Ahogy telnek az évek, úgy veszem észre magamon egyre inkább, hogy csökken a játékkal töltött óráim száma. Jó múltkorában aztán elméláztam ezen és rájöttem, hogy ennek nem csak az az oka, hogy őszül a halántékom és egyre kevesebb az időm.




Sokkal inkább azért van ez így, mert egyre kevesebb játék tud lázba hozni. Mármint úgy igazán lázba: tudjátok, arra gondolok, amikor leülsz valami elé és nem csak az újdonság varázsának örülsz pár órán át, hanem egyszerűen képtelen vagy otthagyni. Napokig, hetekig, esetleg hónapokig.

Amikor tényleg átfut rajtad az öröm, hogy újra oda tudsz huppanni a monitor elé és játszhatsz pár órát. Megint.

Ezt egyre kevesebbszer érzem. Nőttek volna az elvárások? Biztosan. De sokkal inkább látom gondnak azt, hogy a valódi, lélekkel készült játékok kora leáldozóban van. Futószalagos tömegtermékek készülnek, mikrotranzakciókkal, rókabőr lehúzásokkal, s bár az indie játékok közt vannak ígéretesek, azok általában mégsem adják meg azt, amire egy AAA cím képes (lenne).

Szerencsére van pár fényesen ragyogó csillag az égen, köztük is az egyik legvakítóbb lengyel barátaink csapata, a CD Projekt RED.

Őszinte leszek (de azt hiszem ezt rajtam kívül még közületek is sokan így gondolják): ha egy fejlesztőcsapatot kellene mondanom, akik etalonnak számítanak, akkor a CDPR-t tenném első helyre gondolkodás nélkül (és igen, azt hiszem a nagyok közül a Rockstar lenne az ezüstérmes, a dobogóra pedig valahogy feltuszkolnám még valahogy a Naughty Dog-ot és a Quantic Dream-et). Nem kell messzire mennünk, hiszen amit a Witcher 3 kapcsán letettek az asztalra, az egyszerűen eszméletlen.

Ami pedig az igazi hab a tortán, az az, hogy nem csak a játék volt csillagos ötös, hanem a körítés is. A kiegészítők, az árazás, a bugfix, a másolásvédelemhez való hozzáállás – egyszóval minden.

Ezek után nem csoda, ha egy emberként rándult össze a játékosok zöme, amikor bejelentették, hogy dolgoznak a Cyberpunk 2077-en. Sajnos rég volt ez a bejelentés, nagyon, nagyon régen. De ha valakire, akkor a CDPR-ra aztán megéri várni, és ez a mostani E3 kapcsán ismét bebizonyosodott. A Microsoft prezentációjában (szóval jön konzolra is a játék, igen) ugyanis helyet kapott a Cyberpunk 2077 előzetese is, ami ugyan játékmenetet nem tartalmaz, de hangulatkeltőnek bőven elegendő. Úgy is mondhatnám, hogy leesett az állam és elfogott az a bizonyos sokat hiányolt érzés: ide vele, de azonnal.

Katt a lenyíló részre és meg tudod lesni a Cyberpunk 2077 előzetesét.

Cyberpunk 2077- előzetes (katt és lenyílik)

Pedig a megjelenési dátum még mindig ismeretlen (és őszintén szólva egyáltalán nem lennék meglepve, ha a következő évtizedre csúszna). No de kit érdekel? Erről is SÜT, hogy egy iszonyatosan igényesen összerakott, hangulatában semmihez sem hasonlítható, a tömegből messze kiemelkedő játék lesz, ami egyszerre idézi meg a Ready Player One, az Akira, no meg a Ghost in the Shell világát (a felsorolás nem teljes 🙂 ).




Üljenek rajta hát, amennyit jónak látnak. Csiszolják, amíg úgy nem érzik, hogy teljes a mestermű. Mi türelmesen várunk, mert a Cyberpunk 2077 azon kevés játékok egyike, amikre megéri, évekig is.

Nektek mi a véleményetek a látottak alapján? Újra megreformálja a játékok világát a CD Projekt RED?

sav5-01

2
Szólj hozzá! Mert számít a véleményed, ráadásul regisztrálnod sem kell.

avatar
2 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
tuliCheesus Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Cheesus
Vendég
Cheesus

Emlékszem, amikor fejbelőttek egy tetőről és simán megúsztam a koponyapáncélzatom miatt. Az impact miatt rebootoltak a szemeimbe ültetett kibervereim és márs mehettem revansot venni a kis csipás csótányon! Ősi szerepjáték élményem! 🙂
Ez az előzetes simán visszadja az élményt!

tuli
Vendég
tuli

Mióta William Gibson könyveit olvasom (úgy 25 éve), cyberpunk fan vagyok (meg steampunk is, de ez most mindegy).
Hát mit mondjak? Az előzetest nézve kicsit felállt,pedig ez az én koromban márnagy szó. 🙂