Aki bújt (2019) – kritika

User Rating: 9

Amikor az ember házasodik, akkor bizony nem csak a kedvesével köti össze az életét, hanem annak családjával is.




Hogy ez a mindennapokban mekkora galibákat tud okozni, arról emberek milliói…khmm… milliárdjai tudnának mesélni, de biztos vagyok benne, hogy kevesen faragtak rá annyira a frigyükre, mint amennyire Grace (Samara Weaving).

Pedig a lány számára minden olyan szépen indult: nem csupán szerelmük erős és kikezdhetetlen Alex-szel, de ráadásképp a Le Domas családnév is gyönyörűen cseng, hisz a játékkészítő dinasztiának van mit a tejbe aprítania. No nem mintha Grace-t ez vezérelte volna a párválasztásnál, de azért legyünk őszintébb: egy esetleges válás után mégiscsak jobban esik Bentley-vel elhajtani, mint egy Babettával.

Az esküvő pedig álomszépen alakul a hatalmas családi kastélyban, a furcsaságok az igen kimondása után kezdődnek: a nászéjszaka első felvonása ugyanis nem holmi romantika, hanem egy játék: egy régre visszanyúló hagyomány szerint az újdonsült családtagnak dob egy kártyát a gép, és a kapott játékot kötelező végigjátszani.

De hát ez csak játék, seperc alatt letudható, kivéve, ha a bújócska kerül rá a kártyalapra.

Márpedig – és ezzel talán nem árulok el nagy titkot -, a bújócska kerül a kártyalapra.

A szabályok pedig egyszerűek: Grace-nek el kell bújnia, a család többi tagjának pedig meg kell keresnie őt – méghozzá napkelte előtt. Az már más kérdés, hogy a família felfegyverkezve kutat a lány után és ha megtalálják – márpedig megtalálják -, akkor a jutalma… halál.

No nem azért, mert pszichopata az egész család, egyszerűen a múltban volt egy kis kavarás, ami miatt ha nekik nem sikerül levadászni az elbújtat, akkor a nap sugaraival ők pusztulnak el. Legalábbis így tartja a családi legenda. De most komolyan egy dúsgazdag dinasztia vérontásba kezd, holmi sületlen mendemonda miatt?

Igen.

Ezt pedig valahogy be kell, hogy vegye a néző gyomra, megmondom őszintén, hogy ez a legnehezebb feladat, ami elé a film állít minket.

Mert innentől kezdve átmegy az egész egy fekete humorral kellemesen átszőtt horrorba, aminek bőven megvannak a maga pillanatai, és a főszereplő Samara Weaving is jól hozza a büdzsé Margot Robbie-t, ahogy a többiek sem lógnak le a vászonról. A vadászat izgalmas és egyben vicces is (na nem hangosan felröhögős, inkább tényleg fekete komédiás), a lezárás pedig nagy pirospontot érdemel.

Ezzel együtt nem váltja meg a világot (bár ezt nem lenne fair elvárni) és nincs benne semmi eszes csavar, a legfőbb érdeme az, hogy amit vállal, azt minőségien teljesíti. Ha túl tudjuk tenni magunkat az elborult alapötleten, akkor simán jó szórakozás, a szűk másfél órás játékidő pedig kellően feszes.




Tekintve, hogy hasonló mozikkal nem vagyunk elkényeztetve, azt mondom, hogy mindenképp adj neki egy esélyt, esti szórakozásnak tökéletesen megteszi.

Összegzés
Ötletes és kellemesen izgalmas horrorkomédia.
Ezért szerettük
  • kellemes fekete humor
  • feszes, helyenként kellően izgalmas
Ezért nem
  • elborult alapötlet
9
Eszméletlen

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..