Death Note (2017) – kritika

Hollywood sem tudott tovább ölbe tett kézzel ülni, megérkezett a Death Note első amerikai élőszereplős feldolgozása. Az utóbbi tíz év kísérletezői után, ezúttal a Netflix készítette el számunkra a Tsugumi Ohba és Takeshi Obata népszerű mangájának legújabb adaptációját. Már a kezdetektől fogva erős előítéletek övezték Adam Wingard új filmjét, de valljuk be, nem alaptalanul. Egy ilyen, a toplistákon stabil pozíciót képviselő előd szintjét elérni vagy felülmúlni nem egyszerű feladat és hogy sikerült e, az a továbbiakban kiderül.

A margóra megjegyezném, hogy akinek felkeltette a Death Note az érdeklődését és egy minőségi szórakozási lehetőségre vágyik, akkor a manga és az anime felé vegye az első irányt. Hiszen nem is egyszerű egy ilyen összetett sztorit másfél órában teljesen függetlenül besűríteni.

Aki esetleg teljesen új lenne ebben a témában, annak itt van némi információmorzsa a könnyebb megértés érdekében.

Az új feldolgozásban Light Turner (Nat Wolff) egy tipikus amerikai stréber srác, aki az iskolában elnyomásban él, mások leckéjét írja és nem éppen a lányok kedvence. Így nem is lenne kerek a történet egy, a megszokott vonzó pom-pom lány (Margaret Qualley) nélkül.

Természetesen minden a feje tetejére áll, amikor a főhős megtalálja a halállistát (amivel Light megölhet bárkit, akinek ismeri az arcát és a nevét, ha beleírja a noteszbe) és találkozik a hozzátartozó halálistennel, Ryuk-kal.

Nem meglepően Light a “shinigami” láttán teljesen kiakad, de valljuk be, senki sem örülne, ha egy démonszerű lény rárontana a szekrény mögül. Ezzel még nem is lenne gond, ha a filmbéli sikítás nem lenne annyira mű és eltúlzott, hogy figyelmeztesse a gyakorlott nézőt, hogy még most nem késő más film után nézni.

A protagonista ezek után a halállistával a birtokában hamar keresztes hadjáratot indít a bűnözővilág ellen és innentől úgy kapkodnak az események jobbra és balra, hogy a gyakorlott szemeknek is komoly feladat követni, hogy mennyi köze van mindennek az eredeti sztorihoz vagy sem.

A feldolgozással ellentétben, Light Yagami, az eredeti sztori főhőse egy rettentő zseniális figura, aki magas népszerűségnek örvend az iskolában, és nincsen problémája a lányok rajongásával sem. Az egész személyisége sokkal komolyabb és sokszor egy ijesztő szociopata magatartás jellemzi, aki pontosan tudja, hogy mit akar és nem fél tenni ennek érdekében.

A többi szereplőről annyit, hogy nyilvánvalóan nincs idő egy komoly jellemet kialakítani több embernek másfél órányi idő alatt, de azért ez a jelentősen eltérő instabil hősgárda néha frusztráló, többször kellemetlen.

Természetesen a tipikus amerikai “Love Story” sem maradhatott ki a fő prioritások közül, amire fókuszálni kell, hiszen nélküle egy film manapság már nem is lehet szórakoztató, holott nem feltétlen ez lett volna a leglényegesebb a történet szempontjából.

Az eddigiekből már kiderül, hogy ez a film a manga erős amerikai változatának készült. Először is az eredetileg japán karaktereket teljes mértékben amerikai színeszekre cserélték, ami részben már kiváltó oka volt a korai kritikáknak. Tisztán látszik viszont, hogy a rendező követni akarta az eredeti sztori menetét, de ez az agresszív változtatni akarás ellett, már-már nevetséges és nem egyszer félresikeredett jeleneteket eredményezett.

Összefoglalva: lehet, hogy eredetileg adaptációnak indult a Netflix Death Note próbálkozása, de végül kiderült, hogy néhány alapvető szálat leszámítva nem sok köze van az eredeti történethez. Akit viszont érdekel a film és még új a Death Note világában, viszonyítási alap hiányában és előítéletek nélkül egy próbát megejthet, de a film legjobb esetben is csak egyszer-nézős.

[fb_button]