Te mit tennél, ha diszpécserként felhívna egy kétségbeesett nő, hogy elrabolták? Hogyan mentenéd meg, egy telefon mögül?
Pláne, amikor a saját életedben sincs -finoman szólva sem- rendben?
Nos pontosan ez történik Joe Bayerrel (Jake Gyllenhaal), akit nem elég, hogy lefokoztak, még egy korábbi ügye árnyai is kísértik, és a megviselt férfira élete leghosszabb beosztása vár, miután felveszi a telefont és a vonal másik végén a kétségbeesett Emily (Riley Keough) próbál tőle segítséget kérni.
Egy helyszínes (kamara)dráma, láttunk már ilyet, és szeretjük az ilyet, mert ez a műfaj tud nagyon jó lenni (4×4, Fülke), persze ehhez elengedhetetlen, hogy az a színész, akit a játékidő 98 százalékában nézünk, az mindent beleadjon, vagy néha még annál is többet (Locke – Tom Hardy).
Ezzel pedig most sincs gond, sőt.
Jake Gyllenhaal szerintem korunk egyik legjobb színésze, mondhatnám, hogy méltatlanul alábecsült, de azt hiszem, hogy Hollywood már rég rájött arra, hogy ő mekkora tehetség, mi nézők pedig talán még annál is korábban a szívünkbe zártuk.
Szóval Jake hozza, amit kell, sőt, még annál többet is: élvezet nézni (és hallgatni) a játékát (mondanom se kell, hogy csak eredeti nyelven érdemes nézni a filmet), kifogást még a legszőrszálhasogatóbbak sem találhatnak az alakításában.
A gond nem ezzel van.
A gond az, hogy a Bűnös egy remake, méghozzá egy nem is régi, 2018-as (azonos című) dán drámáé, ami tulajdonképpen egy hibátlan alkotás.
Igaz, Jakob Cedergren neve korántsem cseng annyira jól, mint Jake Gyllenhaal-é, és Antione Fuqua is ismertebb rendező, mint Gustav Möller, ám ez nem sokat nyom a latban, mert a három évvel ezelőtti film tökéletesen elmesélte ezt a történetet.
Nem akarok nagy szavakat használni és tényleg csak a példa kedvéért írom ezt most le, de picit ez olyan, mintha a Keresztapából (Sebhelyesarcúból, Remény rabjaiból, helyettesítsetek be bármilyen remek mozit) készítenének remake-et. Még ha jól is sikerül (mint például ez), akkor is feleslegesek. Teljesen.
Nos hát… ez a film is az. Jó, ám de felesleges.
Mert ha erre a történetre vagytok kíváncsiak (és higgyetek nekem, legyetek rá!), akkor vegyétek elő a 2018-as eredetit. Ennyire egyszerű a dolog.
Teljesen rendben van ez a remake. Még akkor is érdemes megnézni, ha láttuk az eredetit. Jake nem vette félvállról a szerepet és képes behúzni az embert egy érzelmi hullámvasútba. Nálam ez 8/10.