Zootropolis kritika




Akinek van valamilyen háziállata (de kiemelten érvényes ez a kutyatulajdonosokra), az biztos, hogy legalább egyszer elgondolkodott már azon, milyen lenne a fordított felállás. Milyen lenne, ha az eb lenne az úr? No és milyen lenne, ha az egész világon az állatok lennének a főnökök? Békében élne egymás mellett ragadozó és préda? Örömmel jelenthetem, hogy van olyan csapat, akiben még élénken él ez az álomkép, méghozzá a Walt Disney Animation Studios tagjaiban, akik élővé varázsolták ezt az elsőre abszurd elképzelést, így született meg a Zootropolis – Az állati nagy balhé, vagy a még inkább beszédes eredeti címmel a Zootopia.

Az állatok benépesítette utópia – következtethetünk a címből, helyesen. Az emberek alkotta mai világ leképzésének fővárosa Zootropolis, ahol az állatok élik mindennapi emberi életüket. Autóval közlekednek, dolgozni járnak, ügyes-bajos dolgaikat intézik no és persze kínosan ügyelnek a divatra. Nincs préda, nincs vadász, a mi világunkkal ellentétben is tökéletes harmóniában megfér egymással minden faj minden egyede, azonban hiába az egyenrangúság, mégis vannak egyenrangúbbak, hisz külön körzetekbe élnek a kicsik és a nagyok, ráadásul a hierarchiában elfoglalt helyüket is erősen befolyásolja méretük. Főhősünk, pontosabban főhősnőnk Judy, az egyszerű nyúlleány, akinek csak fülei hatalmasok, termete már kevésbé, rendőr szeretne lenni. Ehhez azonban hatalmas elszántságra és akaraterőre van szüksége a nagyon uralta városban, szerencséjére segítőre talál Nick Wilde személyében, aki egy jóindulatú, ámde meglehetősen fura modorú róka. Összeállva azonban remek párost alkotnak és együtt egy igen szövevényes, a tápláléklánc, azaz a hierarchia csúcsára vezető szövevényes ügy kibogozásába kezdenek.

zootopia-banner-judy-hoppsBár a Disney Animation Studios már nem egyszer bizonyította, hogy legalább annyira értenek az animációs film készítéshez, mint senki más (csak a Pixar), a Zootropolissal nagyon beletaláltak. Egy kicsit nehézkesen indul, no nem a lendületességére értem, jóval inkább arra, hogy eleinte nehezen gyűri le a karakterisztikában az állatiasságot, szép lassan ezt levetkőzi. A vizuális megjelenés a Disneytől megszokott módon lélegzetelállító, itt azonban az erények sora még nem ér véget, a film kulcsa (szerencsére) nem ebben rejlik, hanem a humorában és a rendkívüli aprólékossággal megtervezett karakterekben.

A Zootropolis humora pedig az első perctől az utolsóig hiba nélkül működik. Üröm az örömben, hogy ez felnőtt humor, aminek nagy részét a kicsik (6-11 éves kor között) nem nagyon fogják érteni, s amennyire jól szórakozik a poénokon a szülő, annál kevésbé a csöppség.

Szóval ez inkább egy felnőtt mese lett, viszont annak tényleg remek. Az egyetlen hibája, hogy a tanulság közlése túlságosan is szájbarágós, hiszen már maga az alapfelállás, a világ, a konfliktusok, egy szóval minden az egymás iránti toleranciáról szól – ezzel nincs baj, s a közlésmódnak köszönhetően ez a kicsik számára is átjön, a felnőtt szemnek azonban egy kicsit túl sok.



Ezen felül azonban hibátlan lett, az Oroszlánkirály óta a legjobban megkomponált Disney animáció (jó, tudom, volt egy Hercules is). Bár tényleg inkább a felnőttek fogják élvezni, nyugodtan vihetjük magunkkal a gyerekeket is, ők sem fognak unatkozni.[fb_button]


Zootropolis - Állati nagy balhé a Mafab.hu-n

Leave a Reply

Your email address will not be published.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .