A mai zombi – George A. Romero paradigmaváltása és hatásai

A zombi eredetéről már korábban volt szó, így most a vallásos lény mivoltját tovább gondolva a mai zombi kialakulásáról tennék említést. Az első, mondhatni modern zombi, 1964-ben jelent meg a képernyőn a Zombik című filmben, azonban valódi értelmet egy amerikai rendező, George A. Romero adott neki.




Romero teljesen új történetet szőtt a zombik köré, amik már nem a mítoszról meséltek, hanem a vallástól teljesen eltávolodva, valamilyen fertőzés következtében változtak az emberek filmjeiben zombikká. Romero művei nem szerepelnek a legnagyobb alkotások között, pedig ő szakad el először a klasszikus horror-történetektől (városi legendáktól, mítoszoktól), megteremtve ezzel a modern horror alapjait. Kétség sem fér hozzá, hogy filmjeinek kiemelt jelentősége van a filmtudomány területén, éppen ezért a magyar filmkritikusok is sokat foglalkoztak a témával.

Közülük Schreiber András szerint ezzel a szemléletváltással a horror egyik legvéresebb zsánerét indította el Romero, hiszen „ha a halottak képesek felkelni sírjukból, akkor minden lehetséges” (Schreiber 2005:56.). Filmjei a horrorisztikus jelenteken és a zombik vérszomján túl a horrort társadalomkritikába burkolva teszik „emészthetővé”. Baski Sándor ezt a paradigmaváltást, úgy könyveli el, hogy a zombi ettől kezdve „két lábon csoszogó allegóriává” válik (Baski 2014:48.). Romero egy interjúban meg is jegyezte: „remek dolog, hogy a zombik ürügyén társadalmi kérdésekről lehet beszélni úgy, hogy az még szórakoztató is egyben”[1]. Minden filmje más célból született és más kritikát is fogalmaz meg.

Első filmje, az 1968-as Az élőhalottak éjszakája kultuszfilm lett. Kritikája a nukleáris veszély és a vietnami háború túlzott erőszakossága ellen fogalmazódott meg. A mozgókép által hazavitte a háborús légkört[2] és megteremtette az önmagát felzabáló (amerikai) társadalom vízióját.

Második filmje, a Holtak hajnala 1978-ban látta meg a napvilágot, melyben kritikája középpontjába a fogyasztói társadalmat helyezte. Romero Az élőhalottak éjszakája forgatása után[3] egy „pláza vásárlóközönségében felismerte első filmjének élőhalottait”, ezért is választotta a folytatásban ezt a helyszínt (Orosdy-Schreiber 2014:149.). A plázában csoszogó holtak a vásárló tömeg szimbólumai, vagyis a fogyasztói társadalom metaforája. A filmben el is hangzik, hogy „a csillogás és a szép csomagolás eltakarja az igazságot arról, hogy ez a hely is csak egy börtön”. A 2004-ben megjelent Holtak Hajnala ennek a filmnek a feldolgozása.

Trilógiájának harmadik részében, a Holtak napjában már egy porrá omlott társadalom jelenik meg. Az AIDS- paranoia ellen tiltakozó 1985-ös film a zombik szellemi fejlődéséről mesél, melyben a tudomány és a fizikai erő híveinek is nevezhető katonaság összeütközését látni. A képek mögött azonban mindvégig ott rejtőzik a kérdés: mi a tényleges megoldás?

A zombik teljes kiirtása, vagy az arra való törekvés, hogy találjanak valamiféle gyógymódot[4]? A filmbéli dr. Logan szerint: „Ők mi vagyunk”, ezért is fontos a helyes döntés meghozatala. A film kitér a zombi létezésének kérdésére is: „most akkor a zombi életben van vagy halott? Mondjuk úgy, hogy folytatja a létezést.” Király Jenő monstrumszociológiájában arra mutat rá, hogy mivel a monstrum egy átmeneti lény, így két világhoz tartozik egyszerre, de egyikben sincs helye igazán: „az egyiket kinőtte, a másikba nem tud belenőni, az egyikkel nem tudott megbékélni, a másik lakói vele nem tudtak megbékélni”. Tehát a monstrum „nem tud lenni, de nem lenni sem tud”, így gondolhatjuk, hogy egy harmadik világ tagja, csak az a probléma, hogy harmadik világ nem létezik (Király 1993:636.).

