Escobar (2017) – kritika

Ki is lehetne alkalmasabb Pablo Escobar megformálására, mint Javier Bardem? Bármennyiti is agyalok, a spanyol színészóriásnál keresve sem találhatnék jobbat.




Ráadásul hosszú évek óta tervben volt egy Escobar-sztori az ő főszereplésével, csak egy spanyol feldolgozást nem nagyon akartak finanszírozni. Déjà vu? Ha te is Törtetők fanatikus voltál, akkor nem véletlen a dolog: gyanítom a tudatalattid előkotorta Vinnie Chase Medellin sztoriját.

Nos, hát itt is valami ilyesmiről van szó.

Az elmúlt évtizedekben jó pár Escobar mozi látta meg a napvilágot, számtalan filmben és sorozatban tűnt fel, az Escobar épp ezért megpróbálta egy kicsit más szemszögből bemutatni a drogbáró történetét: a szerető, a médiaszemélyiség, a NŐ szemszögéből. Virginia Vallejo nem véletlenül mondta: imádta Pablot, gyűlölte Escobart – hogy ez a mondat mennyire találó, arra a film az ékes bizonyíték.

Ezúttal ugyanis a lecsupaszított Pablo Escobar elevenedik meg a vásznon. A magának való, olykor kegyetlen, vesztett helyzetet nem ismerő diktátor, aki emellett a maga módján tudott szeretni és nem utolsósorban közel sem volt az a kolumbiai Robin Hood, akinek a nép (egy jó része) hitte.

Nem, korántsem. Sokkal inkább volt ő egy villából halálos utasításokat osztogató, elhízott, higiéniamentes (khmm) gonosztevő, aki elképesztően jól keverte azokat a kártyákat, amiket az élet neki osztott. Vagy amiket magának osztott. Nézőpont kérdése.

Mindezt Virginia szemével (Penélope Cruz, milyen parádés szereposztás), így hát azt hiszem bátran le merem írni: minden adott volt egy igazán különleges mozihoz.

Mégsem jött össze a dolog. És ezen a ponton megint csak Vinnie Chase karaktere ugrik be.

(Ha nem néztél Törtetőket: az ünnepelt filmsztár Vinnie Chase addig erőlködik, míg megcsinálják vele a főszerepben az Escobar filmet, ami aztán hatalmas bukta lesz, ami majdnem a karrierjébe kerül)

Mert egyrészt az Escobar keveset akar markolni és keveset is fog. Oké, Bardem alakítása tényleg teljesen rendben van. Átüt a képernyőn a megátalkodottság (ami nem is feltétlen nevezhető gonoszságnak), a mocsok, a korrupció, de ennek ellenére sem képes eléggé lekötni a nézőt a film.

Sokat gondolkodtam, hogy mi ennek az oka, miért is nem tudott magával ragadni a megvalósítás. Talán leginkább azért, mert a filmből hiányzik az a bizonyos wow-faktor. Nem akarok gonosz lenni, de kicsit olyan Film+ kaliberű lett az egész: sokkal inkább egy tévéfilm ez Pablorol, mint az Escobar sztori egy új nézőpontból.

Mondjuk ki: egyszerűen nem üti meg azt a szintet a minőség (és ezt nem szedném darabokra, az egész minőségére gondolok), amit elvárnánk.

Ez pedig nem csak az összképben, hanem az apróságoknál is kiütközik. Tudom, unalmas, de Vinnie Chase arcmaszkja és Bardem gyomra kísérteties hasonlóságot mutat, mindkettő erőteljesen gagyi.




Összességében vannak jó pillanatai és ha alapvetően új sztori neked az Escobar történet, akkor nem fogsz nagyot csalódni. De ha kívülről fújod az egészet, és csak arra vágytál, hogy végre Bardemmel a főszerepben jöjjön egy nagy durranás, akkor gyanítom, hogy nem leszel elégedett. Mert ebben a filmben mindenből van egy kicsi, de semmiből sincs elég.

Összegzés
Igazán különleges is lehetett volna, ha kicsit bátrabban nyúlnak az EGÉSZHEZ. Így sajnos nem több egy szürke drámácskánál és egy bődületesen gagyi gyomorprotézis emlékénél.
Ezért szerettük
  • Bardem alakítása
  • egy eddig nem látott nézőpont Escobarról
Ezért nem
  • inkább tévéminőségű, mintsem mozifilm
  • keveset markol, keveset fog
5.5
Közepes

Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..