Bloodshot (2020) – kritika

Avagy a képregényfilmek évtizedében mihez kezdjünk Vin Diesellel, ha ő is akar egy saját… univerzumot?

Bloodshot a Valiant Comics berkeiben látta meg a napvilágot és és mint képregényes karakter, abszolúte rendben van. Hisz adott nekünk egy kőkemény (ex)katona, Ray Garrison, aki egy bevetésről már nem tér haza, hisz miután minden balul sül el, megölik őt.

Azonban az örökké tartó sötétség helyett az ébredés vár rá, méghozzá teljesen egészségesen, egy nanotechnológiai komplexumban, ahol Dr. Harting jól feljavítja hősünket a vérébe juttatott nanitokkal, amiknek hála gyakorlatilag halhatatlanná válik.
Hogy legyen némi csavar is a történetben, a memóriájától is megszabadítják, azonban a múlt mindig ott lohol a nyomában…így a gondtalan – és halhatatlan – nyugdíjas évek helyett valami más vár Ray-re.

Igen, kitaláltátok: a jó öreg bosszú.

Kezdjük a jó dolgokkal, mert az életet csak pozitív hozzáállással érdemes élni.
Szóval amikor összeállt a kép, pláne amikor már az előzetes is a kezemben volt, akkor kialakult bennem az elképzelés, hogy a végeredmény tekintetében nagyjából mire számíthatok majd. Nagyjából úgy gondoltam, hogy a Bloodshot nem lesz több egy Halálos iramban 11, halhatatlan főhőssel. Azaz gyakorlatilag egy Halálos iramban 11. Csak szuperhős Diesellel. Szóval értitek. Kocsik nélkül. Na mindegy.

Összességében azonban a Bloodshot egy igazi guilty pleasure: egy jó nagy adag popcorn, egy literes kóla, meg az előtérben hagyott agy triója szükségeltetik csupán az élvezethez, azonba ha ezek megvannak, akkor nem fogunk csalódottan távozni.

Igen, a Bloodshot egy igazi agymenés.

Ezzel még persze nem lenne baj, de emellett egy tipikus Vin Diesel film, tipikus Vin Diesel alakítással a főszerepben. Nyilván ezzel hazai rajongók százezreinek a lelkébe gázolnék bele, (ha olvasnának) de legyünk őszinték: a csávó nem egy Daniel-Day Lewis.

Hogy tudott volna-e jobb, rétegeltebb, tartalmasabb lenni a film, ha nem ő játssza a címszerepet? Talán. De korántsem biztos.
Mert ennek alapvetően úgy álltak neki, hogy öntenek egy filmet Diesel köré, amiben ismételten kiélheti magát – a probléma csupán az, hogy ez nála kimerül néhány arcpirítóan bárgyú egysorosban.
Ugyanakkor ilyen tekintetben is konzisztens a Bloodshot: egyik karakterének sincs háttere, mélyebb motivációja, vagy épp normális dialógusa: ezúttal – akárcsak a Halálos iramban franchise utóbbi megnyilvánulásainál – mindent az akciónak rendeltek alá.

Na de akkor legalább az akció és a látvány rendben van? – kérdezitek joggal.

Alapvetően…igen. Mert ahogy mondtam is, a film egy guilty pleasure: logikát, értelmet, tudományos háttér morzsákat felesleges keresni benne, mert nem fogtok találni…de ettől függetlenül pörgős, esetenként ötletes, és hát csak ismételni tudom magam: egy igazi agymenés.
Hogy ebből lesz-e univerzum?
Nos hát ki vagyok én, hogy megmondjam, de ha tippelnem kellene, akkor a nem-re voksolnék. Ez így kezdésnek nagyon karcsú, nagyon vékony, túlságosan súlytalan.
Látványmozinak is inkább csak egy jó közepes – minden más tekintetben pedig jóval gyengébb.

Hogy akkor mi a végső konklúzió? Azt hiszem az egyértelmű: ha pihentetnéd az agysejtjeid és vágysz valami nagyon könnyed popcornmozira, akkor bátran adj neki egy esélyt. Minden más esetre… nos… ott a Halálos iramban.
[fb_button]