám a többieket sem kell félteni, viszont mélységet azért ne várjunk, ez nem az a film.
Ez tipikusan a dög fáradtan hazaérsz a melóból és jó lenne nézni valamit, ami kikapcsolja az agyadat film.
Ha ennél többre vágysz, akkor csalódni fogsz, viszont igazságtalan lenne azt mondani, hogy ez a mozi hibája.
Én pedig vallom, hogy igenis nagy szükség van ezekre a megnézem-röhögök-elfelejtem filmekre, bár lehetne Hollywood még ennél is sokkal bátrabb és csinálhatnának jóval meghökkentőbb sztorikból is hasonszőrű alkotásokat.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!