Joker (2019) – kritika

Büszke vagyok a Warnerre. Szép lassan belátják, hogy nem járható út a Marvel majmolása, nekik teljesen máshol rejtőzködnek az erősségeik.




Persze azt, hogy ez miért tartott ennyi ideig, azt nem teljesen értem, mert már a Nolan féle Batman trilógiából is jól látszott, hogy a DC filmeknek nagyon jól áll a sötétség. Ez alatt pedig nyilván nem azt értem, hogy félhomályban kell leforgatni a Batman-t a kövér Affleckkel, hanem azt, hogy el kell engedni a cukorszirupos ötleteket és mélyre kell menni. Nagyon mélyre.

Azonban úgy látom, hogy a stúdiónál ezt kezdik kapiskálni, legalábbis más magyarázatot nem tudok arra, hogy fogták Todd Philipset, meg az ötletét és gyakorlatilag szabad kezet adtak a fickónak. Annak a Todd Philipsnek, akinek a rendezői pályafutása ezidáig a Másnaposok trilógiából, a Terhes társaságból, a Starsky & Hutch-ból, és hasonszőrű (amúgy egész jó) vígjátékokból áll.

Philipsnek azonban megvolt a maga víziója, ő azt a Jokert akarta megmutatni nekünk, akit igazándiból nem akartunk látni soha. Akinek a létezéséről sem akartunk tudni, mert mi azt az őrültet szeretjük, aki zokszó nélkül felgyújt egy kisebb dombnyi lóvét.

But…it’s not about the money… it’s about sending a message.

Joaquin Phoenix Jokere azonban távolról sem ez a karakter. Ez a film nem egy szórakoztató őrült története. Ezúttal tényleg mélyre megyünk, a gyökereknél ragadjuk meg Gothamet, és fik-lányok… nem lesz egyszerű az út, annyit megígérhetek elöljáróban.

Nyilván nem akarnék nagyjából semmit sem elspoilerezni, de ahhoz, hogy meghozzam a kedveteket, ahhoz erre nincs is szükség. Ezúttal ugyanis a sztori, vagy épp a “fordulatok” másodlagos szerepet töltenek be, ahogy a Joker-ben nagyjából minden, amit (és akit) nem Joaquin Phoenix-nek hívnak. De ne rohanjunk ennyire előre.

Emlékszünk még? Jó tíz évvel ezelőtt, amikor jött a Sötét lovag, akkor elöljáróban mennyien találták egyenesen nevetségesnek, hogy a mesteri Nicholson után egy olyan kiskölök ölti magára Joker szerepét, mint Ledger? Aztán a film jött, látott és győzött, azt pedig simán le merem írni bő egy évtized távlatából is, hogy Ledger korántsem csak azért kapta meg a szobrot az alakításáért, mert így volt illendő. Szó sincs róla. Az neki azért az alakításért járt.

Valami ehhez hasonló helyzet alakult ki az elmúlt hónapokban is. Nem hazudok: én is szájhúzva reagáltam először, amikor megláttam, hogy Joaquin Phoenix lesz a főszereplő (aztán tovább húztam a számat, amikor megláttam, hogy ki rendezi). De mint ahogy annyiszor már, most is beigazolódott az örök igazság: ne ítéljünk előre, mert könnyen lehet, hogy hatalmasat tévedünk.

A nyolcvanas évek elején járunk, Gotham ekkor már maga a fertő. A közbiztonság a nullával egyenlő, a város egyre inkább élhetetlen. Ebben a mocsokban tengeti napjait Arthur Fleck (Joaquin Phoenix), aki bohócként próbálja meg eltartani magát és nagybeteg édesanyját, több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel.

Ha ez önmagában még nem lenne eléggé embert próbáló, Arthurt egy különleges betegség gyötri, időnként kontrollálhatatlan röhögőgörcs jön rá, így nem csoda, ha az élete szinte állandó megaláztatással jár, amit az amúgy is reménytelen helyzetben lévő férfi képtelen elviselni. A helyzet kilátástalansága, az őt körülvevő világ rohadása és embertelensége pedig egyre távolabb taszítja Arthurt a társadalmilag elfogadott normáktól. Olyan távolra, hogy velünk, nézőkkel együtt ér el az őrület határára, amit – választása nem lévén – át is lép.

Ez az utazás azonban fájdalmas, lélekölő, és pusztító. Arthurnak is, és nekünk, nézőknek is.

