Nem az évszázad westernje, Az erőszak völgye, ám kétségkívül megvan a sajátos hangulata, ami miatt mégis csak odaköti az embert a képernyő elé. Mind a színészek játéka, mind az operatőr munkája, mind a zene számomra kifogástalan.




Ami nehézzé teheti ezt a filmet, az az, hogy nem könnyű azonosulni a főhőssel, hiszen nem igazán derül ki, hogy kicsoda. Kapunk persze utalásokat, de mindez nincs a szánkba rágva. Nekünk kell összeraknunk a képet. Nem ehhez vagyunk szokva.

A szituáció egyszerű és ezzel nem lövök le semmit a filmből: egy férfi magányosan utazva halad a határ felé és közben át kell mennie egy településen. Adott egy kis kötözködés, de semmi komolynak tűnő. Azután kezdenek előjönni a jellemhibák, ami a negyedórás történetből több, mint másfél órást csinál.

Valójában a kíváncsiság szögez oda a képernyő elé: Mit akarnak ezzel? Hova akarnak kilyukadni?

Ami igazán érdekes a filmben, hogy a rossz végre nem az a végletekig elmenő, bárkit bármikor lelövő gyilkos fajta. Ha így lenne, a film maximum negyed óráig vinné. Halomra lőnék egymást az ivóban és annyi. A jellemek azonban itt finomabban kidolgozottak. Senki sem egyszerűen megfejthető, még ha nyilvánvaló is az, hogy szimpatikus-e, vagy sem. Van olyan szeplő is – nem írom le ki – akiről végig nem tudtam eldönteni, hogy hova tegyem. Végül aztán majdnem a pozitívba tettem, míg az utolsó jelenet nem tette egyértelművé ezt is. Ugyanígy a főhős sem makulátlan, igaz mindezt nem is tagadja.

Nem a fekete a fehér ellen játszik, hanem a világos szürke a piszkos fehér ellen.

Ezzel már az első jelenetben szembesülünk. Már-már az arcunkba van vágva: nincsenek jók és rosszak, tiszták és tisztátlanok, pozitívak és negatívak, viszont van sok-sok átmenet, amiből ebben a filmben csak párat kapunk.

További pozitívum, hogy az előzőekből következően kevés benne a klisé. Van pár, amit nem spoilerezek le, de még ezek is úgy jelennek meg, hogy nem tudhatjuk előre. Úgy, ahogy azt sem, hogy a főszereplő életben marad-e, vagy sem. Mert ebben a filmben mindkettő beleférne. Mindkét oldalon átlag emberek küzdenek. Nincsenek mesterlövészek, hősök, a bosszú sem egyszerű bosszú, hanem finomítva van a hős múltjából eredő árnyékkal. Hogy miért is ez a film címe, szinte csak az utolsó percben áll össze, mikor az addig néptelen város megelevenedik.

Mindezek miatt ez a film sokkal mélyebben kidolgozott, mint ahogy elsőnek tűnik. Végre nem valószerűtlen parasztvakítással próbálnak a képernyő elé ültetni, hanem olyasmivel, ami emberi, ami éppen a bonyolultsága miatt érthető, emészthető.



Tanulság? Van, persze, de nyilvánvaló, hogy ennek a filmnek nem ebben van az ereje. Az, hogy nem egyszerű, könnyű, átlátható, megfejthető dolog embernek lenni, állást foglalni, megítélni, elfogadni, megérteni. Ezek messze túlmutatnak a tanulságon.

Értékelés:

sav5-01

Szólj hozzá! Mert számít a véleményed, ráadásul regisztrálnod sem kell.

1 Hozzászólás : "Az erőszak völgye (2016) – kritika"

avatar
Joe Jonson
Vendég
Joe Jonson
A western már gyerekkorom óta a szívem csücske. Persze legjobban a 60′-as évek olasz alkotásai tetszenek (Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf, Volt egyszer egy vadnyugat… stb.) Igaz, a műfaj folyamatosan változott, hiszen mindig is érzékenyen reagállt az aktuális társadalmi, politikai folyamatokra. Így el kellett fogadnom hogy ugyanolyan westerneket már nem fognak készíteni mint az “aranykorszakban”. Már csak azért sem mert ezek hangulatához hozzátartozott a korabeli képminőség, a műfaj zenei trendje (MORRICONE!) Azért időről időre felbukkant egy-egy szerethető alkotás (A vadnyugat fiai, Nincs bocsánat, Fegyvertársak… stb.) Lassan megszoktuk a tűéles HD képeket is… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>