Bye Bye Man: A Rettegés Neve (2017) – kritika

A napokban moziba kerülő Bye Bye Man előzetesét megcsodálván úgy gondoltam, hogy ez a film lesz az, amire jó ideig félve fogok visszagondolni. Mekkorát tévedtem… pedig időnként rábukkanok egy olyan horrorra, melynek megtekintése után egészen sokáig nem kívánok újabb filmmel kísérletezni a műfajon belül, annyira betalál – persze a jó értelemben.




Legutóbb ezt a hatást a Hívatlanok (The Strangers, r. Bryan Bertino, 2008) c. film váltotta ki belőlem. Ha tippelnem kellett volna, valamiért a Stacy Title által rendezett Bye Bye Man lett volna a következő ilyen -legalábbis a trailer alapján-. A Slendermen-re hajazó, skizofréniaszerű történet azonban borzasztó csalódást okozott.

A nyitójelenetben látható férfi ,,Don’t think it, don’t say it!” – rejtélyes motyogása izgalommal kecsegtet, miközben egy névről beszél, kezében egy sörétessel vadászva azokra, akik valamilyen úton-módon tudomást szereztek erről a névről, esetleg elmondták valakinek.

Ezután már a jelenbe ugrunk, három barát (Douglas Smith, Lucien Laviscount, Cressida Bonas) költözését láthatjuk, körülöttük forog majd a történet. Itt számomra máris elkezdődtek a bajok. Nyilván minden fiatal álma, hogy egy- első ránézésre – kvázi kísértetházba költözzenek, ráadásul az erdő szélére. Aztán pedig az egyre gyanúsabbá váló körülmények után, ahelyett, hogy rögvest eltűnnének a helyszínről, egy házavató buli során megpróbálnak ,,szellemirtást” végrehajtani egy szeánsz keretében.

Maga a gonosz felbukkanásának körülménye még dicséretet is érdemel, ugyanakkor a következő fárasztó klisé, hogy a gyanús éjjeliszekrényt, amiben magát az ördögi nevet találják, csak a film vége felé dobják ki, már ismét rendezői korlátozottságra/szűklátókörűségre vall.

A rettegett Bye Bye Man, egyébként elsőre érdekes karakternek tűnik: elég csak rágondolni, máris felbukkan megidézőjének, behálózva annak elméjét, és különböző trükkökkel gyilkosságra buzdítja azt, ő maga viszont egyáltalán nem öldököl.

Megjelenése, sötét csuklyával a fején, hosszú, hófehér ujjaival meglepően ijesztőnek hat, persze ezt sikerült elrontani, ugyanis miután már a film végén leveszi a csuklyát ez a varázs is szertefoszlik. Ezen az élményen a démon időnként fel-felbukkanó olcsó CGI-kutyája sem sokat segít, meglehetősen kellemetlen látvány így 2017 táján.

A horrorsztoriknak nagymértékben  a kíváncsiság a mozgatórugója. A szörny (vagy itt most a gonosz) tökéletesen alkalmas eszköz (lenne) arra, hogy ilyesfajta kíváncsiságot ébresszen, a történet azonban idejekorán unalomba fullad. 1 óra elteltével arra lettem figyelmes, hogy még mindig roppantul unatkozom. Sok horror-mozi csak kb. háromnegyed óra elteltével indul be. Itt ez a veszély nem fenyegetett, ugyanis végig ásítoztam. Olyan, mintha a rendező néha felocsúdna, és ijesztgetni próbálna – lévén horrorfilmről van szó -, de ez sem jön össze, vagy csak az én ingerküszöböm túl magas, bár ezt kétlem. A hangok/zörejek a legnagyobb jóindulattal sem jeleskednek az adrenalinnövelésben, talán néhány jól (jobban) sikerült vágás próbálja menteni a helyzetet.

Maradtak megmagyarázatlan dolgok is jószerével. Nem tudjuk meg például, hogy ki, vagy miféle szerzet ez a csuklyás alak és ez a megoldatlanság igencsak zavaró, mert ez lehetett volna a történet talán egyetlen érdekes szála. Homályban marad az éjjeliszekrényből folyamatosan földre pottyanó érmék funkciója is, valamint az időközönként átsuhanó vonatot szintén nem tudtam hová tenni.

A játék sem viszi el a hátán a filmet: nem különösebben ismert színészekről van szó, akik elég egykedvűen hozzák az egyébként kidolgozatlan, unalmas karaktereket.

Carrie-Anne Moss felbukkanása a rendőrtiszt szerepében sem javít semmit. Az egykori Mátrix-trilógia Trinity-je ugyanolyan faarccal tevékenykedik a vásznon, mint évekkel ezelőtt. Egyedül Faye Dunaway megjelenése töltött el kellemes érzéssel, jó volt őt újra látni.


Ez a horror tehát bőven átlagon aluli: a cselekményvezetés összecsapottsága, az értékelhető színészi játék teljes hiánya, a paráztatónak szánt, de végül nevetségesnek minősülő montázsok sora és a cseppet sem ijesztő hangok mind-mind a film megtekintése ellen szólnak. Nem is tudom, kinek lenne érdemes ajánlani ezt a filmet, és azt sem értem, hogy miért pont ez a horror kerül most a hazai mozikba. Mindenestre én senkinek sem javaslom, hogy jegyet váltson rá. A magam részéről igyekszem gyorsan elfelejteni. Megyek is, és megnézek egy jó kis slasher-t a 80-as évekből.

Értékelés:

[fb_button]

3
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
3 Comment threads
0 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
László NagyPéter GáborNerveill Recent comment authors

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Nerveill
Vendég
Nerveill

Csak egy kérdésem lenne, és tényleg mindenféle kötekedés és egyéb szemét szándék nélkül, csakis kíváncsiságból kérdezem; Az előzetest látva, miből gondoltad, hogy ez jó film lesz? Engem már az előzetes is elrettent attól, hogy pénzt adjak ki ezért.

Péter Gábor
Vendég
Péter Gábor

Sajnos szóról szóra egyet kell értsek a kritikával. Fölösleges pénzkidobás volt,mégcsak meg se rettentem…nem kötött le..

László Nagy
Vendég
László Nagy

Horror film de már az elején kihúzta nálam a gyufát, hogy a tag egy b@$ott nagy ágyúval lövi a népet és egyetlen csepp vér sem fröcsög sehova. Szanaszét kellet volna kennie még a plafont is. A kiscsajt mikor felkeni a falra egy lyuk lesz a falon de vér sehol… ? miezmár??