Jurassic World: Bukott birodalom (2018) – kritika

1993 nyarán csodát láthattunk a moziban. Steven Spielberg varázsolt, az akkori, ma már megmosolyogtató számítástechnika segítségével életre keltette a dinoszaruruszokat egy varázslatos kaland formájában.




Felnőtt és gyermek egyaránt tátott szájjal nézte ahogy a Brachiosaurus először átballagott a mezőn és valljuk be: a Jurassic Park tényleg különleges volt. Egyedi és megismételhetetlen.

A recept pedig bevált, noha tagadhatatlan, hogy Spielberg sok mindent feláldozott a látvány oltárán, a nézőket ez egyáltalán nem zavarta. Olyannyira nem, hogy megjelenése után a legnagyobb bevételt termelő film lett, iszonyatosan gazdaggá téve az amúgy is tehetős rendezőt. A dinók pedig jöttek, láttak és győztek: felsejlett egy franchise lehetősége, az álomgyár pedig 25 évvel ezelőtt is pontosan úgy működött, mint napjainkban.

Nevezetesen az elsődleges alapelv az, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg.

Így hát 1997-ben jött Az elveszett világ , majd 2001-ben a Jurassic Park 3, amit azonban már Joe Johnston rendezett, s amely végül már csak mérsékelt sikert tudott elérni, így az ősállatok pihenőre mentek, hogy 14 év elteltével újra felébresszék őket, immáron az ezredforduló utáni technika segítségével.

Mert hogy a jól bejáratott címek feltámasztása általában jó ötlet, már ami az anyagiakat illeti.

Nem volt ez másként 2015-ben sem, amikor Colin Trevorrow rendező Jurassic World-jét moziba küldték. Azonban az a sejtésem, hogy ekkora sikerre a stúdiónál sem számítottak.

1.67 millárd dolláros bevételével ugyanis az ötödik legsikeresebb mozi lett (pontosabban a negyedik, a Végtelen háború csak nemrégiben előzte be), így az, hogy folytatni kell, nem lehetett kérdés. Ennek ellenére a Universalnál türelmesen álltak a projekthez. Nem kapkodtak, nem erőltettek, hanem hagytak három évet, hogy minden apró építőelem szépen a helyére kerülhessen. Treverrow-ot lecserélték, érkezett helyette J.A. Bayona, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Szólít a szörny, vagy az Árvaház, szóval úgy tűnt, hogy minden a legjobb kezekben van.

Félig sikerült is megcsinálni azt, amit vártam. De csak félig.

Bayona horroros témát ígért – ezt a film felében hozta is. Kár, hogy a forgatókönyvhöz a két órás játékidő fájdalmasan rövid. Igen, egy nagy rohanás az egész és nem a jó fajtából. Nem úgy lendületes a film, hogy beránt, felültet maga mellé a hullámvasútra és mehet a menet, hanem zavaróan.

A Nublart egy vulkán igen kellemetlen helyzetbe hozza: gyakorlatilag szegény dínókra megint csak a kihalás vár – szerencsére érkezik Claire (Bryce Dallas Howard) és Owen (Chris Pratt), hogy megmentsék az állatokat. Persze a két hős villámgyorsan ráébred, hogy alaposan belesétáltak a kelepcébe – de a sztoriról legyen elég ennyi, többet nem kell tudnotok.

Tudományos következetességet nem feltétlen korrekt dolog számon kérni egy Jurassic World-ön, nem is teszem meg. De attól, hogy adott egy tudományos-fantasztikus alap, még semmi sem indokolja, hogy a filmet telepakolják logikátlan butaságokkal. Spoilermentesen nem nagyon tudom ezt átadni, de olyasmikre gondoljatok, mint a doromboló dinoszaruruszok, egyáltalán nem állatiasan viselkedő dinoszauruszok… és így tovább. Kár érte, mert ezek az apróságok (amik nem is mindig csak apróságok) nagyon zavaróak tudnak lenni.

Bayona bátor spanyol direktorként vált egy éleset a film közepe tájékán és onnantól egy teljesen más hangulatba csöppenünk át – váltja egymást a blockbuster kaland és a jóval sötétebb, némely elemeiben már-már horrorisztikus hangulat. Hogy ez kinek mennyire jön be, az ízlés kérdése, nekem tetszett ez a kettősség. Az már kevésbé, hogy a jó megoldások mellett nagyon erős motívuma a filmnek a mindenből többet-nagyobbat: át kell lépni az ingerküszöböt, értem én, de néha a kevesebb tényleg több.




Összességében felemás érzéssel keltem fel a moziszékből. Voltak nagyon jó pillanatai a filmnek, de összességében nagyon nem volt meg a Jurassic érzés. Ahhoz képest, hogy bőven volt idő kidolgozni mindent, ez csak a látványon érhető tetten, a forgatókönyvön még bőven lett volna mit csiszolni – ugyanakkora egy más hangulatú mozit kaptunk, mint 3 évvel ezelőtt, ez pedig jó hír. Kár, hogy nem sikerült végigvinni Bayona-nak azt, amire rendezőként képes.

Összegzés
A Jurassic World után a folytatást némileg csalódást keltő, aminek főképp a script az oka, hisz a szereplőkre (beleértve a dínókat is) ezúttal sem lehet panaszunk.
Ezért szerettük
  • kellemes felütés a film első felében
  • sötétebb tónusok a második etapban
Ezért nem
  • a forgatókönyvre nem pazarolták az időt
6

2
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
2 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
2 Comment authors
TomiZuko88 Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Zuko88
Vendég
Zuko88

Alapvetően tetszett volna a film, különösen, hogy próbált paráztatósabb hangulatot hozni. A jurassic park idején 5-6 éves voltam és paráztam is rendesen, na ez a film kellemes csalódása, hogy eszembe jutatott valamennyit aból az érzésből. Ami mellett viszont nem tudtam elmenni és látom neked is szemet szúrt, az a film hossza! Én ezt egy King-Kong film hosszában tudtam volna elképzelni! Annak idején ugyanitt hibáztak a 2. résszel is. Mondjuk ott pont fordítva… Egy irgalmatlan hosszú felvezetés után a rex tombolása elég rövidke volt. Itt meg igazából, mind a szigeten töltött idő, mind az indoraptor bevezetése és tombolása túl gyorsra sikerült.… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Tomi
Vendég
Tomi

Kiszámítható, unalmas kidolgozatlan történet. Olyan összecsapott mozi, hogy semmi köze már a jól felépített előző részeknek. (1., 2., 3.)