Amikor anno megnéztem a Család kicsi kincsét Alan Arkinnal, elsőre az jött le, hogy: végre! Végre egy film mely túllép a bigottan egyoldalú hozzáálláson és őszintén szól olyan amúgy tabunak számító dolgokról mint a halál, a belső szenvedés, az önértékelés, és teszi ezt úgy, hogy könnyesre nevetjük magunkat.
Valami hasonlót éreztem a Captain Fantastic alatt is, és talán még egy kicsit magasabbra is röpített az élmény! Viggo Mortensen (Gyűrűk Ura) a megosztó, különös és mégis magával ragadó személyiségű apa szerepében élete egyik legjobb alakításában brillírozik.
Adott egy család akik úgy döntöttek, kimaradnak a mai világból és a maguk alkotta kis univerzumukban, távol a városoktól élik le életüket. Ez az elképzelés egészen addig remekül működik míg egy váratlan és felkavaró esemény vissza nem hívja őket a civilizációba, ahol aztán kénytelenek szembesülni azzal, hogy az mennyire képes befogadni őket és visszafelé: mennyire alkalmasak ők elfogadni a mai életet, annak megszokott valójában.
A különc család, apa és gyermekei kalandos útjuk során a saját világuk kreálta démonokkal ugyanúgy kénytelen szembenézni mint az őket furcsálló és megítélő emberekkel, azok számukra idegen gondolkodásmódjával. A film egésze olyan képet fest a mai világról mely kendőzetlen és végtelenül őszinte, mondhatnám bátor! Bátor, mert képes tükröt tárni elénk. Mennyire bezártan, dogmatikusan és önzőn állunk mindenhez. Mennyire mereven utasítjuk el a valóság árnyoldalait.
Hogy milyen nehezen nézünk szembe önmagunkkal, belső félelmeinkkel. A különcség mennyire nehezen fér meg a szigorú szabályok alkotta mai világképben. Milyen mereven élünk, létezünk, lassan elfeledve miről is szól a közös boldogság… Emellett pedig egy végtelenül szerethető alkotás, melynek köszönhetően képtelenek leszünk könnyek nélkül végig ülni ezt a 2 órát.
Az egész filmnek van valami roppant különös íze, ahogy a gyerekek és apjuk közös kalandjai során kibontakoznak az élet nagy dolgai és feltárul a sokszor kegyetlen valóság is. Felelősség, érzések, menekülési próbálkozások a hétköznapok egyhangúságából, és valahol a másság megítélése.
Viggo Mortensen, Frank Langella és George MacKay kiváló alakítása segíti a remek gyerekszereplők mellett a film átütő sikerét. A Captain Fantastic egy roppant tanulságos mese rólunk, emberekről és a lehetőségeinkről, szembenézve önmagunkkal amíg még lehet.
Belesüppedünk az átlagosba vagy felvesszük vele a harcot, annak minden megtérülő, de egyértelmű nehézségével?! Az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb filmes élménye ez kérem szépen, nem érdemes kihagyni!
-zoopop-
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!