Az – Második fejezet (2019) – kritika

Sikerül-e méltó módon lezárni King legnagyobb hatású művének moziadaptációját? 

Talán ez volt a legfontosabb kérdés az Az – Második fejezet kapcsán. Jómagam nagy King rajongó vagyok, a legtöbb művét olvastam, jó párat nem is egyszer. Tudom, hogy illene azt mondanom, hogy messze a leggrandiózusabb alkotása az Az, de nekem azért a képzeletbeli dobogón van mellette pár, ez azonban már ízlés dolga. Az kétségtelen, hogy a Pannywise King legjobban sikerült gonosza, és maga a mű is benne van a top3-ban nálam.

Ugyanakkor nem a legkönnyebben fogyasztható könyve a horrormesternek: relatíve sok főszereplőt mozgat meg, akik előbb fiatalon, majd felnőtté válva újra szembenéznek a sötétséggel.

2017-ben aztán megkaptuk az első felvonást, ami nem lett a szívem csücske: míg könyvben nagyon jól működött a coming of age sztoriba oltott horrormisztikum, addig a film nem volt képes magával rántani. Ezzel a véleménnyel azonban kisebbségben vagyok, szóval könnyen meglehet, hogy az én készülékemben volt a hiba, mindenesetre nálam az első epizód egy erős közepes volt, semmi több.

Persze már ott nyilvánvalóvá vált, hogy a folytatással sokkal nagyobb fába vágják a fejszéjüket Andy Muschietti-ék, mert nem elég, hogy a történet második fele egészen más hangulatú, a nézők elvárásai is sokkal magasabbak, mint két évvel ezelőtt – nem véletlenül, hisz az Az 2017-ben hatalmas siker volt, 700 milliós bevétellel és alapvetően pozitív nézői reakciókkal.

A folytatás pedig nagyjából ugyanazokat az érzéseket hagyta bennem, mint az előd, csak ezúttal aránylag könnyen rá tudok mutatni arra, hogy miért nem voltam maradéktalanul elégedett.

Szóval az, hogy a könyv bizonyos elemeit és vonalait nem emelték át anno, azt dicséretes húzásnak gondolom. Sajnos a második etapra kevesebb önállóságot és több visszanyúlást kaptunk, ami egyrészt egy picit kizökkentő, másrészt azok, akik nem olvasták a regényt, azok helyenként igen darabosnak fogják érezni a történetmesélést. Erre persze jó nagy lapáttal rá is tettek a készítők, meglovagolva a mostanság oly divatos “képtelenség vágni belőle” hullámot és a az Az – Második fejezet játékidejét 169 percre lőtték be.

Félre ne értsetek: semmi bajom azzal, ha egy film hosszú és alulról karcolja a három órás játékidőt. Felőlem kétszer ennyi is lehet, amennyiben az indokolt és képes kitölteni a játékidőt, de ezúttal erről szó sincs. A hármas tagolódás mindegyik eleme indokolatlanul túlnyújtott – a középső, visszatekintős szakasz kimondottan -, ezzel pedig rendre megakasztják a film sodrását, kizökkentve a nézőt.

Emellett a folytatásra láthatóan nem tudtak mit kezdeni a karakterekkel.

Noha igen impozáns színészgárda állt össze a felnőtt csapatra (élükön Jessica Chastain és James McAvoy), a legtöbben a bő játékidő ellenére sem kaptak kellően kidolgozott hátteret, sőt. Ez egy kihagyott ziccer, amit persze a rutinos gárda ellensúlyoz, hol a játékával, hogy egy jól irányzott dumával, de ebben a csapatban ennél sokkal több lehetőség volt.

S akkor most jönne az, hogy de a feszültség és a rettegés az legalább a helyén volt – de nem lenne igazságos ezt egyáltalán számon kérnem az Az-on. Mert ez nem egy klasszikus horror, soha nem is volt, és nem is akart annak látszani.

Ennek megfelelően megvannak a maga pillanatai, tény, hogy a látványra ezúttal több energia jutott, mint a jól átgondolt Pennywise momentumokra, de azt a parát, amire szükség van, azt hozza a film, ahogy a kellő mennyiségű humor is jelen van, akárcsak az első részben.

Szóval értitek a dilemmám: nem lett ez rossz, szó sincs róla, még az első epizódhoz viszonyítva sem, de túlságosan és indokolatlanul túlnyújtott, a hangsúly pedig nem mindig oda került, ahová kellett volna. De nem is ez a legnagyobb bajom: sokkal inkább az, hogy még most is azt érzem, hogy azt a fajta feszültséget… atmoszférát, amit a könyv meg tudott teremteni, azt filmen nem igazán lehetett átadni.

S, hogy akkor végül is méltó-e a lezárás? Azt hiszem igen. Annak, aki szerette az első részt, ez is tetszeni fog. Azonban az, aki hozzám hasonlóan a két évvel ezelőtti filmmel sem tudott mit kezdeni, az most nem fog elégedetten távozni.
[fb_button]