Amerikai istenek (American Gods, 2017-) – pilotkritika

Neil Gaiman regényéből készült Starz sorozatról a pilot alapján már most megmondható, hogy a modern fantasy műfaját a végletekig kimeríti, és emiatt nem is egy könnyen emészthető, földhöz ragadt történettel állunk szemben.




Az Amerikai istenek alapanyaga egy színes és izgalmas világot tár az olvasó elé, és ennek a kimaxolása az első benyomások alapján nagyon is jól sikerült az alkotóknak.

A történet középpontjában egy Shadow Moon nevű, újonnan szabadult elítélt áll, aki ahogy kiteszi a lábát a börtönből, furcsábbnál furcsább dolgok keresztezik az útját. Először tudomást szerez felesége, Laura haláláról, majd egy titokzatos ismeretlen fickóba botlik aki csak Szerdának nevezi magát.

Szerda mindent tud Shadow-ról és egy munkát ajánl neki, az ajánlattétel után pedig csak halmozódnak főhősünk nem evilági élményei és látomásai. Az Amerikai istenek a régi mitológiai és az új istenségek (pénz, média, technológia, hatalom…) harcáról szól. A cselekmény ugyan lassan építkezik, de kisebb eltérésekkel eddig láthatóan hű marad az alapanyagához, így akik már korábban is ismerték a sztorit, minden bizonnyal megmosolyognak majd néhány részletet.

A karaktereket például olyan zseniálisan eltalálták mintha egyenesen a könyvből léptek volna ki a képernyőre.

Ian McShane-nél megfelelőbb Szerdát akarva se találhattak volna, remekül hozza a nagydumás vén spílert és fantasztikusan jól áll az öregnek. Ricky Whittle Shadow Moon-ja is ígéretesnek tűnik eddig a főszerepben.

A könyvből kiindulva az ő karakterének idő kell még hogy kiforrjon, viszont kettejük kapcsolatát Szerdával már ez első részben ügyesen elkezdték építeni a mester és tanítványa vonalon. Az Amerikai istenek egyedi vonásai közé tartozik, hogy a fő szál elmesélése mellett betekintést nyerhetünk egy-egy másik, rövidebb történetbe is, ilyen volt például az első részben a vikinges prológus.

Remélhetőleg számolhatunk még több hasonló rövid kikacsintásra, mivel ez egy visszatérő eleme a könyvnek is, és ezeken a kisebb sztorikon keresztül tovább mélyül az a kérdés amit az Amerikai istenek is feszeget: mit érnek az istenek ha nem szolgálja őket senki?

A sorozat egyébként nem félénk típus. Bőven van benne vér, káromkodás, és a „Somewhere is America” című Bilquis-es jelenet pedig csak hab a tortán, nem beszélve Shadow találkozását Mad Sweeney-vel a bárban. Az Istenek gazdagon színezett, ördögien misztikus képi világát és LSD-trip szerű introját pedig külön érdemes kiemelni, amiben már ott jelen van a sorozatra jellemző töménység.

Ezek azok, amik egy útszéli neonfényű amerikai road- sztorihoz kellenek, ezt megdobva egy adag fantasy-s elrugaszkodottsággal és Bryan Fuller-es elborultsággal, amik így együtt adják vissza az eredeti gaiman-i hangulatot.

Az Amerikai istenek mindenképpen minőségi áru, a lényeg, hogy nem szabad hogy az elvontsága nagy hirtelen elvegye tőle a kedvünket. A sorozat szakít az eddigi módszerekkel, és az “isten” fogalmát egy új, progresszív közegben próbálja a popkultúrába vinni, maga mögött hagyva például a Titánok harcához hasonló hagyományos módszereket.


Emiatt a merészsége miatt lehet hogy valakinek egy kicsit sok lesz, viszont az egésznek ez adja meg a gerincét és a lényegét, ezért is érdemes rá időt és figyelmet szentelni.

Értékelés:

[fb_button]

3
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
3 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
Tamás TóthPéter Bárány Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Péter Bárány
Vendég
Péter Bárány

Egyébként nekem pont túl sok volt a fröcskölő (és mocskosul piros festék állagú) művér. Úgy értem vagy legyen hitelesen undorító, mint pl a GOT franchise-ban, vagy hagyjuk az egészet, mert nem ad hozzá erőt. Ezen kívül erősen épít a könyvet olvasott emberekre, ami, mint film nem igazán erény, mert aki nem tudja miről van szó, csak kapkodja a fejét.
Azért várom a folytatást 🙂

Tamás Tóth
Vendég
Tamás Tóth

Ha a könyvhöz igazodik, akkor biztosan nézni fogom. Gaiman lassan visszatérő elem a képernyőn, hisz a Coraline, horror bábfilm is az ő könyve alapján készült. És ott is sikerült a történetet majdnem szóról-szóra követnie a filmnek.

Tamás Tóth
Vendég
Tamás Tóth

Mondjuk a könyvet olvasva valahogy Szerda megszemélyesítőjeként mindig Sir Anthony Hopkins jutott eszembe. Talán fantáziátlannak is tűnhetne a végét ismerve, de már a cselekmény közepén is, ami pedig kizárja, hogy más filmek azonos szerepe miatt kapcsoltam volna össze Szerdával.