A Netflix új sorozata, a 13 Reasons Why alapsztorija az, hogy egy tinilány, Hannah öngyilkos lesz, de hátrahagy pár magnókazettát, amin elmeséli, hogy miért lett öngyilkos. Ezeket a kazettákat kapja meg Clay, egy barátja. Remek alapszituáció, és nagyon kemény téma, amiről fontos beszélni.
Eleve az öngyilkosság nagyon érzékeny téma, és ha azt vesszük, hogy egy tinilány tette, akkor még inkább súlyosbodik. A gimis lét nehéz, hiszen ha a gyerek bekerül, akkor barátokat akar szerezni, és népszerű szeretne lenni, vagy egyszerűen csak nem akar kitűnni különcségével. 13 Reasons Why a témát nem szájbarágósan és közhelyekkel, hanem apránként adagolva mutatja meg, hogy nem egy nagy ok, hanem több kisebb vezet az öngyilkossághoz.
Mindeközben arra is rámutat, hogy az iskolai erőszak nemcsak a verést vagy a nyilvános megalázást jelenti, hanem sok apró, gyerekcsínynek tekintett dolgot is, mint például egy kínos kép nyilvánossá tevését vagy egy pletyka elterjedését.
A sorozat legfontosabb két szerepe Hannah-é és Clay-é. A Hannah-t alakító Katherine Langford alakítása gyomorszorító mind a visszatekintésekben, mind a hangfelvételeken.
Ami fontossá teszi a sorozatot az az, hogy hitelesen megmutatja, hogy az iskola világa egy gyereknek mennyire kemény tud lenni, és súlyos ítéletet is mond egyben arról,
hogy az iskola, mint szervezet mennyire nem vesz tudomást a gyerekek közti bántalmazásokról, és amikor megtörténik a baj, akkor csak a kezüket tárják szét, és annyit mondanak, „nem tudtunk róla, de ha tudtunk volna, akkor tettünk volna ellene”.
A Clay-t alakító Dylan Minnette is remekel. A sorozat azt a pár napot mutatja be, amíg a kazetták nála vannak, és végighallgatja őket. Ahogy közeledik a végéhez, és összeáll a kép, a gyász különböző fázisain megy keresztül, melyeket egytől-egyig szívbemarkoló hitelességgel játszik el. Hannah szülei, KateWalsh és Briand’Arcy James szintén említést érdemelnek. Számomra ők voltak azok, akik vitték a prímet, mert lányuk elvesztése felett érzett fájdalmukat kegyetlen nyersséggel mutatja meg a sorozat, így a néző képet kap róla, hogy mit érezhet egy szülő, akinek a gyereke ilyen körülmények között hal meg.
A forgatókönyv kiváló munka, remekül felépíti a történetet, kezdve attól, hogy Clay megkapja a kazettákat. Egy teljesen valóságos gimit teremt helyszínül, ahol nincsenek karikatúrába forduló karakterek,valamint az ok-okozati összefüggésekre is nagyon odafigyeltek. Nem minden esetben reagálnak a karakterek egy adott eseményre, és egy adott történésből sem következik váratlan fordulat. A látványvilág – kissé unalmas, de legalább egyértelmű és követhető módon – úgy lett megalkotva, hogy a visszatekintések és jelenben történő események színárnyalata különbözik: az öngyilkosság előtti képsorok melegebb, napfényes, sárgás tónusúak, az utánuk következők viszont fakók, kékes árnyalatúak, mintha minden boldogság kiveszett volna a világból.
A viszonylag sok, idősíkok közötti váltás megkülönböztetését az is segíti, hogy Clay a sorozat elején úgy beveri a fejét, hogy felszakad a homloka, így a posztszuicidum fiú mindig felismerhető a homlokán éktelenkedő, hatalmas sebtapasz vagy a szabadon lévő seb látványáról. Ezek ugyan nem túl fantáziadús megoldások, de a célnak megfelelnek, és nincs zűrzavar a nézőben.
Összességében azt kell mondanom, hogy a 13 Reasons Why kiváló sorozat önmagában is, de a témája miatt fontos is.
Csak ajánlani tudom, hogy megnézd, kedves Olvasó, és biztos vagyok benne, hogy jó pár díjkiosztón fogunk találkozni a 13 Reasons Why-jal, mert nagy sikere van Amerikában a kritikusok és a nézők körében is. Lehet, hogy még azt is eléri sokaknál, hogy jobban odafigyeljen a másikra.
[fb_button]
Nyálas whitetrash tinifos.