Beszéljünk róla: Facebook, Instagram, Twitter – tényleg tönkretesznek minket a közösségi oldalak?

Előre szólok, ez nem egy megmondócikk lesz. Nem nálam van az igazság és főleg nem török pálcát senki feje felett. De ez egy olyan téma, amiről beszélni kell és túl azon, hogy megvan a véleményem, kíváncsi vagyok a tiétekre is. Nagyon.




Azt hiszem, hogy aki egy kicsit is nyitottabb szemmel jár a világban – és az online térben -, annak már rég leesett a tantusz, hogy a mindennapjainkat egyre jobban befolyásoló közösségi médiák közel sem arról szólnak, amire egyszer valaha – jó régen – a megalkotóik azokat kitalálták.

Jött Netflixre ugye ez a dokumentumfilm, talán hallottatok róla, most nagyon pörög mindenhol: a Társadalmi dilemma. (eredeti címén a The Social Dilemma). Tegnap este végre volt egy jártányi időm és megnéztem, nos túl sok újdonságot nem adott, azonban így is egy mérföldkőnek tartom a témájában. Elsősorban azért, mert ezúttal tényleg olyan prominens személyek ültek le a kamera elé, akiknek a szavára muszáj adni. Akik tulajdonképpen megkerülhetetlenek. Nem fogom név szerint felsorolni, mert jelen cikkben ennek nincs jelentősége, de egy tucatnyi szakember mondja el a kendőzetlen véleményét (igazságot?), méghozzá (volt) Facebook vezető, Google vezetők, Instagram vezetők, magas rangú exalkalmazottak a Twittertől, és így tovább. Nem csak “valakik”, hanem azok az emberek, akik ott voltak ezen oldalak megszületésénél. Akik valamilyen szinten felelősek a kialakult helyzetért.

Akiknek megszólalt a lelkiismerete. Hangosan.

Szóval a helyzet az, hogy valaha volt egy elképzelése rendkívül intelligens Szilícium-völgyi ifjaknak, hogy létrehozzanak egy közösségi hálót, hogy megalkossanak egy tökéletesen működő keresőmotort, hogy a lehető legkönnyebben használható e-mail klienssel rukkoljanak elő.

Szóval egy cél vezérelte anno ezeket az eszes fiatalokat: hogy könnyebbé tegyék a mindennapi életünket. Több milliárd ember életét.

Én ezt alapvetően elhiszem. Tényleg. Nem kételkedem abban, hogy amikor a Facebook (vagy épp a Twitter, a Gmail, a Google kereső, a Pinterest ésígytovább) gondolata szárba szökkent és a fejlesztések megindultak, akkor a cél még alapvetően jó volt. Ezt nagyjából egyöntetűen állítja is az összes megszólaló volt fejes – és én hiszek nekik.

Azonban menet közben valami nagyon félrement. Mindegyik online cégnél.

A filmben is elhangzik a régóta ismételgetett nagy igazság: ha egy termékért (szolgáltatásért) nem kell fizetned, akkor te magad vagy a termék.

Ezen a mondaton régen még jókat lehetett mosolyogni, mára azonban elértünk odáig, hogy ezzel az egy mondattal, pár szóval le lehet írni emberek milliárdjainak a mindennapjait. Ez iszonyatosan ijesztő.

Az talán még inkább, hogy ebbe tulajdonképpen különösebb hőbörgés nélkül bele is nyugodott az emberiség. Csak állj meg egy pillanatra és gondolj bele: újat mondok azzal, ha az írom neked, hogy a Facebook mindent monitoroz rólad? Azt is, hogy mennyi ideig nézegeted az exed képeit? Hogy olyan algoritmusokkal dolgoznak, amik előre meg fogják mondani, hogy mit teszel?

Ha azt mondom neked, hogy a Google folyamatosan “lehallgat” és a telefon mellett elhangzó párbeszédek alapján (is) állítja össze a neked megjelenítendő reklámokat?

Nem, igaz? Meg se rezzentél. Mert jó eséllyel ezzel eddig is tisztában voltál.

Nagyon óvatosan a Social Dilemma is ezzel a kérdéssel próbál foglalkozni. Tönkretesznek minket a közösségi platformok, vagy mi tettük tönkre azokat? Esetleg épp ellenkezőleg, az a pár nagy cég teszi tönkre a világot a dollármilliárdok miatt?