Mert Philips zseniálisan elkapta a fonalat. Ahogy elkezdenek peregni az első képkockák, még csak külső szemlélődőként pislogunk a mozivászonra, hogy aztán pár perc elteltével kézen fogjon minket és együtt sétáljunk el a végkifejletig. A rendező által megteremtett atmoszférát csak a hibátlan jelzővel illethetem, ahogy az Arthur útját keresztező karakterekben sem találunk majd hibát, de ahogy fentebb is írtam: itt szinten minden másodlagos.

Mert mostanában nem született jobb filmes ötlet annál, mint amikor Joaquin Phoenix-et választották ki Joker szerepére.

Jöhetek olyan közhelyekkel, hogy hetekig gyakorolta azt a bizonyos nevetést (épp ezért bátran ajánlom, hogy ha tudtok, akkor eredeti nyelvű vetítésre üljetek be), sorolhatnám, hogy milyen változásokon esett át, de egyszerbb, ha azt mondom, hogy Phoenix eggyé vált a karakterrel. Nem, nincs kérdés az Oscar-t illetően, higgyétek el. Ha majd megnézitek a filmet, ti is hasonlóképp vélekedtek majd. Amit itt Joaquin Phoenix véghezvitt, annál nincs feljebb. Tökéletesen bemutatja az őrült mögötti embert, hogy hogyan vált Arthur Jokerré, mindezt úgy, hogy eközben nem ereszti el a kezünket, s bár nem feltétlen értjük meg, vagy értünk egyet, de végre megismerjük az igazi múltat.

Nem ragozom, mert a lényeg elhangzott. Ritkán történik ilyen – jó ha évente egyszer-kétszer -, de a Joker a kihagyhatatlan kategóriát képviseli. Ha csak egyszer mentek el idén moziba, akkor ez a film legyen az, amit megnéztek.




Még akkor is, ha nem szeretitek a képregényfilmeket. Akkor is, ha esetleg rühellitek a DC eddigi mozijait. Mert ez nem egy képregényfilm. Ez egy kőkemény pszico-dráma, méghozzá csillagos ötös kivitelezéssel.

Összegzés
Tudni akarjátok ki az a Joker? Most megtudjátok.
Ezért szerettük
  • Joaquin Phoenix alakítása
  • Az egész atmoszféra
  • Hogy Todd Philips képes volt egy ilyen mozit letenni az asztalra
Ezért nem
  • nem volt ilyen
9
Eszméletlen

32
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
15 Comment threads
17 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
32 Comment authors
ZagyvalagmanJancsiszegKezoTóth Attila Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

ferukko
Vendég
ferukko

Sziasztok! Bocs, ha hülyeséget kérdezek. Nem tudom, ebben a filmben hogyan válik Jokerré a főhős. Az első batman filmben ugye beleesik valami trutyiba és utána alakítja át egy doki olyanná a fizimiskáját, amilyen Jokerként ismert. Gondolom a mostani filmben nincs batman, szóval akkor az eredeti átalakulás az kuka?

ulti72
Vendég
ulti72

Szívemből szólt a kritika!Alig várom,hogy megnézzem😉

Zsolt
Vendég
Zsolt

Ezt meg lehet nézni önálló filmként, vagy ahhoz, hogy a történetet megértsem, előtte meg kell nézni egyebeket ?

Laci 24
Vendég
Laci 24

Joaquin Phoenix az egyik legnagyobb kortárs színész, ezzel a szerepével pedig a halhatatlanok közé írta be magát!
Maximálisan egyetértek a kritikával.
Ezt a filmet meg kell nézni, többször is.

Katona Norbert
Vendég
Katona Norbert

SZóval akkor ez most arról szól , hogy hogyan verik és alázzák meg Jokert , majd a film vége felé öntudatára ébred ? Semmi pusztítás , amit vár az ember Jokertől ? 🙂

Roobertoo333
Vendég
Roobertoo333

Tömören: A film nem érdemli meg a 9 pontot. Sőt!! Az okok: Először is nem illeszkedik a batman többi részéhez amit Christofer Nolan rendezett. Azok szenzációsak lettek, nos ez messze alul marad. Csak pár példa a rossz illeszkedéshez: Amikor kijönnek a színházból Wayne úrfi és apja , anyja akkor a Nolan által készített batman filmben egy hátsó ajtón jönnek ki ahol egy nem álarcos ember lövi le az öreg Wayne-t és feleségét. A Joker filmben a főbejáraton jönnek ki a színházból és egy álarcos pasas lövi le a Wayne-éket. A Joker túl öreg (kb 40 éves)már amikor az ifjú batman… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>

Tamás
Vendég
Tamás

Már alig várom, hogy láthassam szerintem nagyon jó filmnek igérkezik.

