James Gray megnyerte Brad Pittet egy igazi űr sci-fi-hez, ez pedig ránézésre egy remek párosításnak tűnik.
A kulcsszó – sajnos – a ránézésre. A készítők (és ez alatt nem csak Gray-t értem, hanem a marketingeseket és a forgatókönyvért felelősöket is) kettő nagy hibát követtek el az Ad Astra kapcsán. Az első hiba lesz az, ami sokakat korai megfutamodásra késztet.
Az előzetesek alapján ugyanis némiképp joggal várhatott a jónép egy Interstellar 2 kaliberű izgalmas űreposzt. Nos.. aki még nem látta a filmet, annak már most gyorsan-frissen szólok, hogy ezt az elvárást tegyétek is gyorsan félre, mert az Ad Astra sok minden, de izgalmas akció-sci-fi mondjuk például nem.
Nekem is szóltak előre, így én úgy ültem be, hogy nem voltak hiú ábrándjaim, fel voltam rá készülve, hogy ez egy dráma, ami éppenséggel az űrben játszódik, úgyhogy nem vártam nagy csinnadrattát… épp ezért is lepett meg az első óra, amire így utólag is azt mondom, hogy teljesen rendben volt. Szépen fel lett vezetve a sztori, az izgalmas nyitóképpel mindjárt meg is emelték a pulzusom, úgyhogy kissé értetlenkedve ültem a székben, hogy ezzel mégis mi a baja az embereknek.
A sztori nem egy túlbonyolított cucc, de épp elég: Roy McBride (Pitt) menő űrhajós, pilóta, katona meg mi egyéb, de közel sem olyan menő, mint az apja, az öreg Cliff (Tommy Lee Jones), aki a legesleges legnagyobb űrhajós…evör.
Egy kis gond azért van a papával: még amikor Roy tini volt, elindult a nagy világűrbe, hogy felfedezzen és kutassa az idegen életformákat, aztán jól elfelejtett hazajönni, úgyhogy itthon el is könyvelték halottnak. Csak hogy pár évtizeddel később kiderüljön, hogy a papa él és virul a Neptunusz környékén, esze ágában sincs hazajönni, és némi sötét anyaggal jól bekavar az emberiségnek, mert a ténykedéseinek köszönhetően hatalmas mágneses viharok söpörnek végig a Naprendszeren.
Úgyhogy a kormány fogja magát és a fater után küldik Roy-t, hogy győzze meg (a Marsról telefonálva), majd miután ez nem jön össze, személyesen is az apja után ered hősünk.
S amilyen – aránylag – izgalmasan fel tudták vezetni ezt a sztorit, olyan kétségbeejtően egyenletes ívvel fullad ki a film a második órának nekiugorva. Higgyétek el nekem, én nagyon próbáltam szeretni. Tényleg, teljesen elégedett voltam az első felével, így görcsösen és kétségbeesve próbáltam kapaszkodni valamibe, ami magával tud rántani a végééig, de ez sehogy sem sikerült.
Onnantól kezdve ugyanis, hogy Roy fizikailag elindul az apjáért, nagyjából egy Barátok Közt izgalomfaktorú történet bontakozik ki a szemünk előtt – és nem azért, mert én ne szeretném a drámát. Ó, dehogynem. Nem is kicsit.
De az Ad Asra második felének érdektelen vívódása (de nyugodt szívvel még annak se nevezhetem.. nincs itt vívódás, sokkal inkább csak mélabús létezés) képtelen fenntartani a figyelmet.
Ezek után pedig csuklóból leadott kegyelemdöfés a zárás, ami… tök érdektelen. Tényleg. Ilyet nagyon régen nem láttam, egyszerűen nulla érzelmet kiváltó befejezésről beszélünk, ami gyönyörűen keretet ad az egésznek, hisz azt vesszük észre, hogy a film ami addig volt, egyszer csak nincs. Felkelünk, hazaballagunk. Unottan mélázva, hogy most tulajdonképpen láttunk valamit, vagy csak egy régi ködös emlék képe foszlik semmivé a szemünk előtt.
