Jane Campion 1993-ban felért a csúcsra. A Zongoraleckét, amely abban az évben tarolt, nem csupán rendezőként, de íróként is ő jegyzi.
Ám a rendkívül ígéretes hölgy ezt a sikert azóta sem tudta nem hogy megismételni, de megközelíteni sem. Gyaníthatóan ez rendkívül frusztráló volt számára, hisz 2009 óta nem jelentkezett játékfilmmel, ám most megtört a jég.
Én pedig nagyon röviden (mert mindig gondolok azokra, akik nem szeretnék az én szócséplésemet olvasni) azt mondhatom, hogy megérte ez a 12 év várakozás, mert A kutya karmai közt ha nem is Oscar-esélyes alkotás, de mindenképpen egy olyan film, amit nem csak a műfaj kedvelőinek ajánlok, hanem gyakorlatilag bárkinek.
Ebben persze komoly szerepe van Benedict Cumberbatch-nak is, akinél tökéletesebb színészt keresve sem találhattak volna, ám talán ne szaladjunk ennyire előre.
Megpróbálom spoilermentesen összeszedni, hogy miről is szól ez a bő két óra, amit a film tartogat számunkra.
1925-ben járunk, valahol Montana-ban. Főszereplőink a Burbank testvérpár: Phil (Benedict) és öccse George (Jesse Plemons) a világtól elzárva élik mindennapjaikat. Ahogy az oly sokszor lenni szokott, ők ketten egymás ellentétei. Phil rendkívül intelligens, egyetemet végzett, ám a lelke sötét, deviáns. George ezzel szemben egyszerű lény, aki családra vágyik és nyugalomra. Kettejük kapcsolata alapból feszült, ám a bomba akkor kezd el igazán ketyegni, amikor Phil megházasodik, és az asszonnyal együtt egy mostoha fiú is a házba költözik. Egy fiú, aki iszonyatosan nem illik a valódi vadnyugatra, hisz pösze, mimóza és orvos szeretne lenni. A családi feszültség pedig egyre csak nő, míg a végén robban a bomba.
Igen, ez egy western köntösbe öltöztetett pszicho-kamaradráma, aminek a középpontja egy romlott ember, Phil. Kissé furcsa látni így Cumberbatch-ot, ám nagyon hamar hozzá lehet szokni, hogy ő itt most nem a pozitív figura, főképp, mert alakítása egyszerűen lehengerlő. A többiekre sem panaszkodhatok, lévén ez gyakorlatilag tényleg egy kamaradráma, ezen állt, vagy bukott a siker.
No meg azon, hogy hogyan sikerül felépíteni a feszültséget, de Campion ezt nagyon jól megoldotta – nyilván nem spoilerezhetek, így csak annyit mondok: higgyetek nekem, megéri kivárni az utolsó percig.
Kissé hiánypótló alkotás ez, ami gyönyörű fényképezésével, nyers, színes-szagos miliőjével simán beszippantja a nézőt, hogy aztán az kényelmetlenül fészkalódjon a székében, mert ez egy ilyen kényelmetlen film, mégha oly remekül is lett összerakva.
Nem hinném hogy gonosz lenne Cumberbatch, maximum nyers és kissé megkeseredett, főleg a személyiségfejlődése miatt, egy ponton bevallja a fiúnak hogy rosszul indult a kapcsolatuk és próbál ezen változtatni. Sajnos megint egy olyan filmet láthattunk 2 órában ahol a háttérben húzódó női befolyás-szál erősebb mint maga a történet amit el szeretne mesélni. Szuper szereposztás? Nem vitatom. Csodás játék a főszereplőktől? Semmi kétség. Csodás díszlet/tájak? Úgy van. [spoiler title=”De az hogy a srác hirtelen ötlettől vezérelve, hogy a depressziós, alkoholista anyját megvédje a cowboy haragjátol, megöli őt, az csak ráerősít arra hogy ki is a gonosz igazából… A háttérben húzódó, de… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>