A válasz viszont nagyon nem egyszerű. Talán nincs is helyes válasz. Talán semmi sem fekete vagy fehér. Van azonban pár olyan dolog, ami biztos: az első ilyen az az, hogy a felhasználó csak egy termék, semmi több.

Lábjegyzet, mert ez nagyon megfogott: csak két üzleti modellben hívják a vendéget, tagot, (az embert felhasználónak): az online oldalaknál és a drog bizniszben. Nem véletlenül.

A titok nyitja alapvetően rendkívül egyszerű: a cél – amivel dollármilliárdokat lehet keresni – csak egyféleképpen érhető el: sikeres hirdetéssel. Annak, aki soha nem mozgott olyan üzleti körökben, ahol hirdetni kellett, ez első olvasatra nem tűnik nagy dolognak, ám valójában az egyik legnehezebb dolog a világon, de az üzleti életben mindenképpen. Csak gondoljatok bele: az a vállalkozó, aki sikeresen hirdet, az növekszik. Aki garantáltan sikeresen tud hirdetni, annál ott van a biznisz Szent Grálja. A szinte végtelen pénz forrása. Sikeresen hirdetni azonban iszonyatosan nehéz.

Nyomathatsz te pár száz millió forintból egy nagy tévé kampányt, amivel elérsz mondjuk másfél millió embert naponta hússzor egy hónapon át. Csakhogy abból a másfél millióból a 99%-ot nem érdekli amit te hirdetsz, a maradék 1% pedig nem ér meg több száz milliót. Amire szükséged lenne az az, hogy célzottan elérd (csak) az az 1%-ot, a több százmilliós ár századáért. Erre régen nem volt lehetőség. Lehetetlen volt. Kellett volna hozzá ugyanis két olyan dolog, ami nem állt rendelkezésre: egy platform (amin eléred csak ezt a célközönséget) és adat. Rengeteg adat. Elképzelhetetlenül rengeteg adat. Rólad. Rólam. Mindenkiről. A szokásainkról. Az élethelyzetünkről. A munkánkról, a pillanatnyi hangulatunkról, a pénzügyi helyzetünkről, a céljainkról.

Utópisztikusnak hangzik, ugye? Pedig ez ma már rég megvan. Megvan a Google-nek, megvan a Facebooknak.

Ha te arról beszélgetsz otthon az asszonnyal, hogy drapp, vastag függönyökre kellene cseréni a mostani hófehéret, akkor azt veszed majd észre, hogy idővel vastag, drapp függönyök reklámjai kerülnek eléd. Ha az új vállalkozásod hirdeted, ami elvált harmincas férfiaknak kínál luxusutakat Thaiföldre, akkor bizony a google a hirdetésedet célzottan az elvált, jó anyagi helyzetben lévő, kalandvágyó harmincas férfiaknak fogja bedobni. Magic? Aligha. Brutálisan bonyolult algoritmusok, és tengernyi adat rólad. Ennyi kell csupán a csodához.

S most kövezzetek meg, de erre még akár azt is mondanám, hogy egye fene. Ennyi még bele is férne. Kapok is, adok is. Hisz a hirdetési modellt bárki használhatja, én is pénzre válthatom vele a tehetségem. Na jó, nekem nincs tehetségem, de akinek van, az pénzre válthatja.

A közösségi médiák (valódi) veszélye azonban sajnos nem ez.

(és akkor itt jön az, hogy ha még nem nézted meg a Social Dilemma-t, akkor tedd meg, egyrészt lebilincselő, másrészt nálam sokkal jobban elmondják ott a valódi bennfentesek ezt).

A valódi veszély az, ahogy ezek az oldalak (megpróbálnak?) átformálni minket. Tudom, te most felkaptad a fejedet: téged nem. Dehogy, hát te átlátsz a szitán. Megértelek kedves olvasóm, én is hasonlóképpen vagyok. Engem holmi algoritmusokkal meg mesterséges intelligenciával nem lehet befolyásolni. Csakhogy tényleg olyan ez, mint egy bűvésztrükk. Egészen addig észre sem veszed, hogy át lettél verve, amíg a bűvész el nem magyarázza, hogy valójában végig ott volt a galamb a kalapban.