Az új évezred technikai újításait felhasználva rengeteg korábbi film remake-je jelent meg. Ez a hullám a zombik „újjáéledését” hozta magával, még George A. Romero is új alapokra helyezte a zombi történetét.

Ezekben a filmjeiben érezteti, hogy az igazi gonosz talán nem is az élőhalott, hanem az ember maga, aki tele van bosszúvággyal, önzéssel, kapzsisággal, kegyetlenséggel. Arra is rámutat, hogy az idő előrehaladtával a zombi fejlődött[5], gyorsabb és veszélyesebb lett, mint előtte. Romero idejében a húsevés volt az újdonság, most a gyorsaság. A Romero-recept azonban nem ezt tartotta a fejlődés megfelelő irányának. Szerinte ez a fajta irány zsákutcába vezet, hiszen a zombiknak nem az emberek fölé kell magasodniuk, hanem inkább emberibbé kellene válniuk, többször hangsúlyozza, hogy „a zombik nem képesek futni”[6].



Bármilyen értelmezést is ragadunk meg, aktualitásából sosem veszít, annyi ugyanis bizonyos, hogy a világ már éppen eléggé kifordult önmagából és egyensúlyából. Schreiber András szerint Romero Holtak-szériájának fő üzenete, hogy „egy olyan világban élünk, ahol a holtaknak kell életre kelni ahhoz, hogy föleszméljünk, nem pusztíthatunk el magunk körül mindent” (Schreiber 2005:56.). Lehet, hogy ma még nem élednek fel a halottak, azonban annyi bizonyos, hogy az emberi tevékenység pusztítása már tetten érhető. Sűrű hajbókolással tisztelgünk az áruházak előtt, olyanokkal kísérletezünk, amiből csak hátrányunk származhat, valamint biológiai fegyvereket is képesek vagyunk bevetni a győzelem érdekében. Folyamatosan azon tanakodunk, hogy mikor jön el ez a világ, de ha jobban körbe nézünk, nem lehetséges, hogy már ebben élünk (csupán zombik nélkül)?

[1]Forrás: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2009/09/10/zombihorror_77_ev_utan_velenceben (letöltés ideje: 2017. február 8.)
[2]A II. világháborúból két nagyhatalom került ki győztesen: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok, akiknek a folyamatos rivalizálásáról szólt a további Hidegháború. Tényleges összecsapás ugyan nem történt a két „szuper-erő” között, de rengeteg ember vesztette életét az évtizedekig tartó „háborúban”. Ennek egyik állomása volt a vietnami háború.
[3]Az élőhalottak éjszakájának erőszakos képei hatására a szülők valamiféle szűrő rendszer bevezetése mellett kampányoltak, ez lett később a korhatár-besorolás rendszere (Kárpáti 2015).
[4]A filmben nem is igazán gyógymódot keresnek, inkább a zombik megszelídítésére, háziasítására láthatunk példát.
[5]A videó azt mutatja be, hogy mennyit változott 100 év alatt a smink és a maszkírozás technikája: http://444.hu/2016/02/03/igy-valtoztak-a-zombik-100-ev-alatt (letöltés ideje: 2017. február 8.)
[6]Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=0E4rK7dftd0 (letöltés ideje: 2017. február 8.)

Irodalomjegyzék
Irodalomjegyzék:
Baski Sándor (2014): Élet a halál után – Misztikus melodrámák.
Filmvilág 2014/9. 48-50.
Kárpáti György (2015): George A. Romero mesterkurzusa Karlovy Varyban. In: Kárpáti György – Schreiber András (szerk.): A horrorfilm. Válogatott tanulmányok. Budapest, KMH Pint Kft. 293-306.
Király Jenő (1993): A frivol múzsa. A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Orosdy Dániel – Schreiber András (2014): A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero. Pécs, Kontraszt Plusz Kft.
Schreiber András (2005): Zombi-evolúció.
Filmvilág 2005/8. 56.
[fb_button]

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .