Rajongok Stephen King könyveiért. Talán egy kissé túlságosan mainstream ahhoz, hogy az ember felvágjon vele (viccelek, nyugi), de én akkor is imádom.
Sokszor előjött már baráti beszélgetések alkalmával, hogy kinek melyik az abszolút kedvence, de erre a kérdésre teljes bizonyossággal a mai napig nem tudok válaszolni. Ha mindenképp mondanom kell egyet, akkor általában oda lyukadok ki, hogy az ‘Az’ a kedvenc, de szorosan ott lohol mögötte a Christine is, no és még persze sok másik is. Jaj, nehéz dolog ez.
Aztán persze a könyvek kitárgyalása után azonnal felmerülnek a filmek is, ez pedig már sokkal kevésbé hálás téma. Mert legyünk őszinték: amennyire a könyvek jók (nagy általánosságban), a mozgóképes adaptációk már nem igazán mondhatják el magukról ugyanezt.
Persze van egy pár film, ami tényleg nagyon jól sikerült (Remény rabjai, a ’76-os Carrie, a Tortúra, vagy az Állj mellém!), de ha figyelembe vesszük, hogy hány film készült a mester műveiből (65 mozifilmnél és 29 tévéfilmnél/sorozatnál tartunk jelen pillanatban), akkor az arány egyenesen elkeserítő.
Persze nem tagadom, hogy van jó néhány olyan produktum, aminél a nosztalgiafaktor annyira erősen dolgozik, hogy guilty pleasure-ként egyszerűen kikerülhetetlen (Langolierek megvan?), de ami rossz, az akkor is rossz.
De miért nem képesek megfelelő minőségben adaptálni King könyveit?
Őszintén mondom: nem tudom. Általában vagy a büdzsé mértéke érződik túlságosan a végeredményen, és/vagy az, hogy egy B-filmes csapatot küldtek rá a témára, akik nagyjából akkor olvasták el először az alapul szolgáló regényt. Legtöbbször egyáltalán nem sikerül visszaadni azt a fajta feszültséget, aminek King a nagymestere és ezzel oda is a varázs.
Nyilván sokkal nehezebb vizuálisan megjeleníteni azt, ami egy könyvben működik, ezt nem is vitatom.
De akkor is az kellene, hogy a film nézése közben átfusson rajtam ugyanaz az izgalom, ami a regényeknél – ezt pedig eddig nagyon kevésszer sikerült abszolválni.
A kedvencek temetője se könyvben, se a ’89-es filmváltozatban nem tartozik a kedvenceim közé. Így talán érthető, hogy különösebben nem mozgatott meg a hír, hogy az (amúgy pocsékul sikerült) ‘Az’ után ez is vérfrissítést kap, egész a mai napig.
Most ugyanis befutott a film első előzetese, ami… nos meglehetősen ígéretes.
Végre azt a fajta sötét, megfoghatatlan, megnevezhetetlen gonoszság árad ebből a szűk két percből, amit mindig várok egy King adaptációból.
A stáblista is impozáns és úgy tűnik, hogy végre Kevin Kölsch és Dennis Widmyer képében két olyan rendezőt találtak, akik tisztelettel nyúltak a mester művéhez. Ráadásul a forgatókönyvért az a Matt Greenberg a felelős, aki az 1408-at is összehozta – minden adott hát a sikerhez.
Lessétek meg az előzetest a szokásos módon, a lenyíló részre kattintva.
“Pocsékul sikerült Az” 😀 Vicces vagy.
Aztamindenit! :O Felállt a karomon a szőr! Jó lesz ez!!! 🙂
Dead Zone nagyon jó, elgondolkodtató de lehet hogy csak én vagyok hülye. A Dreamcatcher zseniális, Stand, The Storm
kiválóak, áttettem mp3-ba és hallgatom is. Salems Lot 2004 mindegyiket imádom, az itt fel nem soroltakat is.Persze vannak következetlenségek, “hibák”, de nem láttam még rosszat :). Több emberség,fantázia,becsüelet van mindegyikben, mit bármely más filmben. Valószínűleg van valami kis “varázslat” azokban, akik Stephen Kinget moziba visznek.
mi ez a szar?
Volt szerencsém látni az elsőt,igaz gyerekként. Akkor is iszonyat volt, most sem lehet másként. King….és imádom 🙂
elég nehéz filmbe levinni.. ill ott lehet ugyan unalamas is lenne, mert 600 oldalon keresztül kb. az apa szenvedését irja le a fia elvesztése miatt.. King könyv nem filmre való.. nem lehet ott vissza adni..