Oké, beismerem, az előbb egy kicsit gonosz voltam: nem maguk az oldalak (legalábbis nem CSAK azok) akarnak befolyásolni és megváltoztatni minket. Viszont teret engednek ennek és bizony a felelősségük hatalmas. Népeket, népcsoportokat képesek széthúzni és egymásnak ugrasztani, választásokat befolyásolni és bár sokan lemondóan legyintünk, ha meglátjuk azt a kifejezést, hogy álhír, de a helyzet az, hogy ez a valódi galamb abban a kalapban. Egyszeri felhasználóként (termékként) legtöbbször bele sem gondolunk, hogy mennyire nagy hatással van az éltünkre akárcsak a Facebook. Hogy menni időt eltöltünk ott. Hogy mennyi mindenről ott tájékozódunk.

És hát ami az interneten le van írva, az csak igaz lehet, ugye? A saját hírfolyamodat pedig te magad válogattad össze, nemde?

Óriási tévedés. A hírfolyamodat és úgy általában azt az információt, ami eléd kerül, azt – szinte – tökélyre fejlesztett algoritmusok válogatják össze, leginkább annak alapján, amit rólad tudnak. És rengeteget tudnak rólad. Ezért is töltesz egyre több és több időt a kijelzőket bámulva és észre sem veszed, hogy már nem te döntöd el, hogy mit hiszel igaznak. Hanem eléd tárják azt az igazságot, amit a te igazságodnak szánnak. Aminek a hatására maradsz az oldalon, elköteleződsz, és minél tovább maradsz, az annál több reklám megjelenítés neked. És az annál több pénz az oldalnak. Fagolyó szintre egyszerűsítettem, de a lényeg ez: szép lassan annyira a befolyás alá kerül több milliárd ember, hogy meg se kérdőjelezi senki az igazságot. Azaz amit annak hisz.

Jusson eszetekbe: egyik techóriásnak sem célja, hogy te a valódi híreket olvasd. Nem céljuk, hogy minél gyorsabban megkapd pontosan azokat az információkat egy közösségi hálón, amik téged érdekelnek. A cél az, hogy maradj. Hogy ráfüggj. Hogy minél több időt eltölts, minél több reklámot megnézz. Semmi más. Termék vagy. Nem több. Ezek az oldalak nem termékek.

És erre is volt egy jó példa a dokuban: egy termék (pl. egy fűnyíró) az türelmesen vár a sarokban. Nem erőszakoskodik, nem nyomul, csak és kizárólag azért van, hogy a célját beteljesítse: segítsen neked, pontosan akkor és annyi ideig, amikor neked arra szükséged van. Pont. Egy Facebook…az nem ilyen. Nagyon nem ilyen. Ott te vagy a termék. Te segítesz neki, pontosan annyi ideig, és akkor, amikor ő azt elvárja.

De azt hiszem, hogy ezt annyira nem is nehéz felfogni és elfogadni. Ez így működik, ellene tenni kisemberként gyakorlatilag lehetetlen. Lehet választani az offline életet, bizony, azt is meg lehet szokni. Ha pedig mégis egész nap a Facebookot nyomjátok, akkor elfogadjátok ezeket a feltételeket. Vagy hát… beletörődtök. Tünk. Nem, ennek nem így kellene lennie, de akármennyit is agyalok, nem jut eszembe olyan megoldás, amivel ezt kordában lehetne tartani. Mondom: nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre. Nagyon.

De ami engem igazán aggaszt, az a fiatalkorúak helyzete. És nem akarok régenmindenjobbvoltozni, de testközelből látom, hogy a kistinik/tinik szemléletmódját, mindennapjait hogy korcsosítja el az Insta, a Face. Hogy egy-egy hozzászólásnak náluk mekkora ereje van. Hogy a lájkok száma az valódi fokmérő. Hogy a barátságok már sokszor csak virtuálisak. Áhh, ez egy külön cikket érdemelne, ebbe nem megyek most bele. De gyakorló apaként, már előre rettegek, hogy ezt hogyan tartom majd kordában. Mert valahogy muszáj lesz.

Szóval megoldást azt nem tudok és mint mondtam, eszemben sincs pálcát törni senki feje fölött, mert én is sokszor elvesztem már a nyúl üregében – pedig hiszem magamról, hogy ennél több eszem van, de szinte lehetetlen okosabbnak lenni a függőséged tárgyánál. Valahol néha úgy érzem, hogy már most késő és ezek a cégek már most nagyobb hatalommal bírnak, mint amit bármilyen eszközzel le lehetne szabályozni és marad az egyén felelőssége és tényleg az offline – vagy legalább féloffline – lét.




