Aranyélet: 3. évad – kritika

Az Aranyélet gyökeresen megváltoztatta a magyar sorozatokról alkotott véleményemet. Mondhatnék ennél nagyobb dicséretet? Spoileres (!) átbeszélőnk-kibeszélőnk-kritikánk következik.




Nem tudom. Talán nem. Egy dolog biztos: a második évadnál úgy vártam hétről-hétre az epizódokat, mint ahogy a Trónok harcát szoktam, néha hét közben még egyszer meglestem az aktuális részt, csak hogy csillapítsam a sóvárgásomat vasárnapig. Aztán (a mai napig emlékszem a pillanatra), elérkeztünk a második évad utolsó előtti részének zárásához, amikor a készítők meglépték azt, amit eddig nagyon kevesen mertek: kiiktatták a legnagyobb rajongótáborral rendelkező kvázi főszereplőt: egy huszáros Jankás-Buddhás mozdulattal kitörölték Anger Zsoltot, Enoszt, Endre bát és ezzel (akkor) egy világ omlott össze bennem.

Mert persze, szeretem én a többieket is, de mit ér az Aranyélet Enosz nélkül? Ki lesz a simliskedés magja, ki lesz a mozgatórugó és nem utolsósorban, kinek az aranyköpéseit fogjuk ismételgetni?

Maradnak Miklósiék? Attila, aki nagyon jó, de mégiscsak az örök másodhegedűs? Janka, aki nagyon tudja kavarni, de ebből fog kiállni a harmadik etap?
Vagy átveszik a stafétát a gyerekek? Az hol viszi el a hátán a sorozatot?

Netán átmegyünk Dallasba és valami gagyi fordulattal visszahozzák Endrét? Imádnám, de inkább ne… annyira színvonaltalan lenne…

Szégyellem magam. Mert tavalyelőtt bizony megingott a hitem: azzal, hogy kihúzták Endrét, elhittem, hogy kivágták maguk alól a fát. Pedig dehogy: ez egy jól felépített történet közepe volt csupán, hát persze, hogy tudták mit miért tesznek.

Ez már a harmadik évad első részében teljesen nyilvánvalóvá vált. Nem a fent említett lehetőségek egyike jött be, hanem egyszerre az összes. Miklósiak szintet léptek és Ferivel közösen jó nagy fába vágták a fejszéjüket. Pár hónappal az Endrés incidens után kapcsolódunk vissza a történetbe, főhőseink ekkor már rég az oligarcha életre rendezkednek be, a Dunakanyar beépítésén munkálkodnak, egy olyan százmilliárdos beruházáson, amiből még az ükunokák is vígan eléldegélnek majd.

Janka ezt némi politikai pályával segíti, Attila végrehajtó, miközben a gyerekek élik a saját világukat, s lázadó kamaszként fittyet hányva a szülői intelmekre, egyre nagyobb bajba sodorják magukat. Igen, még Mira is. Aztán lepörög az első pár epizód és mi nézők elmélázunk: van innen kiút? Létezhet feloldozás Miklósiék számára?

Lefordítva: képesek lesznek lezárni méltó módon a szériát? Ez a kérdés izgatott a legjobban.

A válasz pedig az, hogy bár már bő négy napja ledaráltam az évadot, még mindig nem merem biztosan azt mondani, hogy igen.

Attila még mindig a legemberibb karakter mind közül. Az, hogy betelik a pohár, egy teljesen érthető dolog, ahogy az is, hogy évtizedeket nem lehet csak úgy kitörölni. Az, hogy végül visszatalál a családhoz elsősorban ennek tudható be. Az ő útja a megfelelő kitérőkkel ért el a végéig.

Janka ezzel szemben már más tészta. Gondoljunk bele, hogy ahhoz képest hogy élte az életét három évadon keresztül, mennyire hiteles a végső reakciója, majd végül az, ahogy a karácsonyi vacsorát süti. Mindezt úgy (éles szeműek előnyben), hogy az agyvérzést (?) csak megjátszotta.

Mirababa most is éppoly idegesítő az első pár epizódban, mint az előző két évadban. Na nem azért (volt az indexen egy cikk Laurával), mert a nézők a leggyengébbet nem szeretik, nem, erről szó sincs. Aki nekem azt mondta (és jó sokan voltak), hogy Döbrösi Laura karakterét rühellik egyedül, azok mind magát a színésznőt nevezték meg okként. Még mindig nem tanult meg kijelentő módban beszélni, még a hanyagul odavetett szitkokat is kérdezi, nem mondja. A széria egyetlen öngólja volt az ő castingolása, még úgy is, hogy a harmadik évadban őt is eléri a végzete, s végül nem lesz olyan a családban, akinek ne tapadna emberélet a kezéhez.

