Nagyon nagyon régóta vártam már arra, hogy Tom Hanks ismét egy imádnivaló szerepben tündökölhessen.
A várakozásom azonban szerencsére eddig tartott, az Egy kivételes barát egy gyönyörű történet egy kivételes emberről, aki nem tartotta magát kivételesnek, Marielle Heller tökéletesen adagolt tálalásában.
Fred Rogers életének bemutatásakor gyakorlatilag egyetlen hatalmas veszély lebegett láthatatlanul a filmkészítők feje fölött: hogy képtelen lesznek megfelelően kordában tartani a híres televíziós személyiséget oly jellemző aurát és az egész átcsap valamiféle színes-szagos földöntúli giccsbe.
Szerencsére Heller ezt nagyon jól érezte és folyamatosan terelgette a történetet, hogy az valahogy a hétköznapiság medrében maradhasson – sikerrel.
Fred Rogers az óceánon innen kevésbé, Amerikában viszont nagyon is ismert televíziós személyiség volt, aki a Mister Rogers’ Neighborhood cím műsorával több, mint három évtizeden keresztül volt meghatározó… nem csupán a tévében, de az átlagemberek mindennapjaiban is.
Olyan műsort készített, amit nagyon előtte senki (és utána sem): saját magát adva őszintén tudott beszélni a legmélyebb érzésekről is, ezzel fiatalok, gyermekek és idősek millióinak volt képes segíteni. Mindemellett Rogers egy olyan pozitív személyiség volt (az élet minden aspektusát figyelembe véve), amire még csak példát is nehéz mondani. Remek ember volt na, ez itt a lényeg. És az ő megformálására megtalálták Hollywood egyik, ha nem a legremekebb emberét és legtehetségesebb színészét, Tom Hanks-et, aki úgy tudja hozni Fred Rogers karakterét, ahogy Fred Rogers vezette a műsorát: saját magát adva.
Nem titok: a film egyik legnagyobb erénye maga Hanks játéka.
Majd meglátjátok (mert ezt a filmet érdemes megnéznetek ,afelől ne legyen kétségetek), de én hiszem, hogy ezt így senki nem tudta volna rajta kívül eljátszani (átélni?).
A film központi mozgatórugója az érzelmek megélése. Ez már akkoriban is rengeteg problémát jelentett sokaknak, de a mai rohanó(bb) világban még nagyobb gondot okoz, hisz a pozitív érzelmeket könnyen megéljük és lekommunikáljuk, de a negatívakkal már más a helyzet.
És aki nem tudja megbeszélni, az jó eséllyel nem tudja megélni, ha pedig nem tudja megélni, akkor ezek az érzelmek rányomják a bélyegüket az egész életükre.
Így jár Lloyd Vogel (Matthew Rhys) is, a híres-neves újságíró, akinek az életét meghatározó probléma az apjához fűződő viszonya.
Szerencséjére új feladatot kap: interjút kell készítenie Rogers-szel, ez pedig szép lassan örökre megváltoztatja az életét.
Gyönyörű fejlődéstörténet tehát az Egy kivételes barát, ami -mint említettem is- mentes a giccstől és az égig érő, szájbarágós tanulságoktól, mégis, mire elérünk a stáblistáig, mi is többek leszünk egy picivel és pár fontos dologra egész másképp gondolunk majd. Lehet, hogy csak pár perc erejéig, de az is lehet, hogy végleg megváltozunk egy picit – ennél többet pedig egy filmtől nem várhatunk.
Én őszintén imádtam és csak azt tudom mondani, hogy nézzétek meg, mert az egyik legszerethetőbb, legszebb történet, azok közül, amiket az álomgyár az elmúlt években kiadott a kezéből.
Hanks pedig jó eséllyel nem kapja meg az Oscar-t, mert nagyon erős a mezőny (bár megérdemelné), én remélem, hogy még rengeteg hasonló szerepben láthatom, mert ezek állnak neki a legjobban.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!