De ez nem egyszerű, hisz ha csak te szállsz ki az online játszótérből, a barátaid, rokonaid, munkatársaid nem, akkor hirtelen nagyon egyedül maradsz. Nem tudom mi lenne a jó megoldás.

Azt viszont tudom, hogy most a te véleményedre vagyok kíváncsi. Oszd meg velünk hozzászólásban, hogy mit gondolsz a témáról, alakuljon ki egy intelligens párbeszéd. Köszönöm, hogy velem tartottatok, vigyázzatok magatokra!

 

24
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
22 Comment threads
2 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
24 Comment authors
GyulaCsabaPéterGyulaGoemag Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Péter
Vendég
Péter

Nagyjából az egész cikkel egyet tudok érteni. Sajnos tényleg olyan a világunk, mint ahogy leírtad. Én próbálok nem órákat eltölteni a facebook vagy az instagram nézegetése közben és szerencsére nagy többségben ez sikerülni is szokott. Hogy a multicégeknek az e célja, hogy a véleményünket megváltoztassák, azt nem tudom, mert nem látok bele, de az 100%, hogy nem az igazságot tárják elénk. A másik az, hogy véleményem szerint nekik ugyanúgy fontos a pénz, mint bármelyik nagymenő üzletembernek, szóval erre is biztos hajtanak (mintha nem lenne éppen elég belőle így is). Én magam is kamasz vagyok, de elszomorítónak tartom azt, hogy a… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Feri
Vendég
Feri

Úgy érzem, olyan techológiai magaslatokba értünk, melyek következményei elől kizárólag csak előrefelé lehet menekülni. Hogy milyen irányokba, azt a kortárs sci-fi elképzelések elég pontosan vetítik elénk már hosszú ideje. A Szingularitás szerintem elkerülhetetlen, ám nem feltétlenül disztópikus, bár az is kétségbevonhatatlan, hogy a high-tech nyújtotta előnyök és tudás a társadalom rétegeinek egyre drámaibb lemorzsolódása miatt csak nagyon keveseknek állnak majd rendelkezésükre továbbra is… Emlékeztetnék A fáraó c. könyv v. film napfogyatkozásos jelenetére, amiben az egyiptomi főpapok pontosan úgy manipulálták a tömeget a maguk érdekében, mint manapság az internetes mágusok. Nem véletlenül volt Sztálin kedvenc könyve. Plus ca change, plus c’est… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

TAMÁS
Vendég
TAMÁS

MIndenben igaza van a cikk írójának. MIndegy minek hívjuk a függőség okozóját, Facebooknak,Instagrammnak, Twitternek, TikToknak, egyre több függőségban élünk. A mai szülői rétegnek a felelőssége-lenne- a 10-en éves és fiatalabb korosztály olyan minőségi nevelése, amivel nem “függő fogyasztót”, hanem értelmes, nyitott szemmel járó embereket tud/na adni az emberiségnek. Ugyanakkor-PONT EZÉRT- “költőileg” kérdezem: Nem az embertömegek végtelenségig történő lebutítása volt és lesz a mindenkori “HATALOM ” célja, bármilyen eszközzel???? Ne kérdezz, Ne gondolkodj, elégítsd ki az alapvető szükségleteid, SZAVAZZ , és NE gondolkodj tovább………. Eggyet nem kellene elfelejteni senkinek : az embernek, mint Önnálló/autonóm lénynek meg adatott és meg is lesz… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

TigerZoo
Vendég
TigerZoo

Szerintem is jó film volt, szépen összeszedte a lényeget. Azt is hangsúlyozták, ami szerintem fontos, hogy ennek az egész technológiának van egy jelentős jó oldala is, ami viszont tényleg jobbá teszi az életünket. Ezt nem kellene kidobni az ablakon, bár nem hiszem, hogy bárhogy is meg tudnánk tőle szabadulni. Megoldás? Nehéz. Egyrészt a minél szélesebb körű tájékoztatás, amiben ez a film is segít. Le kell ülni a gyerekkel is, elmondani neki, hogy ez káros is lehet, és azt is, hogy hogyan. Oktatásra van szükség. Fel fog nőni egy generáció hamarosan, akiknek a szülei már tisztában lesznek ( legalábbis egy részük… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Attila
Vendég
Attila