Márk pedig… nos messze ő futja be a legtragikusabb utat, de nem meglepő módon. Száztízzel robogott a vesztébe, csodálom, hogy végül nem áldozták be, csak krpilit csináltak belőle. Bianka öngyilkossága végképp betette a kaput, s bár az utolsó akciójelenetben egymásra talál apa és fia, az egész csupán nagy hűhó semmiért.

A harmadik évad gyönyörűen épül fel az első hat epizódban. Az, ahogy Enosz indítja a részeket már önmagában zseniális, ezt csak tetézi az, ahogyan végül tényleg visszahozzák, a híradós epizódzáráson felállt a szőr a hátamon (zene esetleg valakinek?). Kikockáztam hogy mi történik, amikor bevillantják Enoszt a zárásnál és ott megint végigfutott rajtam, hogy mennyire imádom ezt a szériát, mert képesek figyelni az ilyen apróságokra, hogy egy pillanat erejéig felmutatja a jégkockát… zseniális.

Aztán Bius tragédiája megtöri a lendületet és jön az utolsó előtti (HBO szokás szerint) legerősebb epizód, ami… nem is tudom mit mondjak. Egyrészt a magyar televíziózás csúcsa, másrészt fájóan kínzó, abszurd, egyszerre zseniális és szörnyű – de az egészből kilóg még így is, hogy Ónodi Eszter mennyire iszonyatosan zseniális színésznő.

Aztán a lezárás, ami sosem lehet mindenki számára kielégítő: a Miklósiék megkapják megérdemelt jussukat és egy lakótelepi lakásban kezdenek új életet – ez idáig még rendben is van, de miért kellett Márkból egy kriplit csinálni (s miért Miráék nevelik a kicsit?). Annyira nem cincálom szét, hogy ki az a hülye, aki végül 10 millió euróra nemet mond, pláne ha Miklósi Jankának hívják az illetőt – nonszensz, logikátlan blődség, hisz ezzel nem véd meg senkit, az, hogy a pénzt felhasználják, vagy elégetik, az annak, akitől lopták, édes mindegy.

Na jó, most hogy így kiírtam magamból, azt hiszem igen: méltó zárást kapott az Aranyélet.

Én belül zokogok, hogy nem lesz több és itt vége a történetnek, de ez így nagyon kerek volt és az, hogy nem folytatják egy éppoly zseniális húzás, mint amilyen Enosz kiiktatása volt. Meg merik lépni, hogy nem húzzák, mint a rétestésztát, ebben ennyi volt és nem több.

Köszönöm az alkotóknak ezt a három évet, szebbé tették a napjaim és visszaadták a hitem: csak kreativitás, támogatottság, meg pár színészzseni kell és tud a magyar film (sorozat) maradandót alkotni. Remélem hamarosan egy újabb hazai széria epizódjait várhatom tűkön ülve.




Nektek mi a véleményetek? Tetszett a harmadik évad? Minden úgy alakult, ahogy vártátok, vagy valami másra számítottatok? Írjátok meg kommentben a véleményeteket!

Összegzés
A magyar televíziózás csúcsa. Sajnos végleg búcsúznunk kell az Aranyélettől.
Ezért szerettük
  • zseniális forgatókönyv
  • zseniális színészek
  • bátor fordulatok, nyugati színvonal
Ezért nem
  • pár nagyon apró szösszenet
  • lezárás vet fel kérdéseket
  • mégiscsak kinyíták Enoszt
9
Eszméletlen

7
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!

avatar
4 Comment threads
3 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
7 Comment authors
MJanóuserkaLacaCheekSamHápé Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Dávid
Vendég
Dávid

Zene amikor Endre bá zárja az epizódot: Volkova Sisters – Das Madel Und Die Dunkelheit

CheekSam
Vendég
CheekSam

“Mindezt úgy (éles szeműek előnyben), hogy az agyvérzést (?) csak megjátszotta.” Ez miből derül ki? Valószínűleg nem voltam elég éles szemű 🙂 , mert elég gyorsan daráltam le az utolsó évadot, de nekem ez kiesett.

Laca
Vendég
Laca

Az utolsó jelenetben az Miráék gyereke, ha jól emlékszem Janka “nagyizza” magát.

userka
Vendég
userka

Döbrösi Laura (Mira) gyenge teljesítményét már az első évad után megfogalmaztam, egy bizonyos oldalon. Hadar és makog, a kritikában leírtakon kívül.