Thor: Ragnarok (2017)
Az egyik leginkább vitatott eleme listánknak, sokáig ment a belharc, hogy jogos-e az ittléte, vagy sem.
Egyfelől abból a szempontból kivétel, hogy nem második, hanem harmadik epizód, ráadásul a nézők egy része igencsak fanyalogva reagálta le az utolsó Thor mozit.
Aztán végül is – ahogy a mellékelt ábra is mutatja – rá kellett bólintani a dologra, hisz Thor karakteréhez (és pláne igaz ez Chris-re) sokkal inkább passzol az a fajta lazaság, ami a Galaxis őrzőit ennyire sikerre vitte.
Taika Waititi pedig zseniálisan ráérzett erre, s annak ellenére, hogy vannak, akik jobban csípték a sötétebb Thor-t, az én szavazatom is a harmadik epizódra megy – ha csak egy hajszálnyival is -.
Hogy túlságosan is komolytalanra sikerült a Ragnarok? Nem hiszem. Inkább csak épp annyira cool, amennyire kell.
Amerika Kapitány: A tél katonája (2014)
A Vasember első része után véleményem szerint a 2011-es Amerika Kapitány: Az első bosszúálló volt az egyik legjobb Marvel eredetfilm. Sőt, mi több, még Evans visszasoványítása is parádésan sikerült és Cap azonnal belopta magát a nézők szívébe.
Mégis: azon kevés képregényfilm közé tartozik, ahol a folytatás überelni tudta az első részt.
Mi kellett ehhez a sikerhez?
Elsősorban azt hiszem Joe és Anthony Russo. A páros azóta már többszörösen bizonyította, hogy kisujjukban van a stílus, és remekül vegyítették a látványos akciót a politikai thriller elemeivel. Kellően sötét, izgalmas, és eredeti folytatást raktak le az asztalra, megalapozva ezzel egy hosszú együttműködést.
Ennek megfelelően listánk következő tagjával nem is megyünk túlságosan messzire.
Bosszúállók: Végtelen háború (2018)
Utolsó képregényes szereplőnk a listán, de talán a leginkább megkérdőjelezhetetlen szereplő. A Bosszúállók első része grandiózus volt, nehéz terhet cipelt a vállán: egy moziban kellett teret engednie számtalan hősnek, egységesség kovácsolni egy hatalmas csapatot, úgy, hogy senki se lógjon ki a sorból.
Joss Whedon jól vette az akadályokat, s noha azért néha felmerült bennem, hogy minek ide a többi, amikor Hulk, Thor, na meg Vasember elintézné ezt egyedül, végeredményben egy konzisztens mozit sikerült lerakni az asztalra.
Aztán jött 2015, Whedon visszatért és megérkezett a mozikba az Ultron kora, ami valahogy nem igazán működött.
Persze iszonyatosan látványos volt, de egymást érték benne a kínosabbnál kínosabb pillanatok, beszólások, Ultron sem működött igazán jó főgonoszként és nem tudom ti hogy vagytok vele, de én csalódottan távoztam és ami még inkább leíró: azóta sem néztem meg újra az Ultron korát.
De aztán jöttek a Russo tesók és összekapták a csapatot, de még mennyire, hogy össze. A Végtelen háború (a wakandai csatát leszámítva) tökéletes lett, igazi álleejtős, nagybetűs filmes élmény. Kétségem sincs afelől, hogy a Végjáték is hasonló minőséget képvisel majd.
A Végtelen háború tehát az a ritka kivétel, ami a trilógia harmadik részeként nem csak az előző, hanem mindkét epizódot megelőzi minőségével.
A képregényfilmekkel egyelőre végeztünk, de a listánkkal még korántsem: folytassuk pár igazi klasszikussal, kattints a gombra és tarts velünk a továbbiakra!
Ez még korántsem a vége, kattints a következő oldal gombra a folytatáshoz!
Battlestar Galactica, minden része élmény volt.
A Thor Ragnarok egy kalap sz@r!