Born to Be Blue (2015) – kritika

Chet Baker neve ismerősen cseng azt hiszem minden kicsit is a jazz felé hajló, zeneszeretőnek. Az 1988-ban elhunyt, zenész családból származó, hánytatott sorsú, de kiváló jazzmuzsikus a szárnyaló hírnévből zuhant alá földi poklába drogfüggőségének köszönhetően majd egy rövid visszatérés után ismét elveszett a delírium mocsarában.




A Charlie Parkerrel és Stan Getz-el is zenélő tehetség méltatlan módon veszett el és egy mai napig nem tisztázott módon zuhant ki Amszterdam egyik szállodájának ablakán. Zsebében kábítószert találtak, de az esetet elkönyvelték balesetként.

Ethan Hawke(Kiképzés, Időhurok) korunk egyik legsokoldalúbb és leginkább visszafogott színésze formálja meg karrierje talán legkomolyabb szerepében Bakert, ebben a kiváló atmoszférájú filmben, mely főleg a zenész utolsó nagy visszatérését járja körbe és bizton kellemes pillanatokat szerez a jazzrajongók és az igényesebb mozilátogatók körében is.

A filmben végigkövethetjük küzdelmét a drogokkal és a karrierjének megingását, viszontagságos kapcsolatát és reszkető küzdelmét, hogy helyreállítsa megtépázott hírnevét.

Hawke valami eszméletlen a szerepben! Nagyon szeretem amúgy is a filmjeit, már az Életben maradtak óta követem pályafutását és a Gattaca vagy a Kiképzés után azt hiszem senkinek sem kell őt külön bemutatnom.

Mint legtöbb eddigi szerepében, ezúttal is hitelesen transzformálódik szerepében Bakerré, és teljes őszinteséggel mutatja be a zenész életének fénylő és árnyoldalát. Kifinomult érzékkel alakítja a jazznek élő tehetséget aki magát ássa a föld alá és utolsó erejével is azon van, visszatérhessen a pódiumra.

Gyötrelmes küzdelme olyan mint maga a jazz műfaja. Mélyreható, gyilkosan szenvedélyes és őszintén fájdalmas. Ugyanakkor felemelő, melankóliájában is bő érzelmekkel megszólaló.

A rendező Robert Budreau második nagyjátékfilmje a Born to Be Blue és azt kell mondjam ennél tökéletesebb alapanyagot keresve sem találhatott volna!

Alapból kevés mozgókép születik a jazz jegyében, de a legutóbbinak (Whiplash) frenetikus sikere a bizonyíték, az embereket érdekli a téma. Nem véletlen mondják, a kifinomult ízléssel rendelkezők muzsikája a jazz kusza, de sajátos módon nagyon is rendezett világa mely ősi alapokkal mozgatja meg az ember szívét, lelkét és testét is.



A Born to Be Blue egy olyan ritka alkotás melyből sokkal többnek kellene a palettán szerepelnie, de mi mégis annak örülünk, hogy nem válik unalmas, agyonjáratott kommerszé és ezáltal fenntartja azt az utánozhatatlan ízvilágot melyet bárki megtapasztalhat ha rászán közel két órát az év egyik legértékesebb zenei mozijára.

Értékelés:


Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..