Igazad van a cikk végén. Mióta láttam ezt a filmet letöröltem a facebookot és az instagramot is. Azóta lépten nyomon frusztrál, ha látom hogy valaki görgeti a semmit, előtte is zavart, csak nem volt ennyire tudatos – ennyire kézzelfogható a gyanú. Piszok mód egyedül éreztem magamat pár napig, folyton azon kaptam magam, hogy a facebookot és az instát keresem, mert a mindennapi rutinjaimba annyira beették magukat, hogy hülyén hangzik, furcsa volt lejönni róla. Rávettem a páromat is az offline életre (persze a messengert használjuk, azon kommunikálunk). Néha még mindig olyan érzésem van, hogy lemaradok valamiről, valami fontosról amit mindenki tudni… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Attila
Vendég
Attila

Én elkezdtem az egyik csomagküldő cég oldalán női fehérneműket, fürdőruhákat nézegetni. Aztán utána, mikor elkezdte bedobálni a reklámokat, csak az ilyesmikre klikkeltem. Kb. két hónap alatt eljutottam oda, hogy bárhova megyek az interneten, fürdőruhás csajok figyelnek mindenhonnan. A vicc az, hogy közben teljesen más dolgokat vásárolok online, legot, műszaki cikket, barkácsgépet, de ezekről nagyon ritkán kapok reklámot. Női fehérneműt soha nem vettem, azt viszont kapom kilóra reklám formában. Szóval nem tökéletes és átverhető a rendszer.

Bob
Vendég
Bob

Nem vagyok kamasz, nincs saját vállalkozásom, nincs blogom, se instám, se twitterem. Nem éreztem, nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá. én a fél offline megoldást választottam. Van facebook-om (a messenger szolgáltatás miatt), már “csak” egy nagymaréknyi ismerőssel. Nem követek senkit és semmit. A fényképeim 99%-a nem nyilvános, a hozzászólásaim 100%-a csak az ismerősök számára látható. Nem gyűjtök lájkokat, nem függök mások véleményétől. Az email fiókom le van korlátozva két fülre, a reklámozókat egyenként tiltottam, tiltom le. Nem én vagyok a reklámozók álma. Nyomtatott könyvet olvasok, személyesen beszélgetek, reklámblokk nélkül nézek filmeket, sorozatokat. Nincs tévém, nem nézek, nem olvasok hirportálokat,… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Dominik
Vendég
Dominik

Teljes mértékben egyetértek, nem mellesleg jól összeszedett és színvonalas a cikk. A lényeg azonban az utolsó bekezdésben rejlik sajna, az ember sok esetben rá van utalva ezen a médiákra mivel a kortársaim nagy része(20-as korosztály)is éppen ezt használja akár arra hogy fontos információkat osszon meg, de már az ismerkedés is kezd ott teret nyerni. Kvázi már elértünk arra a szintre hogy a Facebook megkerülhetetlen lett és az emberek már önként dalolva adnak meg személyes adatot(természetesen én is), így igazából olyan az egész mint mese hogy ott minden éppen úgy történik ahogy az ember akarja.(ezt tökéletesen megfogalmaztad, mindig olyan cikkek amiket… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Jokki
Vendég
Jokki

Na azért pár dolgot tisztázzunk! Egy közösségi oldal nem attól marad fenn, hogy a felhasználók adataival, szokásaival, világnézetével seftel bűnöző bandáknál, cégeknél, titkosszolgálatoknál. Egy közösségi oldal akkor tesz ilyent, ha célja nem a közösség építése, hanem a rombolása, ha már kezdettől fogva ez volt a cél. Egy közösségi oldalnak nem kell agyat mosni, csak akkor teszi ha eleve ez a célja. Véletlen, hogy a facebook öszes családos vezetője eltiltja a gyerekét a facebooktól??? Hogy az összes többi, Cukrosbácsiberger kezében lévő “közösségi oldal” esetén ugyanez a helyzet? Miért tiltja el Bill Gates vajon a gyerekeit az okostelefontól is, nemhogy a facebooktól??… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Zoli
Vendég
Zoli

