Az ötödik évad nem minden sorozat életében bír akkora jelentőséggel, mint az Arrowban. Tíz év cselekménypályája ér körbe az évad befejeztével és a készítők ennek tudatában igyekeztek megszőni a történések szálait. Oliver elmúlt tíz évének számos jelentős eleme bukkan fel burkolt vagy közvetlen módon, így összegezve és lezárva az eddigieket. De vajon milyen lett a végeredmény? Írásunk spoilermentes.
A Zöld íjász ezen évadának számos erőssége és gyengesége akad, azonban jó volt tapasztalni, hogy van kiút abból a gödörből, amibe a sorozat az előző két évad során taszította magát.
Jól látható a nézettségi adatokból, hogy valami nagyon elcsúszott az utóbbi két felvonásban – az ötödik évad kezdete 35%-ot(!) esett az előző premierhez képest – és én is épp szakítani akartam az akkor még négy éve tartó csütörtök esti programommal, azonban motoszkált még bennem egy halvány remény a minőség javulására.
Nagy meglepetésként ért az a megállapításom, hogy ez az évad több kategóriát ráver az utóbbi kettőre, sőt szerintem a széria egyik, ha nem a legjobb évada lett.
Oliver csapatépítése üde színt hozott a sorozat életébe, számos egész szimpatikus és megérthető karakterrel bővült az Arrow-verse. Ennek ellenére a készítők mindenkinek körülbelül annyi játékidőt adtak, amennyi optimális volt. Külön említendő, hogy az érzelgősködés is takaréklángra lett fogva, ezzel több helyet engedve a relevánsabb történeti elemek kibontakoztatására. Felicity karakterfejlődése (~romlása) kifejezetten jó irányba haladt, leszámítva, hogy két mondatban rendezték le az évad végéhez közelítve.
Diggle évad eleji kötelező szenvedése – egy egész izgalmas részen kívül – sok szórakozás-faktort nem szolgáltatott, sőt.
A politikai szál is jó körítése volt az eseményeknek, például a legális fegyverviselés kérdését egész szépen beemelték a cselekmények közé, bár elég felszínes volt, de mindenképpen dicsérendő, hogy próbálkoztak egy kis intellektuális mélyítéssel.
Egy szuperhősös sorozat minden pozitívumát háttérbe szoríthatja a megfelelő főellenség hiánya. Ezen a téren nagy részben dicsérni tudom Prométheusz figuráját, a Zöld íjász méltó ellenfeleként köröket vert múltbeli sorstársaira. Neki nem a harci tudása vagy egyéb képességei voltak előtérben, hanem a kiváló emberismerő, tervező és intellektuális készségei, amikkel Oliver pszichéjére és lelkére is hatalmas erővel tudott lesújtani.
A múltbeli történetszál lezárt minden homályos részletet, Oliver összes sérülésén kívül megmagyarázásra került a Bratvához fűződő kapcsolata, a Zöld íjász alakjának megelevenedése és az első évados énjének viselkedése is. Kovar mint múltbéli “utolsó” ellenfél viszont elég gyengécskére sikerült, a szerepét sokszor értelmetlennek éreztem.
A sok szép szó ellenére azért a szezon ezúttal sem tökéletes. Számos olyan logikai hiba van benne, ami általában jellemzi a CW e témában fémjelzett sorozatait. Elhiszem én, hogy a két műszakos meló fárasztó Olivernek, de hogy első alkalommal soha nem képes üldözni a nagyjából 30 méter előnyben lévő ellenfeleit, az bizony szúrja a szemem.
A füstfelhőben való eltűnésre a mező közepén már csak legyintek, a gyakran nevetséges harci jelenetek, a szétkapkodott vágás továbbra is szerves részét képezi az “Arrow-élménynek”.
De talán a legnagyobb abban van, hogy az álarcos antagonista személye annyira triviális, hogy a nagy rejtély és fordulat élménye csak egy szánakozó vállvonás keretében jut kifejeződésre. Ezen a főellenség-formátumon remélem, hogy változtatnak a jövőben, mert már kezd nagyon unalmas és fárasztó lenni.
Az évad végi cliffhanger szerintem nagyon gyengére sikeredett, nekem drámát és katarzist nem tudott szolgáltatni, a sorozat formátum önmagában megkérdőjelezi a lezárás tétjét, bár kétségtelen, hogy Prométheusz karakterhűen cselekedett.
Összességében nem tartom kidobott időnek az évad megtekintését. Körbeért a cselekmény, tisztázódott az elmúlt évtized a történetben, minden lezáratlan elem így vagy úgy révbe ért. Az elmúlt öt év egyik legjobb Arrow-felvonása sokat javított elődjeinek színvonalán, azonban koránt sem nevezhető tökéletesnek, de élvezhetőnek mindenképpen.
A pontszám iránti jóindulatom leginkább az előző évadok gyér színvonalához viszonyításának a gyümölcse.
[fb_button]
Hát nem tudom… Nekem az első három az jobban tetszett, mint az utóbbi kettő. Igazából ezt az évadot se értettem teljesen. Prometheus egy pazar karakter volt, a színész is nagy kedvencem lett, elég karakteres figura. De az egész évad kb 8 részben összefoglalható lett volna, annyi volt közötte a semmit érő rész… Ha a hatodik évadra nem találnak ki valamit akkor szerintem a sorozatnak lassan vége… Ami talán nem is baj, mert van még bőven DC hős aki kaphatna valami remek sorozatot 🙂
Harmadik évad felénél dobtam. Nem bántam meg.
hol volt látható az 5. évad?