Szóval ez a második hiba amit elkövettek: hogy miután beígértek egy vérbeli akció sci-fit, a dráma helyett egy nagy semmit tettek le az asztalra. Ez pedig megbocsáthatatlan.
Megbocsáthatatlan és nagyon szomorú. Mert egy remek film ígérete vált semmivé.
[fb_button]
Szerintem ez a film egyszerűen csak nem Neked való, ha nem tetszett. A film előtt is elolvastam a kritikádat futtában, most hogy megnéztem, meg odafigyelőbben újra. Nekem nagyon tetszett a film. Szerencsére a kritikádnak esélye sem volt arra, hogy eltántorítson a megnézésétől – mondhatjuk lepergett rólam, szinte el is felejtettem. De, most a film élménye után eszembe jutott, és kíváncsiságból újra elolvastam. Hát nagyon lehúztad. Ebből is látszik, hogy időnként a kritikák mennyire szujektívek tudnak lenni. Nekem nagyon ott volt a film. Persze az, hogy kinek milyen film tetszik, soktényezős. Függ az ember hangulatától, attól, hogy milyen filmre vágyik. stb.… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Ez a film egy magányos emberről szól, aki nem találja a helyét a világban, mint manapság oly sokan…mindez egy scifibe ágyazva.
Nekem nagyon tetszett, komoly mondanivalóval bír a film…pl. hogy sosem szabad feladni, mert mindig lesz valahogy és még jóra is fordulhatnak a dolgok.
A trailerrel jól átba**tak mindenkit a készítők. Engem is. Pénzt adtam ezért a….*********ért.
Ez egy ilyen Solaris stílusú semmiről nem szóló gagyiság volt. Sok mindent bele lehet magyarázni, sok mindent bele lehet látni, de szerintem tök felesleges. A fizikát sem ismerték a készítők null gravitációs körülmények között, de ha szólna valamiről ezt elnézném. Az első egy óra valóban rendben volt. Alapvetően a lassan építkező filmekkel nincsen bajom, legyen az bármilyen stílusú, de ez a film nem kapcsolt rá a második órában sem, sőt inkább lassított.
Ez a cikk meg nem kritika hanem vélemény.
egyetértek a bloggerel, semmi értelme a filmnek, mármint a második fele után..
ha van egy fölösleges 2 órád amit a plafon bámulásával töltenél el amúgy is, akkor végül is meg lehet nézni ezt a filmet is…
és azt veszem észre, hogy mostanában egyre több ilyen idiótaság születik meg az amcsik fejéből
amit pozitívumként tudni mondani a filmről az a hangulata, és a vontatottságának a varázsa, és a díszlet…csak hát maga a történet és ahogy tálalják hát… még 5.5 se ért
Megint azt próbálja nekülnk eladni hollywood, hogy a 60’as évek technikájával fogunk a jövőben a marsra utazni.
NEVETSÉGES
Valamint, a lényeg, Pitt mondja az arcodba elkámpicsorodva, lesajnálóan, hogy nincsenek Idegenek, egyedül vagyunk.
Nyugodjál csak le a picsába.
Erről szól az egész.
Ne is gondolkodj te űrutazáson, úgysincs ott kinnt semmi csak, hogy megőrülsz.
Bravo hollywood, köszönjük az ismételt propagandát milliós köntösben !
Köszi az ajánlót.
Pontosan azt kaptam amit igértél.
És egyet értek azzal is, hogy volt ebben a filmben lehetőség. Szólhatott volna valamiről. Mondjuk arról a hátborzongató tényről, hogy egyedül vagyunk a világban, vagy a fiuról, aki nem tudja feldolgozni apja elvesztését, vagy mit tudom én, valamiről.
De ez nem szólt semmiről. Azért mert bradpit vonósok alatt szomorú hangon narrál, az nem garancia.
És még valami. Az egyik hozzászóló valami olyasmit mondott, hogy lehet, hogy ez a film nem neked szólt. Nehéz elképzelni, hogy szól valakihez is.