A legjobb időutazós filmek – 5. oldal

Mert hát minél többet kell agyalni egy időutazós mozin, minél inkább azt érezzük a végén, hogy „úristen, ez most mi volt?”, az annál jobb. Pláne, ha ezt a jól megírt forgatókönyv miatt érezzük.

The Butterfly Effect (2004)

Sokáig agyaltam, hogy kapjon-e külön bejegyzést, végül úgy döntöttem, hogy nem kap: a Pillangó-hatás mellé ide suvasztom a 12 Majmot is.

Tudom, hogy a kettő között azért bőven van különbség (sőt, abban is biztos vagyok, hogy sokatok inkább Bruce Willis filmjét tette volna ki és esetleg mellé írta volna a Pillangó-hatást, de nálam most ez a sorrend).

Szóval 2005-ben engem igazi meglepetésként ért a Butterfly Effect. Okosan megírt, ám mégis kellően szövevényes és ami a legnagyobb döbbenetet okozta, az maga Ashton Kutcher volt.

Vannak színészek, akiket imádok, vannak akiket kevésbé kedvelek, de Ashton-t kimondottan rühellem.

Mégis: azt hiszem, hogy nála jobbat nem találhattak volna a szerepre és nagyon jó lehozta Evan karakterét. Igaz se előtte, se azóta nem tudott meggyőzni semmilyen alakításával, de ezzel az egyel azért odatette magát.

A történetbe nagyon mélyen nem mennék bele – hátha van köztetek olyan, akinek valamiért kimaradt a film -. Legyen elég annyi, hogy az időutazás, saját sors megváltoztatás, idővonalba belekutyulás a fő csapásirány, egy rendkívül izgalmas filmben.

Nézzétek meg, illetve hát ha valamikor anno már láttátok, akkor nézzétek újra, szerintem hozzám hasonlóan sokatoknál már rendesen megkoptak az emlékek, hisz akárhonnan is nézzük, bő másfél évtizede volt ez.

Te jó ég!

Edge of Tomorrow (2014)

A film, aminek már hat (lassan hét) éve várunk a folytatására és úgy tűnik, hogy még egy kicsit várnunk is kell.

Tudom, sokan nem szeretitek Tom-ot, én csípem a srácot. Nem csak azért, mert ő odaáll és megcsinálja a mutatványokat, hanem azért is, mert jó karakter. Gyakorlatilag minden filmjét bírtam, de a Holnap határa nem csak ő miatta maradt emlékezetes.

Doug Liman filmje ugyanis úgy tudott egy… mit szépítsem: kliséhez nyúlni, hogy abból mégis egy olyan lebilincselő akció-sci-fi kerekedett, amihez hasonlítgatunk és nem amit hasonlítunk más mozikhoz.

Mert hát az a fajta időutazós sztori, amiben a főhős újra és újra ugyanazt a napot éli át… az minden, csak nem eredeti. Nem? De. Tucatnyi ilyen alkotást lehetne felsorolni, kapásból, gondolkodás nélkül.

Az Edge of Tomorrow viszont kapott egy olyan plusz csavart, némi extra fűszert, ami egy pillanat alatt feledtette a klisé alapot és magával rántotta a nézőt, egész a stáblista pörgéséig.

Tulajdonképpen belekötni se nagyon tudok, a film mint sci-fi is és mint akciófilm is kimagasló minőséget képviselt, tényleg nagy kár, hogy nem tudják összeegyeztetni a folytatást, pláne, mert a hírek szerint egy nagyon ütős sztorit sikerült összerakni a második epizódhoz.

Sebaj, türelem rózsát terem, remélem, hogy pár éven belül megkapjuk a várva várt folytatást, mert ebből elférne a polcon még egy. Legalább még egy.