Bő öt év elteltével ismét belebújhatunk Adam Jensen bőrébe, aki immáron csak egykori zsoldos, a Task Force 24 terrorellenes csoport tagja. A 2011-ben megjelent Human Revolution még egy szép jövőképet festett elénk, talán egy kissé túlságosan is szépet, nem okozott tehát nagy meglepetést, hogy nem minden úgy alakult, ahogy azt eltervezték. Bizonyos rendszerhibáknak hála az implantátummal rendelkezők felett átvették az irányítást, s ezt kihasználva nekiestek a többieknek – ez az akció az aug-incidens néven vonult be a történelemkönyvekbe. Érthető okoknál fogva ezt követően az emberek már egy kicsit más szemmel néztek az implantátummal rendelkezőkre, a világ kettészakad, egy része bujdokol az utcákon, míg a többieket az Illuminati hatalma hajtja.
Mint az ebből a pár soros összefoglalóból minden bizonnyal le is jött, a játék hangulata – és ezzel együtt a képe – most jóval sötétebb, mint ahogy azt az elődben megszokhattuk. Ez igen tetszetős, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem áll neki jól ez a sötétség, ugyanakkor hatalmas piros pont jár a készítőknek azért, mert ezúttal is tökéletesen kidolgozták a történet és a világ hátterét. Néhol direktben lesz szerencsénk a lényegi információkhoz, de rengeteg elejtett infómorzsával találkozhatunk miközben csak úgy mászkálunk, egyszóval erre nem lehet panaszunk. A világ ezúttal is él, lélegzik, mozog és története van.
Sajnos -és ezzel le is tudom a negatívumokat, szóval nem kell megijedni- az összetettség tekintetében ezúttal már nem mert olyan mélységekre leásni, mint a Human Revolution esetében, ez nekem egy fájó pont, ugyanakkor azoknak, akik inkább kedvelik az elmúlt évben divatos játékmenetet (főképp azok egyszerűségét), vagy ne adj Isten, csak most ismerkednek a Deus Ex vonallal, ez az “újítás” még akár jól is jöhet.
A játék irányítására ezúttal sem lesz panaszunk, jól kalibrálható, akár a Human Revolution-ban megszokottra is belőhetjük, a pályák pedig elképesztőek, le a kalappal a tervezők előtt, akik emellett megtartották a jól működő RPG rendszert is, szóval sokaknak ismerős lesz az a világ amibe csöppennek – ez pedig egyértelműen jó hír. Bő lére nem akarom nyújtani a grafika elemzését, a kornak megfelelő minőséget kapunk, külön kiemelném a környezet megjelenítését, ami tényleg szép lett, illetve a karakterek megjelenítését, valamint a szájmozgás mechanikáját, amiken azért lett volna még mit csiszolni.
A sztori tekintetében egy picit felemás érzéseim voltak: a fő szál inkább az elfogadható minőséget hozza, különösebben nem akarnám bántani, de túldicsérni sincs okom. Nem is túl hosszú, nem is túl lélegzetelállító vagy épp összetett, csak úgy simán jó. No de a mellékküldetések már annál inkább dicsérhetőek, nem csak roppant szórakoztatóak -néha jobban, mint a főküldetések- de remekül kiegészítik a főszálat.
Összességében a benyomásom egyértelműen pozitív lett. Nem lett ez akkora durranás, mint a Human Revolution, mert érezhetően nem merték annyira elengedni a fantáziájukat a készítők – elsősorban a casual gamerek miatt, de ez úgy hiszem, hogy bocsánatos bűn, hiszen a sztori egésze, a jól működő rendszer, valamint a magával ragadó látvány és hangulat kárpótolja ezekért a hiányosságokért a hardcore játékosokat.
A Deus Ex: Mankind Divided egy remek játék lett, és csak egy-két apró elem választja el attól, hogy pár év múlva a nagy klasszikusok közt emlegessük majd. Azt hiszem a végső ítélet pontszám nélkül is egyértelmű, de osztályozni kell, így én azt mondanám, hogy 8.5/10.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!