Avagy ne nézz előzetest, kisebbet csalódsz. Na jó, valószínűleg akkor is csalódott leszel a végén. Közepén.
A helyzet az, hogy az Antabellumot mindenáron horrorként akarták elsütni, ami szerintem jó nagy hiba volt a marketingesek részéről. Már a trailer is erre hajaz, az meg, hogy a legnagyobb betűkkel az arcunkba tolják, hogy a Tűnj el! meg az Us producerétől, az csak rátesz egy lapáttal arra ,hogy valami hátborzongató cuccot várjunk.
De az Antebellum nem adja meg ezt az érzést, és ezt nem amiatt, mert valamit elrontottak menet közben, hanem egyszerűen ez nem horror alapanyag.
Sőt, tovább megyek, nem is emiatt lett ez végül egy nagyon felejthető, gyengécske alkotás.
Vágjak már bele, gondolhatjátok most, de higgyétek el, megtenném, viszont szinte lehetetlen spoilermentesen írni róla, szóval aki mindenképp látni akarja, ráadásul 0 információ birtokában, az most kapcsolja ki a készüléket és esetleg pillantson rá a pontszámra a lap alján, majd megtekintés után jöjjön vissza élménybeszámolni.
A többiekkel megyünk tovább, nem spoilerezem agyon, de valamennyire muszáj, hogy tudjak róla beszélni.
Szóval főhősünk egy sikeres, fekete írónő Veronica Henley (Janelle Monáe), akihez egy bemutató útján csatlakozunk, ám Veronica hátborzongató “rémálmoktól” szenved, amelyek egy déli rabszolgaltelepen játszódnak le vele, bőven a polgárháborút megelőző időkben. Azaz álmok ezek? Vagy a valóság?
Áhh, nem, képtelenség spoilermentesen írni róla.
Még csak egy másik filmes utalást sem tudok úgy ellőni, hogy ne essen le nektek egyből a csavar, így nem is teszem, a lényeg az, hogy az első fél óra igen erős (mind történetben, mind látványban), aztán amikor eldurran a fordulat, onnantól teljesen elfogy a kraft és marad a nagyon együgyűen csomagolt társadalomkritika, amiben a jók hófehérek, a rosszak éjfeketék – és ezúttal nem a bőrszínre célozgatok, mert az pont, hogy fordítva van.
Persze ez egy olyan téma, amiről érdemes, és kell is beszélni – nem a rabszolgaságra gondolok, hanem a rasszizmusra, de nem ebben a formában és nem így. Az Antebellumnak ilyen téren sincs mélysége, ergo, nagyon elgondolkodtatni se tudja a nézőt, ha már borzongatni képtelen.
Hogy akkor miért érdemes megnézni?
A kérdés jó. Leginkább az első félóráért, de ha esetleg azt is kihagynátok, akkor sem buktok rengeteget. Akkor már inkább nézzétek meg helyette újra Shyamalantól a….
Még nem láttam, viszont ez a kritika meghozta a kedvemmet hozzá. Abból indulok ki, hogy aki az Új Multat így lehúzta, aki semmit sem értett meg a töltéséből, jó eséllyel ugyanezt a sekély látásmódot hozza most is. Szóval: egy próbát megér! Akkor is, ha csupán én vagyok túl szentimentális….