Arra, hogy telefonom lehallgat, és ez alapján küld hirdetéseket, addig nincs is vele gond, ha már mást is kezd az információval az már komoly probléma, és sajnos erre nincs is megoldásom. A közösségi oldalak álhír terjesztésére és befolyásolására viszont van. – Nagyon egyszerű. – Bármikor mikor felmész egy közösségi médiás platformra tudatosítanod kell magadban, hogy ez nem egy multi információs oldal, ahol minden információt meg kapsz amit akarsz. Itt a számodra a fontos dolog, hogy az ismerőseidről új híreket és friss infókat kapjál. – Tehát ami ott hír meg megjelenik alapból álhírként kell kezelni, és ha mégis szeretnél utána nézni… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Tomi
Vendég
Tomi

elobb utobb minden megbukik..igy lesz ez a kozossegi oldallal is…valaki majd elviszi a balhet..bortonbe csukjak a sok adathasznalatert meg manipulalasert…ido kerdese..en mar regota varom. egyre tobb jel erre mutat velemenyem szerint 🙂

Nick Nándor
Vendég
Nick Nándor

Jó cikk. A leírtakkal maradéktalanul egyetértek. Én az IWIW-en voltam fent.Egy hónapig.Töröltem magam,mert ennyi idő elég volt, hogy átlássam semmi értelme.És akkor még nem volt like gomb,vagy hírfolyam.Utána sosem regisztráltam magam se oda, se máshova.Egyszer kb.10 éve megkérdeztem egy kolléganőmet, hogy mit jelent a “like-olni” szó.Elmondta, bennem egy világ omlott össze,amikor meg is értettem miről beszél.Tökéletesen megvagyok nélkülük…

Zolee
Vendég
Zolee

A ” modern” világban a többség már annyira rabja a virtuális létnek, hogy bármit elfogad, csak nehogy kimaradjon valamiből. Akár azt is, hogy manipulálják, kihasználják, adatokat gyűjtsenek róla, és fel is használják akármilyen célra. A nagy baj akkor lesz, amikor ez a világ összeomlik valami miatt, egyik napról a másikra. Akkor fog a pokol elszabadulni, kívül, belül.

Vini
Vendég
Vini

Szepen osszerakott cikk. Meg is lesem a filmet szabad napomon. Szerintem semmi gond nincs a Facebookkal es tarsaival alap jaraton. Csupan sok az unatkozo birka. 🙂 Az pedig, hogy ki mit talal vonzonak ezekben az oldalakban, az mar az egyen erdeklodesi koren, eletkoran, kornyezeti hatasain, szabadidejenek mennyisegen stb.-n mulik, ugyhogy eleg osszetett maga a tema is. Olvasva Attila kommentjet nem latom ertelmet a leszakadasnak a rendszerrol veglegesen, mivel sok jo dolog van a technikai fejlodesben. A sok app es a kozossegi halo nyujtotta kapcsolatok sokban megtudjak konnyiteni az eletedet. A fiatalkoruak helyzete valoban aggaszto. Felo, hogy hiaba minden igyekezet, helyes… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Szines
Vendég
Szines

Sziasztok, a filmet nem láttam. Lassan 50 éves vagyok. Nincs FB profilom, pontosabban egy ami álnéven van, hogy néha ha kell tudjak keresni, de nincsenek ismerősök és semmi rajta. Van Instám, kicsit véletlenül, azon 6-7 barátomat követek, de kizárólag,, azért, hogy lássam miket tetovál az egyik, esetleg merre járnak, hogyan fejlődik a család, emrt velük már ritkán találkozom.. ÉS néha feldobok egy képet a motorozásaimról, hogy lássák milyen remek helyek vannak, ahova érdemes elmenni még. És ha elindulok én is megnézem mások merre jártak, hogy ötleteket, hasznos dolgokat nézek tőlük, mert ettől jobb lesz az én motorozásom is. Ezt régen… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

LaciK
Vendég
LaciK

Na rám túlzottan nincs hatással, mert nem vagyok az egyikre sem regisztrálva. Pont ezért. Aktív és lelkes használó voltam, de azt vettem észre hogy az FB egyre inkább kiveszi a kezemből az irányítást, hogy mit akarok én látni. Persze összevissza, úgy volt kitalálva, hogy egyfolytában nézegetni kelljen, ne lehessen csak úgy az általam kiválasztott emberek megnyilvánulásait időrendben végignézni, visszakeresni. Egyre kevesebb releváns szolgáltatást adott nekem az FB miközben egyre agresszívebben zaklatott a reklámokkal. Aztán rájöttem hogy rengeteg időmet elveszi, és nem kapok érte semmit, a szolgáltatás egyre silányabb, úgyhogy töröltem magam. Ez legalább 5 éve volt, azóta meg nem hiányzik.… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Tonka
Vendég
Tonka

