Amikor az ember házasodik, akkor bizony nem csak a kedvesével köti össze az életét, hanem annak családjával is.
Hogy ez a mindennapokban mekkora galibákat tud okozni, arról emberek milliói…khmm… milliárdjai tudnának mesélni, de biztos vagyok benne, hogy kevesen faragtak rá annyira a frigyükre, mint amennyire Grace (Samara Weaving).
Pedig a lány számára minden olyan szépen indult: nem csupán szerelmük erős és kikezdhetetlen Alex-szel, de ráadásképp a Le Domas családnév is gyönyörűen cseng, hisz a játékkészítő dinasztiának van mit a tejbe aprítania. No nem mintha Grace-t ez vezérelte volna a párválasztásnál, de azért legyünk őszintébb: egy esetleges válás után mégiscsak jobban esik Bentley-vel elhajtani, mint egy Babettával.
Az esküvő pedig álomszépen alakul a hatalmas családi kastélyban, a furcsaságok az igen kimondása után kezdődnek: a nászéjszaka első felvonása ugyanis nem holmi romantika, hanem egy játék: egy régre visszanyúló hagyomány szerint az újdonsült családtagnak dob egy kártyát a gép, és a kapott játékot kötelező végigjátszani.
De hát ez csak játék, seperc alatt letudható, kivéve, ha a bújócska kerül rá a kártyalapra.
Márpedig – és ezzel talán nem árulok el nagy titkot -, a bújócska kerül a kártyalapra.
A szabályok pedig egyszerűek: Grace-nek el kell bújnia, a család többi tagjának pedig meg kell keresnie őt – méghozzá napkelte előtt. Az már más kérdés, hogy a família felfegyverkezve kutat a lány után és ha megtalálják – márpedig megtalálják -, akkor a jutalma… halál.
No nem azért, mert pszichopata az egész család, egyszerűen a múltban volt egy kis kavarás, ami miatt ha nekik nem sikerül levadászni az elbújtat, akkor a nap sugaraival ők pusztulnak el. Legalábbis így tartja a családi legenda. De most komolyan egy dúsgazdag dinasztia vérontásba kezd, holmi sületlen mendemonda miatt?
Igen.
Ezt pedig valahogy be kell, hogy vegye a néző gyomra, megmondom őszintén, hogy ez a legnehezebb feladat, ami elé a film állít minket.
Mert innentől kezdve átmegy az egész egy fekete humorral kellemesen átszőtt horrorba, aminek bőven megvannak a maga pillanatai, és a főszereplő Samara Weaving is jól hozza a büdzsé Margot Robbie-t, ahogy a többiek sem lógnak le a vászonról. A vadászat izgalmas és egyben vicces is (na nem hangosan felröhögős, inkább tényleg fekete komédiás), a lezárás pedig nagy pirospontot érdemel.
Ezzel együtt nem váltja meg a világot (bár ezt nem lenne fair elvárni) és nincs benne semmi eszes csavar, a legfőbb érdeme az, hogy amit vállal, azt minőségien teljesíti. Ha túl tudjuk tenni magunkat az elborult alapötleten, akkor simán jó szórakozás, a szűk másfél órás játékidő pedig kellően feszes.
Tekintve, hogy hasonló mozikkal nem vagyunk elkényeztetve, azt mondom, hogy mindenképp adj neki egy esélyt, esti szórakozásnak tökéletesen megteszi.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!