Nekem ez nem tűnik valami hűdenagy alkotásnak. Inkább egy olyan film, ami elé odaerőltetem magam (az előzetest látva), majd a sok klisés és értelmetlen ijesztgetések közepedte majdnem elalszom. Én nem ismerem a kötetet, de nagyon gyenge megvalósításnak tűnik.
Szerintem, aki ilyen halott gyerekes, gyermekvégtagokkal operáló stbstbstbstb történeteket ír az mihamarabbi elzárást érdemel, ugyanis a fantázia határait legtöbb esetben a jogállami és civilizációs keretek szabják meg mindössze. Ennek a beteg elméjű állatnak, Kingnek ki mondja meg hány csontváz lapul az alagsorában…. Egyszerűen abszurd, hogy valaki azzal szerez világhírt, mint King vagy a mocsok skandináv rendező pl., hogy egy aberrált elméjű nyomorék és a beteges fantáziáját papírra/vetítővászonra veti. Aki olvassa vagy nézi ezeket, az állítom hasonló eset az íróval. A normális lelki világgal rendelkező embereknek, akiknek nem áll fel a leszakadt gyermekvégtagok látványától addig van szerencséjük, amíg ezek a látens… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Gratulálok a hozzászólásom cencúrázásához! Látom a magyar politika érezteti a hatását a
vitakultúra kivéreztetésében kommentcenzorok szintjén is. Ha nem értesz velem egyet, jobb ha
azonnal megbélyegezlek vminek, de mégjobb ha elintézem, hogy senki ne hallhassa meg, ami
nekem nem tetszik. Véleménydiktatúra egy a magát a kultúra terjesztőjének hazudó sitetól.
Kellemes recskázást életed további részére a baráti hozzászólásokra, na meg a leszakadt
gyermekvégtagokra a komfortos kis véleménybuborékodban te büszke Aczél elvtárs!!!!
Szánalom a végtelenedik hatványon….
szerintem a ’89-es Mary Lambert-féle feldolgozás is a kevés jól sikerült King adaptációk közé tartozik. hozta majdnem ugyanazt a frászt, mint a könyv. feszes, jó ütemű, nincsenek benne üresjáratok, végig tartja a feszültséget és a színészek sem rettenetesek Zeldától a mi napig lever a víz, bár az nem annyira színészi teljesítmény, inkább a maszkmestert dicséri. (egy férfi játszotta amúgy) és King cameója is ott van, ő játszotta a papot a házvezetőnő temetésén.
azért kíváncsi vagyok mi újat/mást tud mutatni az új feldolgozás, azon kívül, hogy ha jól látom, Pascow – valószínűleg az eszement hollywoodi kvótázás következtében – fekete lett.
Hát szerintem 1 Stephen King filmen kívül mindegyik egyszer nézhető. Legalábbis próbáltam sokat többször megnézni, mert “hátha elsőre nem jött át”, de aztán általába elaludtam v csak simán kikapcsoltam. A régi kedvencek temetője is ilyen. Mindig csak addig néztem míg meghal a gyerek. Utána nem kötött le. Ettől se várok sokat, bár ha ilyen zene lesz benne, akkor lehet többször is megnézem :). King zseniális, de nem filmre való könyveket ír, mert tényleg sokáig tartana egy film vagy nehéz lenne megmutatni, azt amit elképzelni kellene. Egyébként az előttem szólóktól kérdezném, hogy melyik film nem klisés manapság? Mit vártok egy remake-től?… Tovább is van (hozzászólás lenyitása) >>>
Alibabaa, te vagy a beteg, nem az, akikről írtál a hsz-eidben.. Ennyire hülyén látni a dolgokat ember, már ne is haragudj.
Kiakasztó egy ember lehetsz a valóságban… 😀 Nem te vagy az egyik munkatársam, akit hasonlóképp “szeretek”?
Jó lesz ez! Hogy miért nem jók általában a King filmek? Mert a regényekben rengeteg gondolat és tanítás van, aminek az árnyéka sem jön át a vásznon. Sokszor olyan távlatokba, mélységekbe és magasságokba repítenek a regényei, hogy azt esélytelen filmre vinni. Az, hogy van egy horror-vonulata (IS!!! valahol hátul a sötétben) a történeteknek, már csak csavar rajtuk.