Gyerekkoromban is nagyon sokat ültem a tv előtt (amellett persze, hogy barátokkal játszottam, olvastam, edzésre jártam, stb). Szerintem alapból van egy “képernyő függőségem” emiatt. Azóta nem tv-zem, de cserébe eszméletlen sokat (van hogy napi 3 órát) pörgetem a Face-t, olvasom a híreket, keresgélek. Szinte mindig a kezemben van a qva telefon. Legtöbbször nem is élvezetes az eltöltött idő, csak valahogy mindig találok valamit, ami potenciálisan érdekes lehet. Baromira idegesít, és szeretném megtanulni, hogy csak addig használjam, amíg engem szolgál.De egyelőre vesztésre állok ebben. Szakmai csoportok, videók, egyetemi csoportok, barátokkal fenntartott csoportok, stb stb mind nagyon hasznos, és imádom, hogy létezik,… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Adorján
Vendég
Adorján

Szerintem ahhoz hogy szkeptikusabban tudjunk hozzáállni ilyen tartalmakhoz, ahhoz egyik lépés azaz, hogy:
belássuk, hogy mindannyian manipulálhatóak vagyunk (mint ahogyan tévedhetünk és hibázhatunk is)… pusztán már az emberi természetünkből adódik ez.

Goemag
Vendég
Goemag

Én hirdetést nem látok, csak a trükkös fajtákat, amiket a hírfolyamba/Google találatokba mondhatni integrálva, találatként álcázva dobnak be (Ublock Origin mikre nem jó). Ezeket a trükkös hirdetéseket sem nézem meg, amint felismerem, hogy trükkösen elrejtett hirdetés, már görgetek tovább vagy zárom is be. Nem nehéz, hiszen bár valós főoldalbeli bejegyzésként jelenik meg (ezzel megkerülve a blokkolót), külön jelezve van, hogy hirdetés, meg hát a tartalma alapján is meg lehet mondani. Ezt szögezzük le már most az elején. A Facebook-ot használom, igen, de csak percekre egy nap. Azt hogy ki üzen nem nézem, mert teló úgyis csipog. Értesítésekre kukkantok csak rá,… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Gyula
Vendég
Gyula

Jó ez az oldal, egy fikázós kommentel se találkoztam:) Pedig regisztrálni sem kell a véleményhagyás érdekében – még jobb, nem kapok majd reklámokat:D Viccet félretéve, a netflixes filmet nem láttam, de jól össze van szedve a cikk, köszönöm, hogy megírtad! Egy dolgot hiányolok az alapján, amit én tudok: a Facebook (és társai) dopamin-függést eredményez. Ez nagyon fontos, mert ha az ember hozzászokik a magas boldogsághormon-szinthez, jelentősen lerontja a hatékonyságát, álandóan szüksége lesz valamilyen ingerre, nem fog tudni koncentrálni, feladatokat megoldani. Magamon tapasztalom:( Szerintem ez sokkal veszélyesebb, mint hogy megváltoztatja az embereket (habár ez is egy változtatás). Ez az, ami kattintós… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Péter
Vendég
Péter

A legrosszabb ebben nem is az, hogy adatot gyűjtenek és okos algoritmusok előrelátnak mindent az emberekről. Hanem az, hogy az emberek naponta órákat, hétvégén meg akár fél napot is képesek a gép vagy telefon előtt dögleni és miért? Javarészt totál felesleges baromságokat nézve. Közben elrohan az életük és észre sem veszik. Abból pedig csak egy van…

Csaba
Vendég
Csaba

Szóval hülyék vagytok.Nem látjátok a fától az erdőt. A faszbuk,a gugli meg a többi úgy járt, hogy amikor elég nagy lett, a háttérhatalom rátette a kezét.Olyan ez, mint a Margarin, ez volt az első műanyag,amit megetettek velünk. Mindössze azt kell eldöntened, hogy áldozat akarsz lenni, vagy nem.Ha te diktálsz,akkor is áldozat vagy,csak egyből nem veszed észre… Van kiút, és ettől retteg a háttérhatalom minden ízében.Próbálja minden eszközzel, főleg hazugsággal megvonással pusztítani, de már ássák, ásom a sírját. Egyik főnököm mondta, hogy aki a sötétség bástyáiról rugdossa le a fekete köveket,az a haladásért küzd, de a küzdelemtől nem halad… A megoldás,… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>