Nika
Vendég
Nika

Értettem a filmet és meg lepett.úgy mentem be hogy na hogyan lesz Joker de úgy jöttem ki hogy miért is lett Joker. Egyébként van mondandója a filmnek és elgondolkodtató hogy milyen is a társadalom mit tesz a rengeteg igazságtalanság és hát igen…. kéne az igazságszolgáltatás hogy legyen példa azok előtt kik megérdemlik.Nem hittem volna hogy egy film így megtud lepni

Green Ironnose
Vendég
Green Ironnose

Kritikán aluli baromság. Az igaz, hogy Joaquin Phoenix jól játszik, de nem eshetett nehezére, mert magát adta.
A film tele van az elmúlt 30 év krimijeiből kiszedett klisékkel.
Spoiler: Az egész film az élet illetve a társadalom petemére került figurának az ámokfutásáról szól rendkívül ünalmas (és átgondolatlan) módon.
Az IMDB-n 9.0. Hihetetlen.
Jó sokba kerülhetett a promóció.
Higgyétek el, rendkívül finoman és visszafogottan fogalmaztam, 4 betű is elég lett volna.

Tüzi
Vendég
Tüzi

Tömören összefoglalom a filmet:
1989 – Jack Nicolson Joker-e:
A történet szerint bedobták egy szuperveszélyes vegyianyag keverő üstbe, így született meg belőle Joker.
2019 – Joaquin Phoenix Joker-e.
Egyszerűen belekerült a társadalomba. Ettől pedig kialakult benne Joker.

Valami nagyon el lett kúrva ebben a világban az elmúlt 30 évben,

anonim
Vendég
anonim

Nem leszek népszerű, mégsem bánom. Szerintem lapos, darabos a film, nem kiforrott, jellegtelen és szeringtem abszolút nem mélyrehatoló, holott értem az üzenetét, mégis, 19 egy tucatnak tartom. Phoenix végig röhög, azaz sokszor röhög, ennyi a szerepe nagyszerűsége, holott nagyon is kedvelem a színészt, aki, szerintem a Nyughatatlanban nyújtott feledhetetlen és értékes alakítást. Ezért a szerepért nem kellett volna annyit gyötörnie magát a fogyással! Majdhogynem végig unatkoztam a filmet, DE! azért néha, néha le tudta kötni a figyelmemet, úgy pár másodpercre, a vége pedig percekre. Ez tetszett a legjobban az egészben, ahogy a lezárással, megnyitott valamit.

Dave
Vendég
Dave

Láttam a filmet moziban, szerintem társadalomkritikából jelest kaphat ez a film!
Viszont ahogy leírták mások is, hiányoljuk belőle az akciókat, illetve kissé unalmas volt a történetmenet.

Tóth Attila
Vendég
Tóth Attila

Ez nem Joker címet, kelet volna adni. Ha nem ! Egy szerencsétlen éltette. De Így átverve, minket elaták nekünk a filmet. Joker ként

Kezo
Vendég
Kezo

Még mindig Heath Ledger az egyetlen jó Joker! A többi csak egy “joke”

Jancsiszeg
Vendég
Jancsiszeg

Az alakítás szerintem igen jó lett. Ledger alakítása is kivételes, de ez egészen kiváló. A dilidensz nekem kicsit sok volt, de ez legyen a legkevesebb. Az itteni kritikát túlzónak találom, de atmoszféra, korhűség és társadalomkritikai mivoltában valóban jelest érdemel. A zene is egészen el lett találva, de messze nem tökéletes. A vágás, operatőri munka fasza. A sztori szépen beszél arról, hogy milyen váratlan dolgokra képes az ember, ha már nem tudja tolerálni a sorozatos zaklatásokat. Az egész történet viszont lehetne jobb. Kb. semmilyen. Főleg az nem tetszett, ahogy elszarták az öreg Wayne karakterét. Az itteni apucinak köze nincs a valódi… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>