Zsivány kommandó – A vadászat (2019) – villámkritika

Aláírom: nem szép dolog egy villámkritikával letudni egy filmet, de higgyétek el, vannak olyan szituációk, amikor egyszerűen nincs választás.

A Zsivány kommandó, vagy ha úgy esetleg ismerősebb lenne, akkor a Rogue Warfare folytatásának kapcsán pontosan ez a helyzet. Mert bármennyire is kaparnám össze a mondanivalóm, egy teljes oldalnyi szövegre akkor se futná belőle.

Esetleg ha százszor leírnám, hogy: kedves olvasóm. Ezt a filmet nem akarod látni. Hidd el.

Szóval a helyzet az, – és tudom, hogy ezt nem először írom le az oldalon, sőt, gyanítom, hogy nem is utoljára -, hogy alacsony költségvetésű, úgynevezett B-mozikra igenis szükség van. Nem azért, hogy az önjelölt kritikusok, meg cikkírók tudjanak 3 pontokat osztogatni, hanem azért, hogy a filmeseknek legyen min gyakorolniuk.

Mert hát egyik operatőr sem születik rögtök Zsigmond Vilmosnak, sőt, Daniel Day-Lewisnak is meg kellett tanulnia a szakmát, mielőtt hobbiból szobrokat kezdett gyűjteni a vitrinbe. A tapasztalatszerzéshez, terepgyakorlathoz pedig nem várható, hogy egy-egy stúdió odaborítson 100 millió dollárt. Ez tiszta sor. Érthető is.

Emiatt aztán készülnek olyan sci-fi-k, meg akciófilmek, ahol a látványon, a CGI-n, meg a nagy neveken spórolni kell, s ezeknél a filmeknél általában nem John Williams írja a talpalávalót sem.

Viszont.

Arra nem magyarázat és pláne nem kifogás az alacsony büdzsé, hogy a filmes alapok ne legyenek meg, bármilyen forgatásról is van szó. És a Zsivány kommandó esetében a fent felvázolt mentségek bizony nagyon labilisan állják csak meg a helyüket. Mert hogy ugye ez a trilógia (bizony, villámsebességgel elkészült a harmadik rész is, ami a hírek szerint szintén nívós darab, de én ezt már nem fogom megtudni) annak a Mike Gunthernek a nevéhez fűződik, aki letett már az asztalra hasonlóan borzalmas akciófilmeket (ha azt mondom, hogy Felültetve, akkor villannak be háborús emlékek nektek is? Tudjátok, 50 Cent, Bruce Willis…)

Szóval kezdőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, ellenben Andrew Emilio DeCesare, aki a forgatókönyvért felelős, nos ő… hát neki ez az első forgatókönyve. Szóval ennyit tudok felmentésként leírni.

Mert hogy a film az borzalmas. Tényleg.

Komoly fizikai megterhelést okozott végig szenvednem, ráadásul nem is rövid, igaz a 100 perces játékidő legalább két és fél órának tűnt, annak ellenére, hogy ez egy akciófilm.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért: a csipetcsapat nekilódul, hogy kimentsék Daniel-t a gonosz karmai közül és hát egy elit kommandós csapatról lévén szó, nem ismernek lehetetlent.

Az akciójelenetek borzalmasan koreografáltak és lassúak, a film pedig hemzseg a katonai hibáktól (tengerészgyalogos sapka, folyamatosan rosszul tartott fegyverek, fegyverhasználat, a katonaságnál nem megengedett haj és szakáll, hibás uniformis, és így tovább), de ezektől még el tudnánk tekinteni, ha nem lenne tele iszonyatos dialógussal, zöld vászon előtt a semmibe bámuló főgonosszal és véget nem érő anekdotákkal.

Szóval olyan film ez, amiben nagyítóval sem találod a pozitívumot és könnyezve imádkozol a végéért. Képtelen vagyok bárkinek, bármilyen okból is ajánlani, szóval kerüljétek el messzire, ezt is, és az első részét is.

A harmadik epizóddal kapcsolatban nem tudok jó tanáccsal szolgálni. Mert nincs az az Isten, hogy akárcsak belenézzek.