A védelmező 2. (2018) – kritika

A 2014-es A védelmező egy alapvetően teljesen korrekt, noha érzésre talán közel sem eléggé megvágott mozi volt.




Ahogy Liam Neeson, úgy Denzel Washington is ugyanazt a hullámot lovagolja: karakterükből adódóan valahogy őszülő halántékkal is egész hihetően hozzák az akciófilmes figurát, s noha a néző valahol mélyen érzi, hogy egy hatvanhoz közeli férfi már nem feltétlen képes a legkeményebb mutatványokra, e két úriember ténykedése mégsem fordul át burleszkbe.

A számtalan hasonszőrű mozi közé pedig tökéletesen bepasszolt a Védelmező, bár az vitathatatlan, hogy a film nem tartozik Denzel legjobb alkotásai közé. A mozipénztáraknál sem teljesített rosszul igaz túlságosan jól sem: az 55 milliós gyártási költségre közel 200 milliós bevétel volt a válasz.

Ennek ellenére négy évvel később megérkezett a folytatás, bár sem a kritika, sem az anyagiak nem feltétlen indokolták ezt.

Sajnos, mint most kiderült, a karakter és az ő története sem.

A film messze leggyengébb pontja a forgatókönyv. Noha mind a rendező (Antoine Fuqua), mind a két forgatókönyvíró (Richard Wenk és Michael Sloan) visszatért a folytatásra, érezhetően nem tudtak mit kezdeni a saját sztorijuk folytatásával.

Robert McCall (Denzel Washington) megöregedett, s ezt nem csupán az életvitele és a tettei adják vissza, a mozi tempója iszonyatosan nyugdíjas. Az első egy óra fájdalmasan lassan vánszorog, amire semmilyen logikus magyarázat nincs.

Ezúttal nem kellett felépíteni a karaktert, tudjuk jól, hogy ki kivel áll szemben, mégis: érzésre az első epizód jóval pörgősebb hatást kelt, pedig annak se volt idegbeteg a tempója.

A Védelmező második része jó pár kérdésünkre nem ad választ – ezt kit jobban zavar, kit kevésbé. Olyan szempontból nagyon bántó hiba ez, hogy a Belgiumba átültetett főszál sajnos akciófilmes viszonylatban meglehetősen vérszegény. A zsánerhez szokott szem nagyon hamar átlát a szitán és ezek után semmi érdekes nem marad a néző számára, leszámítva Denzelt.

Szerencsére a 2 Oscar-díjjal jutalmazott színész ezúttal is kisujjból rázza ki a kötelezőt (a harmadik szobrot azért nem fogja bezsebelni érte), az ő jelenléte és játéka nagyon (de nagyon) sokat emel a film fényén. Közhellyel élve azt is mondhatom, hogy miatta érdemes megnézni.

Mert összességében nem lett fájdalmasan rossz a Védelmező második része. A második felétől egész jól felpörög, Denzel vérprofi, sajnálatos, hogy nem kapott maga alá egy normális forgatókönyvet, mert akkor egy méltó folytatással lenne dolgunk.




Így azonban mindenképpen gyengébb az elődnél, de még az élvezhető kategóriában tanyázik. Akik nagyon unatkoznak, esti programnak megfelelő lehet, Denzel rajongóknak pedig bátran ajánlom.

Összegzés
Túlságosan vontatott (még az elsőhöz képest is), így túl későn érkezik a túl kevés izgalom.
Ezért szerettük
  • Denzel még mindig kőkemény
Ezért nem
  • Kár hogy mire belendül, már vége is a filmnek
6

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..