Tulajdonképpen így utólag végiggondolva, elég nagy hibának tartom, hogy a hazai névadás ennyire kendőzetlenül hajaz a mára már klasszikusnak számító Szerelmünk lapjaira.
Nem csak azért, mert Nicholas Sparks története egészen más mélységeket érint, hanem legfőképpen amiatt, mert az eredeti cím (Time Freak) sokkal beszédesebb, ötletesebb, illőbb. No de ezen gyorsan túl is teszem magam, hisz a film élvezeti értékéből mit sem von le, illetve az elmúlt évek-évtizedek alatt már bőven hozzászokhattunk a magyar címek blődségeihez.
Nem árulok el tán nagy titkot azzal, ha bevallom, hogy az időutazós történetek különleges helyet foglalnak el a szívemben. Megszámlálhatatlan alkalommal láttam a Vissza a jövőbe trilógiát, magával ragadott az Időről időre, és nagy kedvenc az Idétlen időkig is. Ez utóbbi nem csak emiatt említésre méltó, egyéb hasonlóság is felfedezhető a két történet között.
Főhősünk Skywellt (Asa Butterfield), a zseni tinisrác, aki a tudományok területén ugyan kimagasló teljesítményt nyújt, ámde a magánélete már korántsem fenékig tejfel: kidobja ugyanis barátnője, a gyönyörű Debbie (Spohie Turner). Skywell azonban nem esik kétségbe: összeszedi minden tudását és épít egy időgépet, amit a lehető legnemesebb célra használ fel. Barátjával együtt visszautazik a Debbievel folytatott kapcsolat sarkallatos pontjaira és megpróbálja helyrehozni azokat a hibákat, amiket úgy hisz, hogy elkövetett.
Összezörrenések, balhék és veszekedések vesznek teljesen új irányt, s eleinte – természetesen – úgy tűnik, hogy minden úgy alakul újra, ahogy annak lennie kell(ett volna).
De tényleg minden megoldódhat azzal, ha az összes nézeteltérést, problémát és összeveszést kiveszünk egy kapcsolatból? Valóban ez a boldogság kulcsa?
Nagyon érdekes kérdés, amire a film a maga bájos módján hol humorral, hol némi drámával próbál meg választ találni. A recept pedig alapvetően működik. Nem fogom csak azért agyondicsérni, mert felvonultat egy időgépet, s ha őszinte akarok lenni, akkor persze simán találni rajta fogást – nem is egyet, sőt, ha arról van szó, akkor logikai bakiktól sem mentes a sztori -, csak ezeket a fogásokat nem kimondottan érdemes nagyítóval keresni.
Sokkal inkább engedni kell, hogy magával ragadjon a tinilét és eljátsszunk a gondolattal: mi mit tennénk, vagy tettünk volna, ha a másik tudta nélkül visszamehettünk volna a múltba és kijavíthattuk volna a rosszul sikerült napok okozta keserűséget? Vajon még mindig együtt lennénk? Vagy ami eleve elrendeltetett, annak mindenképpen úgy kell lennie? Egyáltalán tényleg azon múlik egy kapcsolat, hogy elkerüljük a konfliktusokat?
Nagyon érdekes kérdések. Skywell és Debbie pedig a maguk kedvesen ártatlan módján, kalandjaik során némileg meg is válaszolják őket.
Sajna a kettejük közötti kémia nem igazán működik, talán Butterfield nem volt a legjobb választás Turner mellé, ellenben a jóbarátot alakító Skyler Gisondo és Butterfield párosa bőven kárpótol minket. A két buddy megannyi emlékezetes pillanattal szolgál és kettősük felel a humor javáért is.
Mit is mondhatnék? Kellemesen szórakoztam. Nem váltotta meg a világot, nem lesz ott a legjobb időutazós filmes listámon, de ezzel együtt nem ígért sokat, amit pedig mégis, azt bőven teljesíti. Egy estés kikapcsolódásnak tökéletes, egy nagyon kedves, kellően drámai, kellően humoros filmet kaptam a Szerelmünk napjai képében, amit merek ajánlani megtekintésre.
Ti mit tennétek, ha lenne rá lehetőségetek? Visszautaznátok az időben, hogy helyrehozzátok elromlott kapcsolatotokat?
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!