Néha elmerengek rajta, hogy vajon mi alapján választanak a stúdiók folytatásra érdemes filmeket. A hatalmas bevétel? Az egyöntetű kritikai elismerés? Rajongói levelek tízezrei? Mi lehet a legfontosabb szempont?
Aztán rájövök, hogy még mindig túl naivan szemlélem a világot és ideje lenne visszacsattannom a kőkemény valóságba. Senki sem törődik a rajongókkal, senkit nem érdekelnek a kritikusok, egyetlen dolog számít: a pénz.
Ha pedig egy semmiből (értsd: a gázsi messze a legnagyobb kiadás) leforgatott vígjáték fial 240 milliót, akkor bizony a stúdiófőnökök szemében felvillan a dollárjel. Onnantól pedig semmi sem számít. Érthető? Valahol igen.
Hálisten nem kell túlságosan kutakodnom az emlékeimben, mert a sors fintora úgy hozta, hogy idén év végén két film is pontosan ugyanazt az utat járja-járta be. De olyannyira ugyanazt, hogy a hasonlóság már-már kísérteties. Bizonyára sokan emlékeztek még a Rossz anyák című komédiára, ami (és ezért lehet, hogy megköveztek, de akkor is vállalom) egész jól sikerült. Kellően vicces volt, jókor alpári, a színészekre se lehetett panasz, egynek bőven elment, sőt.
Az egész került 20 millióba. Aprópénz. Aztán kilencszer ennyit visszahozott, úgyhogy naná, hogy kellett egy folytatás.
Csakhogy ezek a folytatások olyan komisz kis lények, amikre a legtöbbször semmi szükség sincs. Volt egy ötlet, azt kimaxolták – innentől ezt fokozni, duplázni, hatványozni már nagyon erőlködésszagú. Mit csináltak hát?
Fogták a rossz anyák anyjait (a rosszabb nagymamákat), megkeverték velük a csajok életét és bevágták az egészet egy karácsonyi köntösbe. Ennyi a recept.
Na és akkor most figyeljünk: Adott a Megjött apuci!. Nem is volt olyan rossz, igaz? Jól tejelt a kasszáknál, hát rittyentettek egy folytatást. De a sztori csak egy részre volt elég, hát fogták az apucik apucijait, (Mel Gibson és John Lithgow) megkavarták velük a fiúk életét és az egészet bevágták egy karácsonyi díszletbe.
Bevált recepten ne változtass. Jogos.
De ez a recept épp annyira bevált és épp annyira működik, mint amennyire azt várjuk. Leginkább semennyire. A Megjött apuci! 2. esetében épp olyan keserű szájízzel távoztam a moziból, mint a Rossz anyák karácsonyánál. Értem én, hogy kell a pénz, de akkor miért nem használják fel ezt a gárdát valami eredeti(bb) ötletre? Arra is bemenne a nép, nekem elhihetik kedves stúdiófőnökök.
Tudom, azt várod, hogy mikor makogok végre valamit a filmről magáról. Nos nem véletlenül húzom az időt… mert nem nagyon tudok mit mondani. Pontosan azt fogod kapni, amire számítasz. Mindenből dupla annyit, mint az első rész esetében, kétszer annyi apa, kétszer annyi kísértetiesen ugyanolyan megoldás (csavar?), kétszer annyi befejezés. Mindössze a szórakozásból jut feleannyi.
De erről nem a film tehet, hanem a készítők. Akik kérlelhetetlenül átnyomták a folytatást, miközben tudták, hogy teljesen felesleges és meg sem közelíti majd az első rész minőségét.
Ilyen ez a filmbiznisz. De azért jó volt Mel Gibsont látni, remélem lassan tényleg végérvényesen visszatér.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!