1999-ben a sci-fi thriller műfaja azonnal ikonikus jelenséggé vált, az azóta eltelt években pedig a közönségre és az iparágra gyakorolt hatása jottányit sem változott.
A Mátrix megváltoztatott mindent, amit addig a moziról gondoltunk, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy azóta sem került hozzá hasonló alkotás a mozivászonra.
A Mátrix 20 évvel ezelőtti debütálásakor az internet még gyermekcipőben járt: betárcsázós modem, a Netscape böngésző egyeduralma, és a homokóra végeláthatatlan forgása, míg egy-egy oldal betöltődött.
És a nagy választás: telefon vagy internet?
Ha ugyanis valaki szörfölni kívánt a korai világhálón, akkor fel kellett áldoznia a telefonvonalát, lemondva így a kimenő és a bejövő hívásokról is.
A rettegett disztópikus jövő
Noha a Mátrixban kulcsfontosságú szerepe van a mindent átszövő hálózatoknak, a disztópikus távoli jövőben játszódó alkotás mégsem az internetről szól. Neo, Trinity és Morpheus – és végső soron az egész emberiség – története egy forradalom a gépek uralta világban, ahol nem az a kérdés, hogy a gépek győzedelmeskednek-e (hiszen már győzedelmeskedtek).
Akarhatjuk-e vissza a szabadságunkat, ha annak sem vagyunk tudatában, hogy rabok vagyunk?
Érdekes megoldása az alkotásnak, hogy habár a gonosz és a heroikus szereplők élesen elkülöníthetők, minden karakter érvelése, döntése, magatartása igazolható és elfogadható. A film messze túlmutat önmagán, és nem nehéz felfedezni benne a hétköznapi életre vetíthető szimbólumokat, utalásokat és jelrendszereket.
Lényegében kétféleképpen tekinthetünk a film egészére:
- Előbb-utóbb rájövünk, hogy a világ, amiben élünk hazugság.
- A világ ugyan hazugság, de a mi választásunk, hogy megváltoztatjuk-e.
Kétségtelen, hogy az első út mérhetetlenül pesszimista, ám a felismerés elengedhetetlen része, ami nélkül nem születhet meg a cselekvés. A forradalom ugyanis mindig a felismeréssel kezdődik, ha úgy tetszik, egy eszme megszületésével, ami elvezet a láncok leveréséhez.
További egyedülálló megoldása az alkotásnak, hogy a forradalom nem a főhős öntudatra ébredésével kezdődik, noha annak vitathatatlan élharcosává válik. Neo az események közepébe csöppen, mintegy alkatrészévé válva egy ki tudja mióta működő gépezetnek.
Személyes sorsa úgy válik elválaszthatatlanul a globális problémamegoldás részévé, hogy a néző lassan ráeszmél, ha ő elbukik, szükségszerűen minden elbukik. A film legmélyebb üzenete talán éppen ehhez a feleszméléshez kapcsolódik: nincs egyetemes változás, ugyanis minden változás az egyénben kezdődik, ami elvezet a végzethez, ami önmaga is egy változás.
A film bemutatása óta eltelt 20 év azonban mindinkább közelebb sodort minket a megjósolt disztópikus jövő felé. Mintha a felkínált pirulák közül a kéket választottuk volna, ami úgy vitt vissza minket a Mátrixba, hogy reggelre kellve semmire sem emlékeztünk, és az életünk ment volna tovább a „normális” kerékvágásban.
Tudj meg még többet érdekes tényt a Mátrix 20-ik évfordulója alkalmából a fess.hu online férfi magazinból!
[fb_button]
Ez a “disztópikus jövő” a jelen és a múlt, talán a jövő másabb lesz, sok minden e felé mutat, leginkább a gépesítés rohamos térnyerése és az alapjövedelem bevezetésének közeledése. Jó kis írás amúgy!