Amit nézned kell: Vikingek

A Vikingek sorozat 2013-ban indult, és sokan szkeptikusan fogadták (magam is), hiszen akkoriban a legtöbben, akik kicsit is vonzódtak a lovagkori színtérhez és a kendőzetlen, őszinte jeleneteket vászonra vivő filmeket, azok leginkább a Trónok harcát várták, még ha az nem is rendelkezik valós történelmi háttérrel.

A Vikingek ebből a szempontból kissé nehézkes fogadtatással nézett szembe, ennek ellenére azonban mára már a kategóriájában a legkedveltebbé lett, jóformán eltörpülhet mellette a 2015-ös Az utolsó királyság illetve a 2017-es Templomosok, és talán csak a 2018-as Britannia bírt valamelyest felemelkedni a szintjére, bár ennek meg még nem igen láthattuk a folytatását, az ezt megelőző 2007-ben indult Tudorokról és a 2011-es Camelotról pedig szinte el is feledkezik már az ember.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi teszi a Vikingeket olyan szimpatikussá: talán a szereplőválogatás, mely a Britanniához hasonlóan nagyon jól el lett találva.

Travis Fimmel kitűnően játszotta Ragnar Lothbrok szerepét, földművesként, jarlként majd az ország királyaként is, olyannyira, hogy részleges elmeháborodása, illetve a tudatmódosító szerek hatása ellenére sem utálta meg a néző.

Ugyancsak verhetetlenül alakítja a harcos szűz Lagertha szerepét Katheryn Winnick, és a korabeli őrült zseni, Floki szerepét Gustaf Skarsgard.

A sorozat húzóereje tehát egyértelműen az, hogy a főszereplők kiválasztásában remekeltek az alkotók, sőt,

még abban is profi módon jártak el, hogy hogyan tegyenek egy olyan semleges, vagy inkább unszimpatikus karaktert, mint a Clive Standenálltal alakított Rollot, vagy a Moe Dunford által megszemélyesített Aethelwulfot az ötödik évadra szimpatikussá, hasonlóképp viszonyult sok néző a George Blagden által megformált Athelstanhoz is, aki talán elsőként megy át az évadok során a vallási különbségek okozta komoly szellemi megterheléseken, melyből a végén a saját lelkiismerete szerint helyesen tud kikeveredni a dilemmából, melybe jelenlétével akaratlanul is belesodorja mind Ragnart, mind az angol ellenfelét, Egbertet.

A sorozat másik pozitívuma véleményem szerint, hogy nem estek a készítők abba a hibába, hogy kulturális-, vagy vallási szempontból elfogultak legyenek: azaz nem álltak egyik oldalra sem, mikor a skandináv, a keresztény, illetve később az arab népek vallási illetve kulturális hátterét, szokásrendszerét bemutatták.

Ez a pártatlanság talán abból is fakad, hogy a History Channel készítette a sorozatot, egy valamirevaló történelmi csatornától, illetve annak a stábjától pedig minimum annyi elvárható, hogy pártatlanul ítéljenek meg egy történelmi eseménysorozatot, hiszen ez az egyetlen helyes módja annak, hogy a történelmi emlékeinkből egy valóshoz közelítő képet próbáljunk alkotni, még ha ez puszta kísérletnek is bizonyul a teljesség ismerete nélkül.

Mivel vannak történetszálak, melyek esetében a sorozat készítői nem igen tudták eldönteni, hogy hogyan is lehetne pártatlanul ítélni, egy igencsak meglepő, de annál kifogástalanabb módszerhez folyamodtak: vigyük színre mindkét opciót, ne mondjuk meg, hogy melyik történt meg, és döntse el a néző, hogy mit tart helyesnek.

Ez játszódik le abban az esetben is, mikor a Ragnart helyettesítő Aslaug királynő tűzpróbának veti alá a hozzá ellátogató keresztény szerzetes, aki azt állítja, hogy Isten meg tudja őt védeni a lángoktól – a nő a kezébe az egy izzó fém rudat, mellyel meg kell tennie pár métert.

A sorozat nem viszolyog a spirituális jelenetek ábrázolásától sem, így láthatunk egy jelenetet, mikor a férfi sértetlenül megteszi a távolságot, és egyet, mikor megégeti magát. Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy melyik történt volna meg igazából, ha a sorozat 100%-ban igaz cselekményeken alapulna, azt viszont tudjuk, hogy Aslaug ítélete végül az, hogy haljon meg a szerzetes. Ez esetben ezt is értelmezhetjük igazságos vagy épp igazságtalan ítéletnek, hiszen a próba lényege épp az volt, hogy akkor kíméli meg a szerzetes életét, ha az képes bebizonyítani, hogy a Biblia Istene hatalmasabb, mint Odin.

A pártatlanság szemléletét bizonyítja az is, hogy nem csak a viking oldal, hanem az angol szín karaktereit is a fent leírt igényességgel válogatták össze, ahogy a cserélődő szereplőgárda új tagjait is kényes odafigyeléssel állították össze. Ivar karaktere és Bishop Heahmund kapcsolata erre az ékes bizonyíték, akik hasonló módon kerülnek kapcsolatba, mint annak idején Ragnar és Athelstan, a kapcsolat végkimenetele pedig jelen idő szerint még titok a számunkra.

Mindenesetre a sorozat készítői ezzel is bemutatták számunkra, hogy az évek során nem történik más, pusztán annyi, hogy a történelem ismétli önmagát – bár jelen esetben a két említett hit két jóval fanatikusabb hívőjét lesz szerencsénk megismerni novemberben.

A 4. évad óta ugyanis az évadokat 20 részesre tervezik, viszont ezt a húsz részt két turnusban adják le az év során. Az 5. évad második felét novembertől láthatjuk. Most fog kiderülni, hogy ki nyer Lagertha és Ivar háborújában, hogy Lagertha valóban kínhalált hal –e Aslaug megöléséért, hogy Floki feláldozza –e magát az isteneknek, hogy Rollo valóban Ivar oldalára áll –e fiatalkori szerelme ellen harcolva a háborúban, illetve hogy az angol oldalon Athelstan fia -aki éppen csak hogy trónra került-, miképpen fogja megbosszulni a vikingeket, akik immár évtizedek óta támadják birodalmát.

Rendkívül izgalmas lesz az 5. évad második fele, erre pedig kellőképpen fel lehet készülni egy egyedi, Vikinges póló megvásárlásával, melyet a Pólóügynökség jóvoltából tehettek meg! Jó szórakozást!