Asif Akbar író-rendező ezúttal aránylag minőségi anyagból dolgozhatott, hiszen 50 Cent mellett Mel Gibson a húzónév a Csonttemetőben. Ennek ellenére az első szó, ami eszembe jutott a stáblista alatt, az a “felesleges” volt, ez pedig valljuk be, nem épp a legnagyobb dicséret.
a kritika alapvetően spoilermentes
A West Mesa gyilkosságok megrázták az USA-t, és több évnyi nyomozás eredményeképp is csak sejtések vannak arról, ki, illetve kik lehettek az elkövetők. Egyes elméletek szerint a 11 áldozatot követelő rémtett magasabb szintekre vezet és jó eséllyel nem egy sorozatgyilkos áll a háttérben.
Az igaz történet alapján készült filmek mindig egy kicsit előnyből indulnak, hiszen a néző már az első pillanatokban erősebben kötődik a látottakhoz, tudván, hogy nem egy kitalációt lát. A West Mesa eset a Csonttemetőnél azonban valóban csak némi kiindulási alapot jelent, ennek ellenére a hátborzongató események kitűnő lehetőséget biztosítottak volna egy feszült thrillernek.
Miután egy kutyát sétáltató helybéli emberi csontokra bukkan az Albuquerque melletti folyóban, a hatóságok további áldozatokra bukkannak és megkezdik a hajtóvadászatot.
Bár a rendőrség több gyanúsítottat is kihallgat, egyikük ellen sem emeltnek vádat, és egyiküket sem hozták véglegesen összefüggésbe az üggyel – bár úgy tűnik, hogy a gyilkosságok leálltak, miután az egyik férfit 2006-ban agyonlőtték.
A Csonttemetőben hasonló felfedezést követően Carter rendőrfőnök (50 Cent) Young (Nora Zehetner) és Ortega (Brian Van Holt) nyomozókat bízza meg az ügy felgöngyölítésével. Hozzájuk csatlakozik a rebellis, különc Petrovick ügynök (Gibson), hogy sajátságos módszereivel segítse a nyomozást.
Sajnos a már-már klisésnek mondható kiindulás a játékidő előrehaladtával egyre csalódáskeltőbbé válik. Gibson hozza a szokásos, személyes tragédiával átszőtt, magányos lovas karakterét, ami önmagában még nem lenne katasztrófa, ám míg egy Halálos Fegyverben minden körítés passzolt, addig itt neki kellene elvinnie a hátán a mozit. Ám a dialógusok lassúak, erőltetettek, és mesterkéltnek hatnak, a tempó a legkevésbé sem feszes, elmés fordulatokról pedig ne is álmodjunk.
Noha gonoszkodásnak tűnhet a bevezetőben írt jellemzésem, valóban olyan, mintha a Csonttemető egy félresikerült sorozat egy hosszabb epizódja lenne. Egy-egy szereplő drámai nagyjeleneteit köti össze a játékidő, ám ez minket, nézőket rendesen untat. B-film ez a javából, ám az a fajta, amiből hiányzik a retro báj és egyedül a minőség hiánya az, ami hosszú távon is megmarad.
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!