A Dreamworks 3D-s animációs filmje egy ősembercsalád életébe enged betekintést, akik a kőkorszak idején próbálnak ellavírozni és valahogy túlélni saját kis életterükben. A szereplők nem túl izgalmasak, olyannyira nem, hogy Grugban, a nagydarab ősemberben, aki ténylegesen a megtestesült őserő, könnyedén felismerhetjük Shreket.
Ez a hasonlóság egyébként nem csupán a külsőségekben nyilvánul meg, ami mindenképpen visszás…
Grug nem túl okos, de amennyire egyszerű, pont olyan mértékben üldözési mániás is.
Mániákusan félti és védelmezi családját, akikkel ideje nagy részét egy barlangban tölti elzárva. A család csak élelemszerzés céljából hagyja el az óvóhelyet, ám utána napokig ki sem mozdulnak onnét.
Grug lánya, Eep is feltűnő hasonlóságokat mutat Fionával, Shrek kedves ogre párjával, ami már nem csupán visszás, hanem egyenesen bántó. Igen, ettől persze még lehetnek jók a karakterek, de igazán emlékezetesekké sem válnak a meglepően hosszú, 99 perces játékidő alatt.
A többi karakter közül még a nagymama említendő, aki bohókás szabadelvűségével, hiperaktivitástól hajszolt jelenlétével néha valóban mosolyt képes csalni az arcunkra.
A történet főhőse Eep, aki a kamaszkor minden baját magán és magában hordozza. Kezdi másképp látni a világot és a világban zajló eseményeket. Változása kihatással van családjára és a világra is, illetve annak szeletére, amit a lány ismer.
Eep élni akar, nem egy barlangban bujkálni. Ez a kőkorszaki kamaszkori lázadás a történet mozgatórúgója,
Eep emiatt válik cselekvő lénnyé.
A film legelső perceiből megtudjuk, hogyan élt és élt túl eddig a család, és hogyan tűntek el más családok körülöttük. Ez a néhány perc megismerteti velünk azt a veszélyes világot, amelyben a Croodék éltek, ezáltal némileg legitimizálva a családfő óvatosságra való túlzott hajlamait.
A család az idő nagy részét egy barlangban tölti el, ahol sötétség van, rossz a levegő, nem lehet mit csinálni, és ahol alapvetően nincsen semmi érdekes. Eep úgy emelkedik ki innen és csodálkozik rá a körülötte lévő világra, mint Platón barlanghasonlatában a leláncolt emberek. Nem tudni, hogy tudatos vagy véletlen egybeesésről van-e szó, de a rajzfilmben a tűz és az árnyékok, illetve a velük való játék, és az ezzel kapcsolatos metaforika is a platóni hagyományokra erősít rá. Az ilyen rejtett szerzői intenciók nem ritkák a Dreamworksnél, ahogy más stúdióknál sem.
Eep kíváncsisága mindenesetre megtöri a monotóniát, és ehhez kapcsolódóan más, külső események is befolyással lesznek Croodékra (pl. földrengés), amelyek mozgásra, cselekvésre késztetik a famíliát. Ennek a mozgásnak az elindítója tehát Eep, ő van közvetlen hatással a családjára, rá viszont Guy, az Eeppel hasonló korú ősemberfiú hat.
Eep figyelmét felkelti a fiú, de még inkább a tűz, ami a kinti világból szűrődik be a kövek vájta réseken keresztül a barlangba, felébresztve a lány kíváncsiságát, aki kimerészkedik és így találkozik Guy-jal.
Guy meggyőzi Eepet arról, hogy a világ veszélyben van, és fel kell menekülniük a hegyekbe, a Nap felé, hogy legyen esélyük a túlélésre. Hogy Grug mit fog szólni ehhez a veszélyektől éppen nem mentes ötlethez? Ehhez nem kell jóstehetség, ahogy ahhoz sem, hogy hogyan alakul majd a rajzfilm nem túl bonyolult dramaturgiája.
A filmben semmi sem szab határt a képzeletnek, legalábbis ami a látványt és az állatvilágot illeti.
Ilyen furcsa, ijesztő, szinte groteszk állatokkal még nem találkozhattunk korábban. Közük sincs a valósághoz, kitalált, fiktív állatseregletek gyülekezőhelye a film, ami számomra igencsak zavaró volt. Hogy ezzel mi volt a Dreamworks szándéka, nem tudom, én jobban örültem volna korhű állatoknak, de ízlések és pofonok…
A Croodék című rajzfilmtől alapvetően ne várjunk sokat. Egyszer mindenképpen meg lehet nézni a filmet, de olyan klasszikussá egészen biztosan nem fog válni, mint a Shrek. Shrek ugyanis csak egy van, ha beöltöztetjük ősembernek, akkor is.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!