A 21. század csodálatos újításokat hozott. Gondoljunk csak bele, hogy a kilencvenes években mégis mit csináltunk, amikor nem volt internet, se Netflix, pláne nem volt Facebook és Instagram, meg egy szociális hálós csodaizébizé. Te jó ég, a nomád idők!
Ma már egészen más a helyzet, az, aki most tinédzser, nem tudja milyen érzés tékába járni ha épp nem ment semmi jó film a tévében hetekig, nem veszik fel a számokat rádióból. A világ nagyot változott, és ez kitermelte magából az Y-Z generációt, a digitális bennszülötteket, ahogy Marc Prensky fogalmazott. Azokról a fiatalokról van szó, akik mobillal kelnek és fekszenek, a gyors információáramlás számukra megszokott, az ingerküszöbük pedig magas, noha ezzel szemben jó részük egyre nehezebben találja meg a helyét és célját a világban.
Vee (Emma Roberts) pontosan ilyen. Végzett a középiskolában, és nem tudja mihez kezdjen magával: menjen továbbtanulni a képzőművészetire, vagy hagyja a tanulást és éljen? (értsd: azonnal menjen a mekibe melózni, ne 3-5 év múlva) A lány nem tud dönteni, így élete egyengetése helyet inkább belevág a népszerű játékba, amelyet csak az Idegpálya néven ismernek.
A játék eleinte csak jópofa időtöltésnek tűnik: anonym felhasználók feladatait kell végrehajtani, természetesen minél őrültebb dologról van szó, annál nagyobb az elismerés: Vee-t pedig magával ragadja a pörgés, közben pedig észrevétlenül csúszik le a lejtőn, ahogy egyre keményebb feladatokat kap. Aztán amikor megismerkedik Iannel (Dave Franco), aki maga is játékos, a helyzet még tovább durvul és a páros szép lassan rádöbben: ez már nem játék, itt már az életük a tét.
Bizonyára sokatoknak beugrik a 2014-es 13 Sins, valóban, az alapkoncepcióban vannak hasonlóságok, az Idegpálya azonban egészen más mondanivalóval kecsegtet. Tekintve hogy a rendezőpáros, Henry Joost és Ariel Schulman felelősek többek közt a Kamuregért, sejthető, hogy a 21. század technológiai csapdáira próbálják meg kihegyezni a hangsúlyt. Arra, hogy mennyire védtelenek vagyunk (online is) és hogy aki óvatlan, az nagyon könnyen bajba kerülhet. Sokkal könnyebben, mint pár évtizeddel ezelőtt.
Mindenféle különös fejtegetés nélkül mondhatom, hogy a film jó lett. Meglepően jó. Az alapfelvetés is ötletes, ügyesen ki is dolgozták, így az érdeklődésünket és a feszültséget is jól tartja, ráadásul az Emma Roberts – Dave Franco páros is jól működik, megvan a kémia.
A legnagyobb pozitívum azonban kétség kívül a látvány. Ez alatt nyilván nem CGI akciójelenetek értek, hanem a neonfényben úszó várost és annak atmoszféráját, ami tökéletesen passzol a filmhez. Le a kalappal, ezt a részét tényleg nagyon elkapták.
Sajnos a vége hagy maga után kívánnivalókat, nem fogom elspoilerezni, de annyit azért elmondhatok, hogy kár, hogy addigra elfogyott a lendület és a merészség: egy tökös lezárással ott lenne a nagyok közt az Idegpálya, így marad nekünk a film első fele mint pozitív élmény…
..no és a tanulság, hogy amennyire lehet, legyünk körültekintőek. Persze nem azért, hogy ne álljunk neki egy ilyen netes játéknak, hanem azért, hogy tudatosuljon bennünk: az online lét szépsége mellett veszélyekkel teli. Egy olyan világ, ahol kiszolgáltatottak vagyunk, védtelenek és sebezhetőek.
[fb_button]
Szólj hozzá! Számít a véleményed és regisztrálnod sem kell!