Hol is lehetne kifejezőbben megmutatni országunk egyik nagy megosztó problémáját, mint országunk másik nagy problémáján, a futballpályán. Bölcs elgondolás, amit tettek követtek: így született meg Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba filmje, a Brazilok.
Ami egy kicsit Kusturica, egy kis társadalomdráma, de mindenképpen vígjáték és ezt tessék szem előtt tartani mindenkinek, aki jegyet vált a filmre – mert azt már elöljáróban leszögezem, hogy érdemes ezt választani a mozipénztáraknál, ha tanácstalanok vagyunk a néznivalót illetően.
A film középpontja a cigány-magyar ellentét, ami kétségkívül egy égető és általános probléma, évek, évtizedek, évszázadok óta. Mivel ez egy igen fajsúlyos téma, nagyon óvatosan kell vele bánni (ne felejtsük el, egy mozifilmről van szó, egy vígjátékról) és bár a Szőke kóla esetében Barnóczky Ákos ezt jól megoldotta, a Brazilok készítőinek nem volt könnyű dolga.
Acsán járunk bő másfél évtizeddel ezelőtt, amikor is a falu a világbajnokság lázában ég. Bajnokságában (igen, a falu bajnokságában) kőkemény harc dúl a győzelemért, amire a Hivatal csapata a legesélyesebb, a polgármester vezetésével. A tét óriási: a befutó elutazhat Rióba.
A színen pedig feltűnik Puporka Áron, aki épp most szabadult (volt egy kis nőügy miatti balhéja az alpolgármester fiával), hát fogja magát, és összerántja a romák csapatát, a Brazilokat, hogy megmutassák, kik is a legények a gáton.
A történet nagyjából ennyi, persze beindulnak a piszkos kis játszmák, a falu vezetői bevetnek minden eszközt, hogy megakadályozzák a cigányok győzelmét. De tényleg mindent, a film nagy részében innentől kezdve végignézhetjük, hogy az alpolgármesternek milyen széles tárháza van a romák szívatására.
S bár a cigányok küzdeni akarása végül (természetesen) diadalban végződik, a Brazilok rettentő ügyesen egyensúlyozik egy nagyon vékony kardélen, ahol a cigányság nem lett piedesztálra emelve, a fehérek nem a nagy gonosz elnyomó szerepében tetszelegnek, hanem mindenki a saját sorsának a kovácsa és az érdemei szerinti elbírálásban részesül.
Ahol pedig ez egy pillanatra meginogna (mert van az a filmes pillanat, amikor ez akaratlanul is bekövetkezik), akkor gyorsan bevillan, hogy ez csak egy mese, egy komédia, ami ugyan karcol egy érzékeny témát, de nem vág bele, nem foglal állást, nem ítélkezik.
Ez pedig így van jól, mert ennek köszönhetően a film nem lesz megosztó, nem hoz elő sérelmeket, csak szórakoztat és egy icipicit elgondolkodtat.
Azt viszont meglepően jól csinálja (nem szépítem a dolgot, az előzetest látva nem voltam túl bizakodó), köszönhetően a castingnak -mert sikerült tényleg minden szerepre egy zseniális színészt megnyerni, és külön kiemelném a főszereplő Nagy Dániel Viktort- és a remekül megírt dialógusoknak, amikből meglepően sokat sikerült belezsúfolni a Brazilokba.
Egy újabb remek magyar filmmel bővült tehát a lista, (ami ugyan nem ér fel, a fentebb említett szerb rendezőzseni legjobbjaihoz) s külön öröm, hogy ezt a témát sikerült ilyen fájdalommentes módon tálalni. A Brazilok mindenképpen megér egy mozijegyet, úgy hiszem, ennél nagyobb dicséret nem is kell.
[fb_button]
Borzasztóan vontatott és gyenge film.